A vizes élőhelyek rehabilitációja óriási előrelépést jelenthet a mezőgazdasági területekről származó nitrátszennyezés mérséklésében a Nature folyóiratban megjelent cikk szerint.
A chicagói Illinois Egyetem és a Waterloo Egyetem kutatói a vizes élőhelyek pozitív hatásait vizsgálta, elsősorban a Mississippi-medence és a Mexikói-öböl relációjában.
A nitrátszennyezés egyik legnagyobb veszélye, hogy a vizek ökológiai egyensúlyát felborítja, például nagy mennyiségben szaporodnak fel vízinövények, vagy algavirágzás alakul ki. A Mississippi-folyó nitrátszennyezése az egyik fő oka a Mexikói-öbölben nyaranta megjelenő halott zónáknak is.
Ezen túl az ivóvízbázisokat is elszennyezheti, ezzel közvetlen egészségkárosító hatást gyakorolva a lakosságra. A szennyezés fő forrása a rengeteg műtrágyát használó intenzív mezőgazdaság és állattartás.
Viszont a vizes élőhelyek szűrő és tisztító hatása során a nitráttal terhelt víz nagy mértékben megtisztulva halad tovább, a kémiai reakciók során felszabaduló nitrogéngáz pedig semmilyen veszélyes hatással nem rendelkezik, hiszen a bolygó légkörének több mint 78%-át ez a gáz alkotja.
Az Egyesült Államokban a vizes élőhelyek túlnyomó többségét lecsapolták, hogy a mezőgazdaság és a városok terjeszkedése akadálytalanul folyhasson. A még megmaradt vizes élőhelyek nélkül további 50%-al több nitrátszennyezés juthatna a Mississippibe.
A kutatás megállapította, hogy a vizes élőhelyek regenerációja nagy mértékben csökkenthetné a szennyezettséget. A modellekből az derült ki, hogy csupán a jelenlegi vizes élőhelyek 10%-os növelése is majdnem a felére csökkentené az folyók nitrátterhelését. Ráadásul ennél olcsóbb és hatékonyabb megoldásról nem tudni.
Forrás: phys.org
