Mi a különbség az aszteroida, az üstökös és a meteorit között? Valóban elpusztíthatnak minket? Ha érdekelnek a válaszok, a hullócsillagok és egyéb gyönyörű jelenségek, amelyek keresztülhasítják az (éjszakai) égboltot, akkor a cikkünk neked szól!

Mik az üstökösök?

Az üstökösök fagyott maradék anyagok, amelyeket koszos jéglabdaként is emlegethetnénk. Ebben az esetben nemcsak a megfagyott vízre mint jégre kell gondolni, hanem más, az űrben megtalálható gázokra, mint például a nagyon kellemetlen szagú ammóniára, a csendes gyilkos szén-monoxidra, a fullasztó szén-dioxidra és az erősen üvegházhatású metánra.

De honnan jöhetnek az üstökösök? A hozzánk legközelebb esők a Jupiter és a Mars között található aszteroidaövből, a Neptunuszon túli Kuiper-övből vagy a még távolabbi Oort-felhőből.

A hatalmas távolságokat jól szemlélteti, hogy ha egy üstökös a közeli Kuiper-övből indul el, akkor rövid periódusú üstökösnek hívjuk, szemben egy Oort-felhőből származóval, amely hosszú periódusú üstökös; előbbi esetében „csupán” 200 év szükséges ahhoz, hogy az üstökös megkerülje a Napot, míg a hosszú periódusú üstökösöknek ugyanez a művelet 30 millió évbe (!) telik. Számunkra ez utóbbi elképzelhetetlenül hosszú időintervallum.

A kis jéglabdák tehát elindultak a fent említett helyek valamelyikéből, hogy megkerüljék a Napot. Amint közelednek a forró, izzó tűzgolyóhoz, a hőmérséklet elkezd emelkedni, megolvad a jég, és az üstökösök gőzt, gázokat, illetve port köpködnek a világűrbe. Megkülönböztethető az üstökös három része: a fagyott magja a nukleusz, az atmoszférája a kóma, amely gőzökből és gázokból áll, és ha ezeket a napszél elfújja, hosszú és fényes csóvát kölcsönöz a száguldó testnek. A csóva mindig a lehető legtávolabb helyezkedik el a Naptól, és követi az üstökös magját.

Érdekesség, hogy az üstökösökön számos szerves molekulát fedeztek már fel.

Milyen szaga van egy üstökösnek?

Vajon felmerült már valakiben ez a kérdés, miközben a gyönyörű jelenségeket szemlélte az égbolton? Hiszen látni látjuk, de senki nem szagolt még üstököst. Szerencsére annak érdekében, hogy erre a kérdésre választ kapjunk, nem kell kijutni az űrbe, elég, ha tudjuk, miből áll a suhanó jelenség. Azonban a záptojás szagú kén-hidrogén (H₂S), a szúrós, ingerlő szagú ammónia (NH₃), a különböző alkoholok és a kellemetlen, csípős szagú formaldehid nem sok jóval kecsegtetnek. Maradjunk annyiban, hogy messziről szemet gyönyörködtető látvány figyelni az üstökösöket.

Halley-üstökös

Az egyik leghíresebb üstökös a Halley-üstökös, amely minden 75–79 évben egyszer látható a Földről, így egy emberélet alatt esélyünk van akár kétszer is megpillantani, szabad szemmel is. Legutóbb 1986-ban jelent meg az éjszakai égbolton, és várhatóan 2061 közepén fog újra felbukkanni.

Aszteroidák

Az aszteroidák az üstökösökkel szemben nem fagyott anyagok, hanem kőzettöredékek, amelyek 4,6 milliárd évvel ezelőttről származnak, a Naprendszer kialakulása utáni időből maradtak hátra. Többségük – nem meglepően – az aszteroidaövben kering a Nap körül. Ez a milliónyi aszteroidát tartalmazó öv a Jupiter és a Mars között helyezkedik el. Az emberiség számára mindez azért érdekes, mert ezek az űrben lebegő testek megannyi titkot és egyben választ is rejthetnek magukban a Naprendszer kialakulásával kapcsolatban. Hiszen gondoljunk csak bele, több milliárd éves anyagokról van szó!

De miért éppen ott alakult ki az aszteroidaöv, ahol?

A választ a hatalmas Jupiter gravitációja rejti magában. A gázóriás gravitációja véget vetett a bolygótestek kialakulásának ebben a régióban, ami azt eredményezte, hogy a kis testek összeütköztek egymással, és aszteroidákká töredeztek. A Jupiter körül két nagy csoportot alkotnak, frappáns nevükön a trójaiakat és a görögöket.

Az aszteroidák átmérője hatalmas, a Ceres nevűé a legnagyobb, 952 km. Ezt követi a Vesta, a Pallas és a Hygeia. Érdekesség, hogy nevét mind ókori istennőről kapta. Az aszteroidákat a tudomány az összetételük alapján különbözteti meg (C-, S- és X-típusúak), attól függően, hogy éppen agyag, szilikátok, vas, nikkel vagy egyéb fémek alkotják-e ezeket a testeket. Nem keverendők össze a meteoridokkal, amelyek nagysága 10 mikrométertől 1 méterig terjed.

Meteoridok, meteorok, meteoritok: mi a különbség?

Mint már fentebb említettük, a meteoridok az aszteroidák „kistestvérei”, amelyek maximum 1 méteresek lehetnek, és nem lépnek be a Föld atmoszférájába. A kutya pedig itt van elásva. A meteorok ugyan belépnek a bolygó légkörébe, de mielőtt földet érnének, elégnek a hatalmas sebességnek köszönhetően, amivel száguldanak felénk. Más néven ezek a testek a hullócsillagok, amelyektől nyári éjszakákon romantikusan ábrándozva talán kívántunk is már valamit. A meteoritok azonban ellenállóbbak, túlélik a Föld fele tartó száguldást, és földet is érnek.

Fontos hangsúlyoznunk, hogy a világ eddigi történelmében nem tudunk olyan esetről, amikor egy becsapódó meteorit kioltotta volna egy ember életét.

Az asztrobiológia szempontjából ezek az űrből érkező testek nagyon fontosak, ezért számos expedíciót indítanak minden évben, hogy összegyűjtsék a lehullott meteoritokat, hiszen rengeteg titkot rejtenek, amelyeket a világűrből csempésznek a bolygónkra. Az expedíció korántsem leányálom. Az elhivatott kutatók ugyanis ilyenkor hetekre kiköltöznek a sarki jégre, sátoroznak, és tűrve a rettenetes hideget, meteoritok után kutatnak.

Főként a sivatagokban, illetve az Antarktiszon szoktak meteoritokat találni, utóbbi a legjobb hely, hisz a fagy konzerválja az anyagot, és kisebb az esély a hóba huppanó meteoritok esetében, hogy élet költözik beléjük, szemben a sivataggal, ahol ez fals információkhoz vezethet.

Hogyan gyűjtenek meteoritokat?

Annak érdekében, hogy még véletlenül se kerüljön földről származó anyag az űrből érkező mintára, kesztyűben, beöltözve, teflonzsákokba gyűjtik a meteoritokat. Előtte mindent 500 °C-on sterilizálnak három órán keresztül, hogy az esetleges zavaró anyagok kötései a hőkezelésnek köszönhetően széttöredezzenek. A meteoritokat a megtalálás helyéhez legközelebbi település után nevezik el, ahol van posta, így irányítószám is.

Hogyan lehet megkülönböztetni egy meteoritot egy közönséges kőtől?

A meteoritok sokkal nehezebbek, mint amennyire a térfogatuk alapján első ránézésre tűnhetnek. Tehát például egy lyukacsos kő biztosan nem lehet meteorit, akármilyen különlegesnek néz ki, mert kicsi a sűrűsége a lyukak miatt. A meteoritok emellett a vastartalmuk miatt mágnesezhetők, ezt könnyen ellenőrizhetjük. Általában szokatlan alakjuk van, és olyan kis gödrök találhatók a felszínükön, mintha ujjak nyomkodták volna be az anyagot, és ujjlenyomatok lennének rajtuk.

A meteoritokat, csak úgy mint az aszteroidákat, az összetételük alapján csoportosítjuk. Túlnyomó többségük kőmeteorit, de léteznek még vasmeteoritok és kő-vas meteoritok, amelyek tartalmaznak mind fémes, mind kőzetszerű anyagot.

A Földön kívüli eredetet megerősítheti, ha nikkelt (Ni), illetve a szén 13-as izotópját (C¹³) találják meg egy anyagban.

Az asztrobiológia számára ezek az űrben keringő vagy az űrből érkező testek nagyon fontosak, hiszen megerősíthetik, vagy éppen megcáfolhatják azt a feltételezést, hogy sok szerves anyag vagy akár eredendően az élet az űrből érkezett a Földre milliárd évekkel ezelőtt.

Forrás: Universidade de Lisboa, Instituto Superior Técnico, Astrobiology course, Zita Martin egyetemi jegyzet