A tudĂłsok közel 190 Ă©ven át kutatták az Ĺ‘si tengeri hĂĽllĹ‘k eredetĂ©t a dinoszauruszok korábĂłl. Egy svĂ©d Ă©s norvĂ©g paleontolĂłgusokbĂłl állĂł csapat most a legkorábbi ismert ichthyosaurus („halgyĂk”) maradványait fedezte fel a távoli sarkvidĂ©ki Spitzbergákon. A csapat eredmĂ©nyeit leĂrĂł tanulmány a Current Biology folyĂłiratban jelent meg.
Az ichtioszauruszok a tengeri hĂĽllĹ‘k egy kihalt csoportja, amelyek kövĂĽleteit világszerte megtalálták. Az elsĹ‘ szárazföldi állatok közĂ© tartoztak, akik alkalmazkodtak a nyĂlt tengeri Ă©lethez, Ă©s a modern bálnákhoz hasonlĂł halszerű testformát alakĂtottak ki. Az ichtioszauruszok az Ăłceánok táplálĂ©kláncának csĂşcsán álltak – mĂg a dinoszauruszok a szárazföldön barangoltak -, Ă©s több mint 160 milliĂł Ă©ven át uralták a tengeri Ă©lĹ‘helyeket.
A tankönyvek szerint a hĂĽllĹ‘k elĹ‘ször a perm vĂ©gi tömeges kihalás után merĂ©szkedtek a nyĂlt tengerre, ami elpusztĂtotta a tengeri ökoszisztĂ©mákat, Ă©s megnyitotta az utat a dinoszauruszok korának hajnalához közel 252 milliĂł Ă©vvel ezelĹ‘tt. A törtĂ©net szerint a szárazföldi hĂĽllĹ‘k mozgásra kĂ©pes lábaikkel megszállták a sekĂ©ly tengerparti környezetet, hogy kihasználják a tengeri ragadozĂłk rĂ©seit, amelyeket ez a kataklizmatikus esemĂ©ny ĂĽresen hagyott. IdĹ‘vel ezek a korai kĂ©tĂ©ltű hĂĽllĹ‘k hatĂ©konyabbá váltak az Ăşszásban, majd vĂ©gĂĽl vĂ©gtagjaikat uszonyokká változtatták, halszerű testformát alakĂtottak ki, Ă©s eleven utĂłdokat kezdtek világra hozni; Ăgy megszakĂtva a vĂ©gsĹ‘ kötelĂ©kĂĽket a földdel azáltal, hogy nem kell partra Ăşszniuk a tojásrakáshoz.
A Spitzbergákon felfedezett új kövületek most megkérdőjelezik ezt a régóta elfogadott elméletet.
A Spitzbergák nyugati részén fekvő Jégfjord déli partján található vadászházak közelében Flower völgye hófödte hegyeket vág át, feltárva azokat a sziklarétegeket, amelyek egykor iszap volt a tenger fenekén körülbelül 250 millió évvel ezelőtt. A hóolvadás által táplált gyors folyású folyó erodálta az agyagpalát, és gömbölyű mészkősziklákat tárt fel, amelyeket konkréciónak neveznek. Ezek az ősi tengerfenéken lebomló állati maradványok köré települt mészszerű üledékekből alakultak ki, amelyek ezt követően látványos, háromdimenziós részletben őrzik meg azokat. A paleontológusok manapság ezekre a konkréciókra vadásznak, hogy megvizsgálják a holt-tengeri lények kövületi nyomait.
Egy 2014-es expedĂciĂł során nagyszámĂş konkrĂ©ciĂłt gyűjtöttek össze Flower völgyĂ©bĹ‘l, Ă©s szállĂtották vissza az OslĂłi Egyetem TermĂ©szettudományi MĂşzeumába kĂ©sĹ‘bbi tanulmányozás cĂ©ljábĂłl. Az Uppsalai Egyetem EvolĂşciĂłs MĂşzeumával vĂ©gzett kutatás most csontos halakat Ă©s bizarr krokodilszerű kĂ©tĂ©ltű csontokat, valamint egy ichtioszaurusz 11 tagolt farokcsigolyáját azonosĂtotta.
Ezek a csigolyák meglepĹ‘ mĂłdon olyan sziklákban fordultak elĹ‘, amelyek állĂtĂłlag tĂşl öregek voltak az ichtioszauruszokhoz. EzenkĂvĂĽl a csigolyák ahelyett, hogy egy kĂ©tĂ©ltű ichtioszaurusz Ĺ‘sĂ©nek tankönyvi pĂ©ldáját kĂ©pviselnĂ©k, megegyeznek a geolĂłgiailag sokkal fiatalabb, nagyobb testű ichtioszauruszok csigolyáival, sĹ‘t megĹ‘riztĂ©k a csontok belsĹ‘ mikroszerkezetĂ©t is, amely a gyors növekedĂ©s, a fokozott anyagcsere Ă©s a teljesen Ăłceáni Ă©letmĂłd adaptĂv jellemzĹ‘it mutatja.
A környezĹ‘ kĹ‘zet geokĂ©miai vizsgálata megerĹ‘sĂtette a kövĂĽletek korát körĂĽlbelĂĽl kĂ©tmilliĂł Ă©vvel a perm vĂ©gi tömeges kihalás után. Tekintettel az Ăłceáni hĂĽllĹ‘k evolĂşciĂłjának becsĂĽlt idĹ‘skálájára, ez az ichtioszauruszok eredetĂ©t Ă©s korai diverzifikáciĂłját a dinoszauruszok korának kezdete elĹ‘tti idĹ‘szakra szorĂtja; ezzel kikĂ©nyszerĂtve a tankönyvi Ă©rtelmezĂ©s felĂĽlvizsgálatát Ă©s felfedve, hogy az ichtioszauruszok valĂłszĂnűleg elĹ‘ször a kihalás elĹ‘tt kerĂĽltek bele a tengeri környezetbe.
Izgalmas mĂłdon a legrĂ©gebbi ichtioszaurusz felfedezĂ©se átĂrja a dinoszauruszok korának nĂ©pszerű vĂziĂłját, mint a fĹ‘ hĂĽllĹ‘k származási vonalának megjelenĂ©si idejĂ©t. Most Ăşgy tűnik, hogy legalább nĂ©hány csoport megelĹ‘zte ezt a mĂ©rföldkĹ‘nek számĂtĂł idĹ‘szakot, Ă©s legĹ‘sibb Ĺ‘seik kövĂĽletei mĂ©g mindig a Spitzbergákon Ă©s a világ más rĂ©szein találhatĂł mĂ©g rĂ©gebbi kĹ‘zetekben várnak felfedezĂ©sre.
(forrás: phys.org)