Az észak-csendes-óceáni szemétsziget, amely a hírhedté vált műanyaghulladékot összegyűjti rengeteg lebegő tengeri élőlénynek ad otthont – derül ki a PLOS Biology című szaklapban megjelent tanulmányból, amelynek társszerzői a Mānoa-i Hawaii Egyetem óceán- és földtudományi és technológiai karának (SOEST) oceanográfusai.
A tengeri felszínen élő szervezetek, például a medúzák, csigák, pajorok és rákok kritikus ökológiai kapcsolatot jelentenek a különböző ökoszisztémák között – írták a tanulmány szerzői -, de nagyon keveset tudunk arról, hogy ezek az élőlények hol találhatók. A műanyagszennyezés nyomra vezet: az oceanográfiai erők, áramlatok, amelyek az ember által termelt úszó hulladékot és szennyező anyagokat szemétszigetekbe koncentrálják, az úszó élővilágot is összegyűjthetik.
Öt fő óceáni gyűrűt – olyan vízörvényeket, ahol több óceáni áramlat találkozik – különböztetünk meg, amelyek közül az észak-csendes-óceáni szubtrópusi gyűrű a legnagyobb. Azért is nevezik az észak-csendes-óceáni szemétszigetnek, mert az összefolyó óceáni áramlatok nagy mennyiségű műanyaghulladékot koncentráltak ott.
A kutatók felhasználják Benoît Lecomte 2019-es, 80 napos, hosszú távú úszását a gyűrűn keresztül, amelyet The Vortex Swimnek neveztek el. Az úszó életformák vizsgálatához az expedíciót kísérő vitorlás legénység mintákat gyűjtött a felszíni tengeri élőlényekből és a műanyaghulladékból. Az expedíció útvonalát a SOEST oceanográfusai, Nikolai Maximenko és Jan Hafner által kifejlesztett számítógépes szimulációk segítségével tervezték meg, amelyek az óceán felszíni áramlatait szimulálva előre jelzik a tengeri hulladék várhatóan magas koncentrációjú területeit.
A felszíni áramlatok az óceán dinamikájának legösszetettebb része. A modell, amelyet korábban már sikeresen használtak a 2011-es japán cunami által generált törmelék Csendes-óceánon átívelő sodródásának szimulálására, most segít megérteni az óceáni áramlatok szerepét a nyílt tengeri ökoszisztéma fenntartásában
– mondta Maximenko, aki a SOEST Nemzetközi Csendes-óceáni Kutatóközpontjának vezető kutatója.
Az expedíció csapata naponta gyűjtött mintákat a lebegő élőlényekből és a hulladékból az észak-csendes-óceáni szubtrópusi gyűrű keleti részén, és a kutatók megállapították, hogy a tengeri élőlények nagyobb számban fordulnak elő a gyűrű belsejében, mint a peremén. A műanyaghulladék előfordulása pozitív korrelációban állt az úszó tengeri élőlények három csoportjának – a szél mellett úszó vitorlások (Velella sp), a kék gombok (Porpita sp) és az ibolyacsigák (Janthina sp) – gyakoriságával.
A szerzők szerint ugyanazok az óceáni áramlatok, amelyek a műanyaghulladékot az óceáni örvényekben koncentrálják, létfontosságúak lehetnek az úszó tengeri élőlények életciklusa szempontjából, mivel összehozzák őket táplálkozás és párosodás céljából. Az emberi tevékenységek azonban negatívan befolyásolhatják ezeket a magas tengeri találkozási pontokat és a tőlük függő élővilágot.
Ez szemétsziget több, mint egyszerű szemétkupac. Ez egy ökoszisztéma, nem a műanyag miatt, hanem annak ellenére
– mondta Rebecca Helm, a Georgetown Egyetem Earth Commons Intézetének adjunktusa, a tanulmány vezető szerzője
(Forrás: hawaii.edu)