



A csalán ősidők óta ismert, sokoldalúan alkalmazott gyógynövény. Jótékony hatásait tekintve tisztít, salaktalanít, gyulladást csökkent, lázat csillapít, köszvényt, reumát, bőrbajokat gyógyít. Lássuk a csípős „gyomnövény” érdekességeit!
A csalán (csolyán) elnevezést valójában több faj gyűjtőneveként használjuk. Ezek azonban az ajakos virágú árvacsalánoktól virágszerkezetükben alapvetően különböznek. A növény pollenszórása június elejétől október végéig tart. Elterjedési területe egész Európa, Magyarországon is mindenütt találkozni vele. Élőhelyei az üde, nedves erdők, vágások, szurdokerdők, gyomtársulások és mocsarak.
A növény és az ember kapcsolatának múltjára régészeti leletek is utalnak, ugyanis bronzkori sírokból csalánból készült halotti leplek maradványai kerültek elő. A feljegyzések tanúsága szerint a görögök már gyógynövényként ismerték, külsőleg kígyóharapás és skorpiócsípés, belsőleg egyes mérgezések gyógyítására használták. A melegebb égtájról származó római légiósok a hidegebb, északi tájakon csalánlevelekkel ostorozták magukat és a sorozatos csaláncsípésektől a bőr valóban fel is melegedett. A történelemkönyvek őrzik azt a tényt is, hogy a csalánszövetet az I. világháború idején a központi hatalmak katonáinak egyenruhájához is felhasználták.
A csalánlevéltea régóta használatos a népi gyógyászatban. Ezerféle problémára ajánlják a csalánleveleket: vérszegénységre, belső vérzésekre, húgyúti fertőzésekre, prosztatamegnagyobbodásra, ekcémára, továbbá ízületi gyulladásra és zsíros hajra is.