Ráadásul régebbi, mint az emberemlékezet. Tea, fürdő is készíthető belőle, de nagyanyáink még a koszt is vakarták vele a lábosok aljából.

Bemutatjuk a mezei zsurlót, de most kivételesen nem mint gyógyteát, hanem az okot, amiért a nevét is kapta. Elsőként ismerjük meg, hol is él! Leginkább azokon a területeken honos – és terjed is, mint a gyom – amelyek vízben bővelkednek. Mocsaras, szittyós rétek, árok- és patakpartok, valamint szántóföldek is, amelyek belvizes területen fekszenek. Patakparti jelenlétéből fakadóan kézenfekvő volt alkalmazása, és még mindig nem a főzetkészítésre gondolunk!

Beszédes a neve ennek az egyébként mutatós „zöldségnek”. A zsurló nem más, mint a kiejtésében azóta módosult súroló. Súroló, súrló, zsúrló, és meg is érkeztünk. A kifejlett növény úgy néz ki, mint egy kezdetleges kefe. Tagolt szárán nagyjából 2 centiméterenként van egy nódusz, amelyből több ágacska indul, s ezek tövénél van a nem túl nagy, mindössze fél- vagy egycentis levél. Virágot ne keressünk rajta, mivel spórákkal szaporodik, de a spóratok is „színes” a maga vörösesbarnás árnyalataival.

Eleink, amikor észrevették mosás és/vagy mosogatás közben a patak partján ezeket a jóvágású „keféket”, azonnal használni kezdték őket. Magas ásványianyag-tartalmának köszönhetően jól bírja a gyűrődést, és kiválóan alkalmas arra, hogy a makacs, odaszáradt szennyeződéseket is eltávolítsa. Lehet, hogy újra fel kell fedeznünk a zsurló eme tulajdonságát, hiszen manapság a legtöbb szivacs műanyagból készül, pedig mint látjuk, van organikus verzió is.

Kapcsolódó bejegyzések

Lehet spórolni a mosogatógéppel?

Sokak azzal érvelnek a mosogatógép vásárlása mellett, hogy jóval kevesebb vizet fogyaszt, mint a kézi mosogatás. Nézzük meg, igaz-e!