A Botanical Gardens Conservation International (BGCI) jelentése szerint nagyjából kétszer annyi fafajt fenyeget a kihalás, mint amennyi madarat, emlőst, kétéltűt és hüllőt együttvéve.

A fákra, melyek az állatokkal ellentétben nem, illetve csak generációk alatt tudnak mérsékelten helyet változtatni, egyre nagyobb veszélyt jelent a klímaváltozás, azonban a legnagyobb kockázatot jelenleg a fakitermelés és a mezőgazdaság terjeszkedése okozza. Ezek egészülnek ki olyan invazív kártevőkkel, melyek ellen sokhelyütt nem tudnak védekezni az egyes fafajok.

Megállapításaik szerint 58 497 fajból 17 500-at fenyeget a kihalás veszélye.

A világ fáit vizsgáló átfogó jelentés szerint 440 olyan faj létezik, melyeknek kevesebb mint 50 egyede maradt a vadonban. Ezzel együtt azonban azt is megállapították, hogy a védelmi erőfeszítések eredményesek lehetnek, tekintve, hogy a fajok kétharmada megtalálható legalább egy természetvédelmi területen, egyharmaduknak pedig botanikus kertekben is vannak egyedei.

A BGCI főtitkára, Paul Smith szerint jelentésükkel ébresztőt kívánnak fújni mindenki számára azt illetően, hogy a fáknak segítségre van szükségük. A szakember szerint ezt a segítséget meg is lehetne adni, hiszen világszerte felfutóban vannak a faültetési programok, legyen szó vállalti kibocsátáscsökkentési megoldásokról vagy állami kezdeményezésekről. Arra azonban figyelni kell, hogy ezekkel ne okozzunk több kárt, mint hasznot.

Smith szerint ugyanis jelenleg a faültetési programok kevéssé veszik figyelembe a diverzitást, és inkább egy-egy gyorsan növő fajra koncentrálnak, mint például az eukaliptusz vagy a lucfenyő. Ezzel ironikus módon a faültetési programok is fenyegetést jelentenek a veszélyben lévő fajok számára. A főtitkár úgy véli, hogy a faültetési programok tervezésekor jóval nagyobb figyelmet kellene szentelni az őshonos és veszélyeztetett fafajoknak.

(Telegraph) – A borítóképen a sokáig kihaltnak hitt Wollemi Pine (sárkányfenyő) hajtásai láthatók. Az Ausztráliában honos fa egy példánya megtalálható a Füvészkertben is.