Miért keletkezik a testünkben fájdalom? Miért ilyen kellemetlen módot választott a szervezetünk arra, hogy jelezzen nekünk, ha baj van? Hogyan működnek a fájdalomcsillapítók? Milyen ópiátok léteznek, és mi a baj a morfinszerkezetű kábítószerekkel? Miért mondják azt, hogy valaki nyalogatja a sebeit? Végül mi köze ennek az egésznek a Ponyvaregény című filmhez? Cikkünkből mindenre kiderül a válasz!

A fájdalom oka és érzékelése

Korábbi cikkünkben kifejtettük, hogy a fájdalom – többek között – a gyulladás egyik jele, tünete. De nemcsak gyulladás esetén érzékelünk fájdalmat, hanem bármikor, amikor a szervezetünk olyan veszélyt érzékel, amely potenciálisan károsíthatja a szöveteket. Így a megjelenő fájdalom hasznos, hiszen arra sarkallja az élőlényt, hogy elkerülje vagy helyesen kezelje a sérülést kiváltó okot. Például az agyunk parancsot ad, hogy dobjuk el a forró vasat.

Képzeljük csak el, ha nem éreznénk fájdalmat, akkor milyen könnyen szétroncsolnánk a testünket! Sokkal hamarabb és nagyobb eséllyel pusztulnánk el. Nem fájna egy égéskor keletkező seb, akár teljesen elégnénk, mire észbe kapnánk. Nem éreznénk semmit egy végtag megvágásakor, így akár le is szakadhatna tőből a karunk, olyan későn vennénk észre a bajt. Végtagok nélkül mihez kezdene az ember? Ha pedig azokra az időkre gondolunk, amikor minden csak gyalog volt elérhető, és mindent két kézzel kellett előteremteni, még abszurdabb a gondolat. Tehát kijelenthetjük, hogy a fájdalom az evolúció hasznos hozománya, hiszen nélküle talán már nem is léteznénk [1]. 

A gyors és a lassú fájdalom

A fájdalmat a gyorsaság alapján is csoportosíthatjuk. A 0,1 másodperces gyors fájdalom nagyon hamar jelentkezik, és szúró, éles, hirtelen érzésnek nevezzük, szinte csak a bőrön tapasztalható. Ezt a típust mechanikai (vágás, ütés) vagy hőmérsékleti okok válthatják ki. Míg a lassú fájdalom a kiváltó ok után 1 másodperccel jelentkezik, és a test bármely területén előfordulhat. Ez már szövetkárosodást követően jön létre, és égő, lüktető, kínzó érzetet kelt. A lassú fájdalmat a mechanikai és hőmérsékleti okok mellett kémiai ingerek is kiválthatják. A fájdalmat okozó anyagok közé tartozik – a korábbi cikkben említett prosztaglandinok mellett – például a szerotonin és a hisztamin is [1].

Hogyan hatnak a fájdalomcsillapítók?

A gyógyítás során minden esetben a fájdalmat kiváltó okot igyekeznek megszüntetni. Például menstruációs fájdalmak esetén a gyógyszer simaizomlazító hatású, hiszen a méh nagyrészt simaizomból áll. Így a lelazult izmok nem görcsölnek többet, megszűnik vagy csillapodik a fájdalom érzete. 

Csak olyan esetben adnak tüneti fájdalomcsillapítót, amikor a betegséget már nem lehet gyógyítani, de a pácienst szeretnék megkímélni a szenvedéstől, például rák esetén.

A fájdalomérzékelő receptorok (a biológiai hatás kiváltásáért felelős speciális kötőhelyek) [1] mindenhol megtalálhatók a testben, és semmilyen különleges ingerre nincs szükségük ahhoz, hogy aktivizálódjanak. Ehhez elegendő bármilyen olyan hatás, amely szövetkárosító lehet. Az érzékelő receptorokból akciós potenciálok formájában indul tovább az információ az agy felé, és ezeknek a frekvenciája arányos a fájdalmat kiváltó inger intenzitásával. Így tudja az agyunk megkülönböztetni a kisebb fájdalmat a nagyobb veszélytől, amelyre természetesen aktívabb és sürgetőbb választ küld annak érdekében, hogy a kiváltó okot azonnal megszüntessük [1].

A kisugárzó fájdalom

Érdekesség, hogy a testünk nem mindig ott fáj, ahol valóban a probléma található. Ha például a szívünk fáj, ezt a bal karban, míg ha az epénkkel van baj, ezt a jobb vállunkban érzékeljük. A fájdalom a kisugárzás helyén jelentkezik, nem a mélyen fekvő szervben [1].

Ősi fájdalomcsillapítók

Nem a modern ember az első, aki küzd a kínzó fájdalom ellen. Már az ősemberek is alkalmaztak fájdalomcsillapítókat, amelyeket tapasztalati úton a különböző gyógynövényekben találtak meg. A sumérok már 6000 évvel ezelőtt rájöttek arra, hogy a mákgumóból kinyerhető ópium kábító és fájdalomcsillapító hatású, így örömnövénynek keresztelték el a mákot. Ezt az anyagot az emberiség később is nagy becsben tartotta. 

Azonban az erős hatású fájdalomcsillapítók mindegyikének van kábító mellékhatása. Ez sok esetben előnyös, hiszen a betegeknek nem kell éberen elszenvedniük a műtétet. Ugyanakkor ezek az anyagok függőséget is okozhatnak, így számos országban tiltott kábítószerek [1].

A morfin

A máknedv morfint tartalmaz. Érdekesség, hogy Anglia a 19. században két háborút is vívott az ópium miatt, majd 1868-ban beszüntették az ópium szabad használatát, mert rájöttek, hogy hozzászokást okoz. Tiltott kábítószer lett.

Ha megvágják a mákgumót, kifolyik a növény nedve (az ópium), amelyből a német gyógyszerész, Friedrich Wilhelm Sertürner 1805-ben vonta ki a fő alkaloidot, magát a morfiumot. Az alkaloidok másodlagos anyagcseretermékek, amelyek főként növényekben fordulnak elő, és erős farmakológiai, néha mérgező hatásuk van. 

Nevét Morpheus istenről kapta, aki az ókori mitológiában az alvás és az álom isteneként szerepel.

A mák Közép-Ázsiából származik, de termesztéséhez hazánk éghajlata is megfelelő. Kabay János gyógyszerész a 20. században ébredt rá arra, hogy a mákszemeken kívül a száraz máktokban is nagy mennyiségű morfin található. Felfedezése annyira felfuttatta a gyógyszeriparban a morfin-előállítást, hogy 1960-ban már Magyarország biztosította a világ számára a gyógyszer-felhasználású morfinszükséglet felét, mintegy 100 tonnát [1].

Kábító hatású lehet a mákos tészta?

Sokakban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi a helyzet a jelenleg forgalomban lévő, fogyasztásra alkalmas mákkal. Függőséget okozhatnak a mákos sütemények? Esetleg aggódnunk kellene, hogy a pénteki menzás mákos tészta után kábult óvodások veszik birtokba a játszótereket? Aggodalomra semmi ok, az étkezési mák kábítószernek minősülő ópium-alkaloid-tartalma száraz állapotban 0,7% alatti [2].

Fájdalomcsillapító van a nyálban?

Nem megalapozatlan az a mondás, hogy valaki „nyalogatja a sebeit”. Az állatvilágban is elterjedt ez a gyógymód, nem hiába. A nyálunkban ugyanis a morfinnál hatszor erősebb fájdalomcsillapító, az opiorfin található. 

A tudósok a 2000-es évek elején úgy jöttek rá erre, hogy a patkányok nyálában szialorfint, egy erős fájdalomcsillapítót találtak. Ekkor kezdtek el gyanakodni, hogy akár az emberi nyálban is lehet valamilyen hasonló anyag, így fedezték fel az opiorfint. Milyen jó tudni, hogy ilyen hasznos anyagot hordozunk folyamatosan magunkkal!

Endorfinok

Az endorfin a szervezetünkben felszabaduló belső fájdalomcsillapító. Az endorfin nem egyetlen anyag, hanem gyűjtőfogalom. A pszichológiában már kimutatták, hogy az agyunk nem képes megkülönböztetni a fizikai, illetve a lelki fájdalmat egymástól, mert az agyban ugyanazok a részek aktiválódnak. Ha sírni kezdünk, ez azért hasznos, mert ekkor endorfin szabadul fel a szervezetünkben, így a saját belső fájdalomcsillapítónk megakadályozza a fájdalomérzést továbbító anyagok felszabadulását. De endorfint állít elő a szervezet testmozgás, fűszeres ételek fogyasztása, illetve az orgazmus elérése esetén is.

A morfin származékai [1], [2]

A morfin egyik származéka a legkeményebb drogként számon tartott heroin. Még nem is határozták meg pontosan a morfin kémiai szerkezetét, amikor sikerült előállítani belőle a heroint. A heroin sokkal erősebb szer és fájdalomcsillapító. A kicsit eltérő szerkezete pont elég ahhoz, hogy könnyebben átjusson a sejtmembránokon, egészen az idegrendszerhez. Itt enzimek hatására morfinná alakul, és már ekként fejti ki hatását, azonban ez az anyag már nehezebben ürül a szervezetből. Tehát a heroin könnyebben jut be, majd morfinná alakulva nehezebben távozik a szervezetből. A heroint nem használják a gyógyászatban, mert egyszeri hatása azonnali rászokást eredményez. A függőséget az okozza, hogy az eufóriát rosszullét követi, így ez a szerhasználót arra készteti, hogy újabb adag kábítószerhez nyúljon.

A kodein a morfin másik származéka, amely köhögéscsillapítóként funkcionál. A morfin és a kodein csökkenti a légzőközpont izgalmát, így légzésbénító hatásuk is van. A kábítószerek okozta halál oka is lehet ez a légzésbénulás. 

A nalorfint 1942-ben szintetizálták, ez az anyag képes meggátolni a morfin légzésbénító hatását, és emellett fájdalomcsillapító hatása is van. Képes leszorítani a receptorokról a morfint, mert sokkal erősebben kötődik, így helyreállítja a légzést. Mivel nem okoz függőséget, úgy gondolták, hogy meglelték a megfelelő fájdalomcsillapítót. Azonban az anyag erős hallucinogén hatású, így a terápiában való alkalmazását elvetették.

Mi köze ennek az egészhez a Ponyvaregényhez?

A híres filmben található jelenetben heroin-túladagolás történik, mert a szereplőnő összekeveri a szert a kokainnal. Megoldásként adrenalinos injekciót döfnek a szívébe. Itt azonban a film torzít, ugyanis heroin túladagolása esetén – amely ebben az esetben is légzésbénuláshoz vezethet – nem adrenalint, hanem naloxont szoktak adni. Amikor a heroin a központi idegrendszerben található opioid receptorokhoz kapcsolódik – mintha kulcsot illesztenénk a megfelelő zárba –, elkezdi kifejteni a hatását. Ha azonban ellenszerként naloxont adunk a páciensnek, akkor ez az anyag lelöki a heroinmolekulákat a receptorokról, és bekerül a helyükre. Mivel a naloxonnak nincs olyan hatása, mint a heroinnak, így ezzel a lépéssel blokkolja a heroint.

Ezért a naloxont és a hozzá hasonló szereket kompetitív antagonistának nevezik a tudományban. Ez azt jelenti, hogy egy másik, hasonló szerkezetű anyaggal versenyez ugyanazért a receptorért (ezért kompetitív), és mivel gyorsabban kötődik, mint a kábítószerként számontartott morfinszármazékok, nekik már nem lesz hely a receptorokon, és nem lesznek képesek a hatásukat kifejteni.

Összefoglalás

A kutatók még nem találták meg a tökéletes fájdalomcsillapítót, amely képes a legnagyobb fájdalmat is megszüntetni, nem okoz hozzászokást vagy hallucinációt, és nem fenyeget légzésbénulással. Azonban elmondhatjuk, hogy a fájdalom észlelése és érzékelése hasznos dolog, amelyre szerencsére már számos gyógyszer létezik. Végül pedig ismét rádöbbenhettünk arra, hogy a szervezetünk egy csoda, hisz a saját nyálunkban nagyon erős fájdalomcsillapító szert hordozunk már évezredek óta!

Források

[1] Faigl Ferenc, Szeghy Lajos, Kovács Ervin, Mátravölgyi Béla: Gyógyszerek. Egyetemi tananyag. 2012.

[2] Szeghy Lajos, Ujvary István, Mátravölgyi Béla: Élvezeti szerek. Egyetemi tananyag.