Ha ránk tör a fájdalom vagy a láz, gyakran máris nyúlunk a megfelelő tablettáért, és reménykedünk, hogy a gyógyszer gyorsan elmulasztja a kellemetlen tüneteket. Vajon tudjátok, hogy igazából mi történik a szervezetben láz vagy gyulladás esetén? Hogyan hatnak pontosan ezek a gyógyszerkészítmények? Miért kell odafigyelni a pontos adagolásra és a megfelelő körülményekre? Mi a különbség a szteroid és a nem-szteroid gyulladásgátló között? Melyek azok a mellékhatások, amelyekre oda kell figyelni? Ezekre a kérdésekre adunk választ cikkünkben.

Miért alakul ki a láz? [1]

Testünk hőmérséklete állandó. Nem minden embernek pontosan ugyanannyi. Ez nemtől és kortól, illetve nők esetében a ciklustól is függ. Sőt, a nap folyamán is ingadozik, reggel a legalacsonyabb, és estefelé a legmagasabb. Vannak fázósabb emberek, az ő testhőmérsékletük kicsivel magasabb, mint azoké, akik kevésbé vacogósok. 

A betegség során kialakuló láz pirogén anyagok segítségével megzavarja ezt a szabályozott rendszert. Ezek arra késztetik az agyban található hőszabályozó receptorokat, hogy emeljék a test hőmérsékletét, így kialakul a hidegrázás és a fázás érzete. A nem túl magas láz jó dolog, mert a magas hőmérséklet pusztítja a vírusokat és a baktériumokat. Emellett fokozza az anyagcserét és az immunrendszer aktiválásával az immunanyagok termelését is. Ám a túl magas láz megterheli a szervezetet, például a szív hevesebben ver, és a sok izzadás miatt a test dehidratálódik. Így nem ördögtől való megoldás lázcsillapítót szedni, ezzel támogatjuk a szervezetünket, és javul a közérzetünk is.

Lázcsillapítók

A lázcsillapítók csak a fájdalmat és a lázat hivatottak csökkenteni, de a gyulladást nem. Hatásukat a központi idegrendszeren keresztül fejtik ki, mégpedig úgy, hogy az agyban lévő hőszabályozási központra hatnak. Ahhoz, hogy csökkentsük a lázat, meg kell akadályozni a felszabaduló pirogén anyagok kialakulását. Így az az információ, hogy a szervezetnek emelnie kellene a hőmérsékletet, nem jut el a hipotalamusz hőszabályozó központjába.

Gyulladás [1]

A gyulladások kezelése ősidők óta a gyógyítók és az orvosok egyik legfontosabb feladata. Mivel az átlagéletkor nő, a gyulladással járó reumatikus betegségek száma egyre több, ezért lényeges foglalkozni a hatékony gyulladáscsökkentéssel.

A gyulladás tüneteit már időszámításunk előtt meghatározta egy Celsus nevű ókori római orvos. Ezek a pír, a duzzanat, a fájdalom és az, hogy a gyulladt terület meleg. A gyulladás valójában nem rossz dolog, mert ez a folyamat a szervezet védekező reakciója a szövetkárosodás okainak és következményeinek megszüntetésére.

Mi történik a szervezetben? [1]

Az akut gyulladás során először rövid ideig tartó érösszehúzódás történik, amelyet értágulat követ. Ekkor jelenik meg a pír és a melegségérzet. Majd különböző gyulladásmediátorok szabadulnak fel, amelyek növelik a sejtfal áteresztőképességét, így a folyadék (plazma) ki tud áramolni a sejten kívüli térbe. Kialakul a duzzanat, és megjelenik a fájdalom is.

A gyulladás kezdeti fázisában a prosztaglandin nevű anyagok játszanak fontos szerepet. Ezek a jelentős hatású, biológiailag aktív anyagok szinte a szervezet összes szövetében megtalálhatók.

Érdekesség, hogy ezt a szerves molekulát először a kos ondójából különítették el. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ez hogyan juthatott bárki eszébe? Nem tudjuk, azonban az biztos, hogy a furcsa ötletnek köszönhetően ma már sokkal többet tudunk a gyulladásokról és a kezelésükről.

Egy kis biokémia [1]

A gyulladás folyamata során, amint a szervezet észleli a szövetkárosodást, és megjelennek olyan anyagok, mint például az adrenalin vagy a szerotonin, aktivizálódik egy enzim, amely biológiai katalizátor. Ez az enzim a sejtfalat alkotó foszfolipidekből arachidonsavat képez, amelyből sok más anyag kialakulhat a szervezetben. Miután megjelent az arachidonsav, egy másik enzim, az úgynevezett ciklo-oxigenáz enzim segítségével képződnek a prosztaglandinok. Ezek jelzik a szervezetnek: „Hahó, itt gyulladás van, valami baj történt!” Ekkor pedig megjelennek a már ismertetett tünetek: duzzanat és bőrpír, amit melegebb hőmérséklet és fájdalom kísér.

A prosztaglandinok nem „rosszfiúk” [2]

A fentiekből úgy tűnhet, hogy a prosztaglandinok nem jók nekünk, hiszen előidézik a gyulladást, és a vele járó fájdalmat. De ezeket a hormonszerű anyagokat, amelyeket a saját szervezetünk is képes a megfelelő körülmények között előállítani, gyógyszerként is alkalmazzák az 1990-es évek óta. Tágítják az ereket, gátolják a vérlemezkék aggregációját, és simaizom-összehúzó hatásuk van.

Értágító hatásukat főként a zöld hályog kezelésében hasznosítják. Érdekesség, hogy a szemcseppes gyógyszeres kezelés kapcsán azt figyelték meg, hogy a betegeknek nagyon megnőtt a szempillájuk. Bizonyos prosztaglandinoknak ugyanis hajnövesztő hatásuk is van. Azóta természetesen a kozmetikai ipar is alkalmazza őket szempillanövesztő ecsetelőkben.

Simaizom-összehúzó hatásukat az állatgyógyászatban a szülés beindítására használják. Az állatorvos beadja a vemhes állatoknak a prosztaglandin alapú gyógyszert, aminek következtében beindul a szülés. Így a szülést sokkal biztonságosabban le lehet vezetni, mintha hirtelen kellene kihívni az állatorvost.

Gyulladáscsökkentők [1]

Nem jó, ha a gyulladás sokáig fennáll a szervezetben, mert a folyamat során felszabaduló endogén anyagok hosszú távon szövetkárosító hatásúak, ezért a gyulladást – ahogyan a lázat is – csökkenteni kell. Léteznek szteroid és nem-szteroid gyulladáscsökkentők. Előbbiek az arachidonsav keletkezésébe avatkoznak bele, blokkolva azt az enzimet, amely a sav kialakulását előidézné. Az arachidonsav más fontos anyagoknak is a kiinduló anyaga, amelyeknek a keletkezését azonban nem biztos, hogy szeretnénk meggátolni. Így a szteroid gyulladáscsökkentő nem mindig a legjobb választás, mert számos mellékhatása van.

Ezzel szemben a nem-szteroid gyulladáscsökkentők hatása (például az Aspiriné, a Kalmopyriné, az Ibuprofené) azon alapul, hogy gátolják a prosztaglandin megjelenését, bénítva a ciklo-oxigenáz enzimet. Prosztaglandin hiányában a szervezet nem észleli a szövetkárosodást, így nem gyullad be (annyira) az adott terület. Azonban a blokkolt enzimek hivatottak védeni a gyomornyálkahártyát, így ha túladagoljuk a nem-szteroid gyulladáscsökkentőket, ez gyomorirritációhoz, súlyosabb esetben gyomorfekélyhez vezethet. Ezért kell mindig az előírtaknak megfelelően szedni a gyógyszereket!

Az emberiség történetében az első gyulladáscsökkentő a szalicilsav volt, amelynek lázcsillapító hatása is van. A 19. század közepe táján fűzfakéregből vonták ki, húsz évvel később pedig már szintetikusan is előállították ezt az egyszerű molekulát. De ekkor még mindig csak 1858-at írtunk! Érdekesség, hogy az 1870-es években a szalicilsav ára a tizedére csökkent, hiszen egyre több mindenki számára volt elérhető.

Flavonoidok

A szalicilsavon kívül más anyagok is előfordulnak a természetben, amelyeknek gyulladáscsökkentő hatásuk van. Ilyenek például a számos növényben megtalálható flavonszármazékok is. Ezen anyagok egyes típusai antioxidáns hatásúak, így a szabad gyökök akadályozásával óvják az ép sejteket. Az antioxidánsokról egy korábbi cikkünkben írtunk.

Kapcsolódó bejegyzések

Hogyan védekezzünk az oxidatív stressz ellen?

Gyakran téma a hétköznapokban az oxidatív stressz, a szabad gyökök, az antioxidánsok. De pontosan mit is jelent az oxidatív stressz, és miért veszélyes? Ne idegeskedjünk? Könnyű mondani!

Ha egészségesen táplálkozunk, akkor naponta 1 g flavonoidot juttathatunk a szervezetünkbe. Egyik ismert flavonoid a rutin, amely úgy mérsékli a gyulladást, hogy csökkenti a hajszálerek falának áteresztő képességét, így nem jut ki a folyadék a sejten kívüli térbe, amely a duzzanat megjelenését előidézné. A rutin legnagyobb mennyiségben a hajdinában fordul elő. Emellett a rutin képes gátolni a gyulladás során aktivizálódó enzimek egyikét, megakadályozva ezzel a prosztaglandin kialakulását a szervezetben.

Összefoglalás

A cikk végére betekintést nyerhettünk abba, hogy valóban milyen bonyolult és összetett rendszer az emberi test! Teszi a dolgát csendben, minden esetben tudja, hogy mi a megfelelő reakció, alaposan és tökéletesen összerakott csoda. Becsüljük meg hát a szervezetünket, és ha szükséges, segítsünk neki, és támogassuk a megfelelő gyógyszerekkel! De ezt is felelősséggel tegyük szakember véleményét kikérve! 

Források:

[1] Faigl Ferenc, Szeghy Lajos, Kovács Ervin, Mátravölgyi Béla: Gyógyszerek. Egyetemi tananyag, 2012.

[2] CHINOIN Zrt.: Prosztaglandinok. Előadás, egyetemi tananyag.