Az edinburgh-i székhelyű Water Witness International (WWI) nonprofit szervezet új jelentése feltárta, hogy a gazdagabb nyugati országokban működő fast fashion márkák óriási szerepet játszanak az afrikai folyók szennyezésében. A divat vízlábnyomának méltányosságát vizsgáló új elemzés arról számol be, hogy a textil- és ruházati termékek gyártásából származó szennyvízkibocsátás mára egyes afrikai folyókat farmer kékre színez, más esetekben a víz olyan lúgos, mint a fehérítőszer.
Míg a globális textil- és ruházati termelésben még mindig Ázsia a vezető régió, az utóbbi években a kereskedelmi megállapodások, az adókedvezmények és az olcsóbb munkaerőköltségek következtében a gyárak Afrikába vándorolnak. Ez most komoly hatással van a kontinens egyik kritikus erőforrására: a vízre.
A WWI jelentése szerint, ahogy egyre több nagymárka és gyors divatcég helyezi át a termelést afrikai országokba, a tisztítatlan szennyvíz kibocsátása, a környezetvédelem és a szabályok végrehajtásának hiánya miatt, pusztító szennyezéshez vezet Lesotho és Tanzánia folyóiban. A jelentésben megnevezett 50 márka között, amelyek afrikai országokban rendelkeznek beszerzési hálózattal, szerepel a Zara, a H&M, a Walmart, a Mango és az Asos.
Lesothóban a kutatók egy olyan folyót dokumentáltak, amely a farmerfestésből származó szennyvíz miatt láthatóan kékre színeződött. A tanzániai Msimbazi folyóban, ahol egy textilgyár található a közelben, a vízminták erősen lúgos kémhatásúak voltak, a pH-szint 12-es volt – ami a fehérítőszerrel egyenértékű.
A jelentés a környezeti pusztításon kívül arra is rávilágít, hogy az iparág nem biztosítja a biztonságos munkakörülményeket és a tiszta vízhez való hozzáférést a dolgozók számára. Az elemzés szerint az afrikai gyári munkások (akiknek 80%-a nő) nem rendelkeznek mosdóhelyiségekkel, vécékkel és alapvető higiéniai feltételekkel.
A WWI szakemberei szerint a divatipar ugyanakkor potenciálisan „a jó erőjévé” válhat Afrikában abban az esetben, ha változások történnek. Jelenleg az iparág az exportbevételek és a foglalkoztatás egyik fő forrása a kontinens számára, és becslésük szerint jelenleg mintegy 50 millió ember megélhetését biztosítja a régióban. A divatipar stratégiai jelentőséggel bír a régióban, egyes államok esetében a GDP 30, sőt 60 %-át teszi ki. Épp ezért nem lehet cél a textilgyártás megszüntetése a régióban, hanem annak biztosítására, hogy az áruk beszerzése és előállítása az egész kontinensen fenntartható erőforrás-felhasználáson, tisztességes munkakörülményeken és a társadalmi igazságosság alapelvein alapuljon. A változás pedig egyrészt a márkákon múlik, hogy biztosítják-e a megfelelő vízkezelést és a megfelelő környezetvédelmi előírások betartását, másrészt a kormányokon, hogy érvényt szerezzenek a szabályoknak.
(fotó: pexels – RODNAE Productions)
