Az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok továbbra is és – úgy tűnik – egyre gyorsuló ütemben melegítik Földünket. Ez jelenleg legjobban a sarkvidékeket viseli meg, ahol a melegedés jóval gyorsabb, így a változások is szembetűnőbbek, mint másutt. A jégvilág megmentésére számos sci-fibe illő megoldási javaslat született, ám egy új kutatás szerint ezek aligha fognak működni.
A Frontiers in Science-ben megjelent friss kutatás öt olyan geomérnöki megoldást vizsgált, melyek az Északi-sarkvidékre és az Antarktiszra nehezedő nyomást mérsékelnék. A tanulmány hat kritérium alapján vizsgálta az egyes megoldásokat: a megvalósíthatóság, a megvalósítás hatóköre, a pénzügyi költségek, a hatékonyság, a környezeti kockázatok és az irányítással kapcsolatos kihívások.
Kapcsolódó bejegyzések
Miért ilyen fontos a sarkkörök vizsgálata? – Marco Tedescoval beszélgettünk
Egy olasz klímakutató élményei és eredményei Grönland és az Antarktisz jégvilágából.
A koncepciók
- A sztratoszférikus aeroszol-befecskendezés során finomabb részecskéket (például kén-dioxidot vagy titán-dioxidot) juttatnak a sztratoszférába, hogy ezek visszatükrözzék a napfényt az űrbe, ezzel hűtve a légkört.
- A tengeri függönyök olyan rugalmas úszó szerkezetek, amelyeket 700–1000 méter mélységben rögzítenek a tengerfenékhez, és 150–500 méter magasságig emelkednek. Céljuk, hogy megakadályozzák, hogy a meleg tengervíz találkozzon a jégtakarókkal, és megolvassza őket.
- A tengeri jég kezelése két koncepciót foglal magában. Egyrészt a sarkvidéki jégre apró üveggömböket szórnának, melyek jobban visszatükrözik a fényt, így lassítva az olvadást. Másik megoldásként pedig tengervizet pumpálnának a jég felszínére azzal a céllal, hogy a jég vastagabbá váljon.
- A jégtakarók alatti folyók eltávolítása azt takarja, hogy az antarktiszi és a grönlandi jégtakaró alatt az olvadás miatt kialakult jégfolyók vizét eltávolítanák. Ezzel növelnék a súrlódást, így lassabban érnék el a jégtáblák a tengert.
- Végül vizsgálták az „óceánok megtermékenyítését” célzó ötletet is, mely során tápanyagokat, például vasat adnának a sarki óceánokhoz, hogy elősegítsék a fitoplanktonok szaporodását. Ezek a apró élőlények elnyelik a légkörben található szén-dioxidot, majd miután elpusztulnak, a szén-dioxid a tengerek mélyén tárolódik el.
A valóság közbeszól
Bár mindegyik koncepció érdekes, sajnos egyik sem felelt meg annak a kritériumnak, hogy a következő évtizedekben megvalósítható legyen, és ezen túlmenően is több nehézséggel küzdenek. Ahogy a tanulmány felhívja erre a figyelmet, ezek a javaslatok azt a hamis reményt keltik, hogy a klímaváltozás katasztrofális következményeit el lehet kerülni anélkül, hogy gyorsan csökkentenék az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az is kockázatot jelent, hogy könnyelművé tehetik a szereplőket a klímacélokat illetően („hiszen a problémákat majd úgyis kezelik a geomérnöki megoldások”), illetve az is, hogy néhányan épp ezeket a terveket használhatják ürügyként arra, hogy igazolják, hogy nem szükséges csökkenteni kibocsátásukat.