Egy új tanulmány szerint a hosszabb élettartamú állatok, amelyek kevesebb utódot hoznak világra, kevésbé sérülékenyek a szélsőséges időjárással szemben, mint azok, amelyek rövid ideig élnek és sok utódot hoznak világra.

Az Oxfordi Egyetem kutatói elmagyarázták, hogy a hosszú életű állatokat, például az afrikai elefántokat, a szibériai tigriseket és a csimpánzokat viszonylag kevésbé érinti a szélsőséges időjárás, szemben az olyan élőlényekkel, mint az olívafű-egér, a kanadai lemming és a sarki róka.

Az eLife című folyóiratban közzétett kutatás a világ 157 emlősfajának populációingadozására vonatkozó adatait értékelte, és összehasonlította azokat az időjárási és éghajlati adatokkal. Az elemzés alapján megállapították, hogy azok az állatok, amelyek hosszabb ideig éltek, jobban megbirkóztak az olyan körülményekkel, mint például a hosszan tartó szárazság.

A kutatók szerint ezeknek az állatoknak a túlélési, szaporodási és utódnevelési képességét sem befolyásolta olyan mértékben, mint a kistestű, rövid életű állatokét. A nagytestű állatok energiájukat egyetlen utódba fektetik, vagy kivárják a jobb időket, amikor a körülmények megváltoznak, míg a rövid életűeknél a populáció rövid távon szélsőségesebb változásokat mutat.

A kis állatok tápláléktartalékainak nagy része – a rovarok, virágok, gyümölcsök – szélsőséges események, például aszályok esetén gyorsan eltűnhetnek, így a kis állatok éhen halhatnak, mivel korlátozott zsírtartalékaik vannak – magyarázták a kutatók.

A tanulmány támpontot ad ahhoz, hogy megértsük, hogyan reagálnak a bolygó állatai a jelenlegi éghajlati válságra, amely a jövőben még szélsőségesebb időjárást hozhat. A tudósok szerint a kisebb, gyorsan szaporodó fajok különleges természetvédelmi figyelmet igényelhetnek, hogy megakadályozzuk a kihalásukat.

Forrás (independent)