Lassan itt a tavasz, indul a szezon, így a kezdő vidéki is visszatér. Idén is komoly céljaink vannak, és főleg azután, hogy tavaly nagy lendülettel és kevés tapasztalattal fejest ugrottunk a vidéki létbe, szeretnénk sokkal tudatosabban és tervezettebben élni a mindennapjainkat, miközben arra is igyekszünk nagyobb figyelmet fordítani, hogy miként élhetünk fenntarthatóbban, hogyan tudjunk étrendünket úgy megváltoztatni, hogy az az eddiginél jóval kisebb ökológiai lábnyommal járjon. Ez számunkra is egy ismeretlenbe vezető utazás, de szívesen beszámolunk róla!
Kapcsolódó bejegyzések
Erdőkertet tervezünk – Egy kezdő vidéki naplója, 2. rész
Idén ősszel közel 50 fát ültettünk el, első lépésként egy buja dzsungel irányába. Most nem elsősorban klímavédelmi megfontolásaink voltak, sokkal inkább az egészséges, friss gyümölcsök iránti vágy vezérelt minket. A tervünk viszont nem egy megszokott gyümölcsös telepítése.
Februárban még viszonylag kevés dolog van, amit a kertben lehetne csinálni. Viszont amíg a hideg miatt nem nagyon merészkedünk ki, addig a meleg szobában is elkezdhetünk felkészülni az ültetésekre. Néhány növény palántázását már ebben a hónapban el lehet kezdeni. Mi paprikát, padlizsánt és fejes káposztát is szeretnénk nevelni az ablakpárkányon. Tavaly a koronavírus miatt március közepén költöztünk le, és majd’ egy hónappal később vetettük az első zöldborsót, de nemrég azt olvastam, hogy már februárban el lehetne vetni, amint a talaj fölenged egy kicsit.
A hidegnek egyébként örülünk is, meg nem is. Egyfelől jó végre megtapasztalni a zimankós téli napokat, és egészen biztosan a természetnek is nagy szüksége van rá, másfelől viszont a januári nagyon enyhe idő miatt a legtöbb fa, beleértve az ősszel ültetett számos gyümölcsfánkat is, elkezdett rügyezni, és most nagyon aggódunk, hogy esetleg elfagyhatnak. Mivel ez volt az első telünk, még nincs tapasztalatunk abban, hogy valóban gondban vagyunk-e, ez hamarosan ki fog derülni.
Már nagyon várjuk vissza a birkáinkat, akikre idén nagy feladat vár, hiszen a ház mögötti domboldalt teljesen nekik kell majd karbantartaniuk. Nem teljesen függetlenül a Kiss the Ground című filmben látott legelőváltós gazdálkodástól, arra jutottunk, hogy a területet kettéválasztjuk, és míg az egyik oldalon a birkák legelésznek, a másik oldalon nőhet a zöld fű. Aztán amikor úgy ítéljük, a birkák mennek a túloldalra, és folytatják a munkát. Egészen sokat várunk tőlük, mert megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a tavaly legelt részeken teljesen másmilyen a fű; gyönyörű, sötétzöld és jóval élettel telibb, mint akár néhány méterre onnan, ahol mi vágtuk a füvet.
És hogy utóbbinak –ahogy a képen is látható– mi az oka? Én úgy tippelem, hogy lehet némi köze az egyik korábbi cikkemben megemlített Savory-módszerhez, miszerint a legelésző állatok a füvet egyrészt letapossák, mellyel a talajt hatékonyabban takarják, így abban több nedvesség marad, másrészt az ürülékükkel értékes tápanyagokat juttatnak a talajba, melytől az gazdagabb és termékenyebb lesz.
A legelőváltásra visszatérve: az épp nem birkanyírt oldalon helyezzük el idén a csirketraktort, de mivel ezen a területen fák is vannak bőven, szeretnénk kipróbálni egy olyan technikát, mely Magyarországon is évszázadokig használatban volt. Régen számos vidéken nem építettek tyúkólakat, a madarak éjszakánként a fák ágain pihentek, valahogy úgy, mint ahogyan az ólban is mindig a legmagasabb rúdra próbálnak feljutni. A ragadozóktól viszont féltjük őket, így az az elképzelés, hogy a területüket egy direkt csirkékhez való elektromos hálóval vesszük körül, így pedig talán biztonságban lesznek.
Decemberben fedeztük fel magunknak Ruth Stoutot, aki nagyon inspirálóan hatott ránk. Ruth egy amerikai kertészkedő volt, aki az általa fejlesztett, mindenféle ásás-talajforgatás vagy gazolás nélküli kertészkedés rendszerét dolgozta ki. Az alábbi videó idején a korban már igencsak benne járó asszony alapgondolata az volt, hogy mivel a természetben sem gazol, kapál vagy ás senki, valószínűleg neki sem muszáj feltétlenül. Így aztán Ruth ahelyett, hogy gazolna, inkább dob egy adag mulcsot a gazra, az egyre gazdagabb talaj pedig bőséges terméssel hálálja meg a gondoskodást.
Persze egy ilyen kert kialakítása nem megy egyik napról a másikra, és alapvetően inkább a klasszikus permakultúrás elveket szeretnénk jobban követni, de mindenképp ki fogjuk próbálni ezt a módszert is.
