Aricában, az Atacama-sivatag szélén fekvő kikötővárosban, amely a világ egyik legszárazabb helye, a földet a decemberben elhelyezett narancssárga jelzőtáblák tucatjai tarkítják. Mindegyik egy egy csontvázmaradványt jelez, amelyet nemrégiben tártak fel a szokatlanul erős szél és a megnövekedett csapadékmennyiség miatt.

A kiterjedt temető a chinchorrokhoz tartozik, egy ősi vadász és halász kultúrához, amely aprólékosan mumifikálta halottait. Miután megfosztották szeretteiket bőrüktől és szerveiktől, csontvázaikat nádból, oroszlánbőrből, agyagból, alpaka gyapjúból és emberi hajból készült parókákba burkolták, bízva abban, hogy a száraz sivatagi éghajlat örökre megőrzi őket.

A Chile északi részén szétszórt sírhelyeiket azonban egyre inkább megzavarja az éghajlati válsággal összefüggő rendellenes időjárás, és a maradványok kitéve maradnak az elemeknek, ami a régészeket dilemma elé állítja: vagy megpróbálnak megmenteni mindent, amit csak tudnak, vagy egyszerűen eltakarják a holttesteket, és a már feltárt múmiák konzerválására és tanulmányozására összpontosítanak.

Atacamában a növekvő páratartalom ugyanis károsítja a már a gyűjteményekben lévő múmiákat is. Némelyikben penészesedés tapasztalható, mások a száraz rothadásnak vagy a rovaroknak esnek áldozatul. De tavaly júliusban végre reménysugár tűnt fel, amikor a chinchorro múmiák egy fáradságos, 20 éves pályázati folyamat után felkerültek az UNESCO világörökségi listájára.

Sokan arra számítanak, hogy a múmiák iránti növekvő megbecsülés – és az Arica közelében található új, klimatizált múzeum építésének idei kezdete – segíthet megállítani a „világ őstörténetének csodájaként” emlegetett múmiák eltűnését.

A kopár sivatagot átszelő zöld, termékeny folyóvölgy torkolatánál fekvő hely egy édenkertszerű oázis volt – friss ivóvize és nyüzsgő élővilága valószínűleg ide csábította az első chinchorrókat, hogy letelepedjenek. A Camarones folyó azonban literenként 1000 mikrogramm arzént tartalmaz: ez százszorosa a biztonságos emberi határértéknek. A hajminták elemzése szerint a chinchorrók minden egyes vízivással tudtukon kívül megmérgezték magukat, és ennek következtében magas volt a vetélések és a csecsemőhalálozás aránya.

Innen származnak a legkorábbi chinchorro múmiák: apró csecsemők és halva született magzatok, törékeny alakjukat botokkal támasztották alá, és arcukat fekete mangánból faragott maszkok díszítették. A tudósok szerint a chinchorrói múmiák a legkorábbi példái a szándékos mumifikálásnak. A múmiák eredete i.e. 5000-re nyúlik vissza – több mint két évezreddel régebbre, mint hogy az egyiptomi fáraókat bebalzsamozták és a piramisokba temették.

Forrás (theguardian)