Az IPCC legújabb értékelő jelentése szerint az egyéni cselekvések akár 40-70%-kal csökkenthetik a globális kibocsátásokat az évszázad közepéig, ha azt rendszerszintű változtatások is segítik. Ezért különösen fontos megérteni, hogy mik azok a hátráltató vagy épp motiváló tényezők, amik hatnak az egyénre, amikor környezettudatos cselekvésről van szó.
Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végzett friss interjús kutatás eredményei alapján az emberek motivációi négy nagyobb kategóriába sorolhatók, ezek pedig a cselekvéshez kapcsolódó nyereség, a társas motiváció, illetve a külső és a személyből eredő motiváló tényezők. Az akadályokat illetően a korábban már ismert hét fő akadályon – korlátozott racionalitás, hitrendszerek, önmagunk összehasonlítása másokkal, elsüllyedt költségek, kételkedés, észlelt kockázat, korlátozott viselkedés – túl sikerült további két akadályt azonosítani: az érzelmeket és a felelősség elhárítását.
A megkérdezettek sok esetben hangsúlyozták a külső motiváló tényezőket, amelyekkel a résztvevők szerint emberek nagyobb tömegei lennének rávehetők a cselekvésre
– írja cikkében Ágoston-Kostyál Csilla pszichológus, adjunktus, az ELTE PPK Ember-Környezet Tranzakció Intézet munkatársa.
Ennek enyhébb formája lehet a megteremtő körülmények fennállása, vagyis, hogy elérhetők, „szem előtt vannak” a zöld opciók, vagy kevésbé hozzáférhetők a környezetszennyezőbb cselekvések.
Bár nehezebbnek tűnhet kialakítani, de sokkal tartósabb változást hozhat, ha valaki belső, személyes motivációk mentén cselekszik. Ennek az alapja az, hogy az ember rendelkezik a megfelelő, hiteles forrásokból származó tudással a témáról. Sokakat pedig a klímaválság súlyosságának megértését követő érzelmek – legyenek azok negatívak, mint a szorongás, vagy pozitívak, mint a remény – mozgósítottak cselekvésre
Emellett többen arról is beszámoltak, hogy belső kötelességérzet, vagy a természet szeretete miatt cselekszenek, illetve azért, mert érzik saját viselkedésük pozitív hatását. A motivációk mellett azonban a környezettudatos viselkedés akadályai, avagy a „tétlenség sárkányai” is mind megjelentek az interjúalanyoknál valamilyen formában. Szintén gyakran említett akadály volt a másokkal való összehasonlítás. Ugyanakkor az interjúk gyakran hivatkoztak a példaképek és támogatás hiányára, ami a társas akadályok egy további szintjét képezi.
A fent ismertetett motivációs eszköztár mellett nem nehéz belátni, hogy a széles tömegek számára a környezettudatos cselekvés sokszor kényelmetlenebb, illetve drágább, mint a szennyező alternatíva, vagy egyenesen elérhetetlen. Érdemes tehát megismerni az egyének előtt álló akadályokat és motivációkat, és tudatosítani jelenlétüket saját életünkben és környezetünkben is, ugyanis a változó körülmények közepette ezek mélyebb megismerése segíthet bennünket a változásban és alkalmazkodásban.
(forrás: masfelfok.hu)