A félretájékoztatás lényegében egyetlen fontos témát sem hagy érintetlenül, de globális szinten a klímaváltozás területén az egyik legrosszabb a helyzet, ami az elmúlt időszakban még súlyosbodott is.

Vannak, akik alapvető ismeretek hiányában járulnak hozzá a hamis információk erősödő terjedéséhez, míg más szereplők szándékos csúsztatásai jellemzően rövid távú anyagi és/vagy politikai érdekekből táplálkoznak. A dezinformáció forrásai, megjelenési felületei és az üzenetek változatosak: a paletta az álhíreket a közösségi médiában, így a Facebookon, a Twitteren, az Instagramon vagy a TikTokon megosztó átlagemberektől a minden kommunikációs csatornát, például a YouTube-ot is felhasználó nagyvállalatokig, sőt, kormányokig terjed. Míg korábban elsősorban magának a klímaváltozásnak a tagadása állt a középpontban, addig mostanra a hangsúly áttevődött az emberi felelősség tagadására és a greenwashingra.

A gazdasági érdekek motiválta, az emberek hiszékenységét, tájékozatlanságát és összeesküvés-elméletek iránti fogékonyságát kihasználó dezinformáció egyik jellemző példája a szélerőművekkel szembeni környezetvédelmi aggályok aránytalan felnagyítása. Első pillantásra sokszor úgy tűnik, a szélerőmű-építési tervek megvalósításának helyi közösségi és környezetvédő ellenzőit kizárólag a természeti értékek megóvásának vágya hajtja, azonban a bizonyítékok arra utalnak, hogy sokuk fosszilis energiaipari vállalatokkal áll kapcsolatban, amelyek pénzzel, hamis információkkal és egyéb módon is tevékenyen támogathatják a rövid távú üzleti érdekeiket veszélyeztető beruházások kritikusait.

A jelenség az Egyesült Államokban a bálnákért és Európában a madarakért való aggódás formájában is megfigyelhető. Az különbözteti meg az őszinte környezetvédelemtől, hogy nem egy-egy, természetvédelmi szempontból vitatható helyszínre tervezett beruházás, hanem általában minden szélerőmű ellen érvel, nagyobbnak láttatva az ezek okozta veszélyt, mint a fosszilis energiahasználathoz kapcsolódó kockázatokat. Annak ellenére is ezt teszi, hogy a nemzetközi tudományos konszenzus és a világ lényegében minden országa egyértelmű tényként kezeli, hogy a szén-, az olaj- és a földgáz-égetés, illetve -kitermelés katasztrofális következményekkel jár nem „csupán” a földi ökoszisztéma, de az emberiség túlélési esélyei szempontjából is.

Az évszázad átverése…

Az üzleti megfontolásaikat szem előtt tartó nagy olajvállalatok egyébként már a „kezdetek kezdetétől”, vagyis évtizedekkel ezelőtt elkezdték bevetni a dezinformáció fegyverét a megújuló energiaforrásokkal szemben. A klímaváltozás globális hatásait már az 1960-as években lehetett mérni és érzékelni, az 1980-as években pedig kezdett megszilárdulni az üvegházhatással kapcsolatos tudományos konszenzus, a nagy olajvállalatok azonban már akkor szervezett erőfeszítéseket tettek a klímaszkepszis felerősítésére és a klímaváltozás elleni fellépés fontosságát hangsúlyozó figyelmeztetések gyengítésére, a kételyek erősítésével bagatellizálva a problémát.

Ezek a „rossz” szereplők szándékosan eltérítik és elvonják a figyelmet, illetve megtagadják az élhető klíma megmentésére irányuló erőfeszítéseket, fő fegyverük pedig a közösségi médián keresztül terjesztett dezinformáció – fogalmaz az ENSZ egy vezető képviselője. A klímaügyi dezinformáció terjesztőinek módszerei egyre szofisztikáltabbak. Egy leginkább Kelet- és Közép-Európában népszerű. A klímaváltozásban játszott emberi szerepet tagadó csoport például olyan online konferenciákat rendezett, amelyekre az üvegházhatású gázok globális felmelegedésben játszott jelentős szerepével egyetértő komoly tudósokat is meghívtak, azonban a kutatók elmondása szerint szavaikat később manipulálták, kiragadták a szövegkörnyezetből, vagy eleve nem tájékoztatták őket a csoport nézeteiről sem.

Az említett csoport a klímaváltozással kapcsolatban szándékos félretájékoztatást folytató társaihoz hasonlóan az „igazságot” kínálva a klímaválságot „szén-dioxid-csalás”-nak és „az évszázad átverésé”-nek nevezi. Álláspontjuk szerint az éghajlatváltozást azért nem okozhatta elsősorban az emberi tevékenység, mert az ebből jelentős részben származó szén-dioxid légköri koncentrációja mindössze 0,04 százalék. Az egyéb – például a koronavírus és az oltás ügyében tapasztalható – dezinformációkhoz hasonlóan azonban ez az érvelés is nagyvonalúan mellőz kulcsfontosságú tudományos tényeket. Adott esetben azt, hogy a szén-dioxid ilyen viszonylag kis mennyiségben is rendkívül hatékonyan tartja vissza a Föld hőjét a világűrbe való távozástól.

Egy másik, az emberiségnek a klímaváltozás kialakulásában betöltött szerepét tagadó, hamis információit szintén találékony módon terjesztő szervezet fő érve az, hogy a szén-dioxid elengedhetetlen a fotoszintézishez, ezáltal a földi élethez is. Természetesen a senki által nem vitatott tény ugyanakkor nem mond ellent annak a – szóban forgó szervezet által mellőzött, de elsöprő erejű tudományos bizonyítékok által igazolt – másik ténynek, hogy a szén-dioxid-kibocsátás és más, az emberek által okozott üvegházhatású gázok riasztó ütemben melegítik fel a bolygót, és komoly károkat okoznak mind az embereknek, mind a természetnek. A tényeknek ez a szelektív kezelése általánosan jellemző a dezinformációt terjesztő személyek gondolatmenetére, témától gyakorlatilag függetlenül. Ez azonban olyan, mintha a cigaretta hatásairól szólva valaki csak arról beszélne, hogy a dohányzás milyen menő kinézetet kölcsönöz – világított rá egy frappáns hasonlattal a félretájékoztatás egyik fő vonására egy klímatudós.

A dohányipar példáját követik

A klíma-dezinformátorok egyik kedvenc célpontját tehát a megújuló energiaforrások jelentik. A nagy olajvállalatok által a konszenzus aláásására és a közvélemény megosztására irányuló taktika egyébként hasonló a dohánygyárak által korábban folytatott stratégiához, amely igyekezett elkenni a dohányzás és a rák közötti összefüggés bizonyítékait. Az internet azonban jelentősen bővítette a fosszilis energiaipari lobbi rendelkezésére álló dezinformáció-eszközöket.

A dezinformáció terjesztői a mesterséges intelligencia bevetésétől sem ódzkodnak. A közösségi médiában elhelyezett robotok segítségével generálnak és erősítenek fel hazugságokat, automatikusan bekapcsolódva az ebben a térben és témában zajló beszélgetésekbe, és dominálva ezeket. A tartalmat ezután olyan felhasználók osztják meg, akik nincsenek tudatában annak, hogy téves információkat terjesztenek.

A tartalmak többsége ezzel együtt mindössze néhány forrásból fakad: például a Facebookon megjelenő klímaváltozás-tagadó tartalmak közel 70 százaléka csupán 10 publikálótól származik. Miután a hazugságok terjesztését a hirdetési bevételek önmagában is jó üzletté teszik ezen cégek számára, elmondható, hogy a nagy techcégek, illetve a közösségi média ilyen formán a klímatagadó propagandagépezet egyik legjelentősebb finanszírozója, miközben a valótlanságok világban való elterjesztéséhez is nagyban hozzájárulnak.

A klímaváltozás elleni fellépés sikerét is veszélyezteti a félretájékoztatás

A klímaügyi félretájékoztatás olyan kiterjedt és súlyos problémát jelent, hogy káros hatásai már az olyan fejlett, jóléti demokráciák közvéleményében is érzékelhetők, mint például Kanada, ahol egy közelmúltbeli kutatásban részt vevőknek mindössze 28 százaléka volt biztos abban, hogy a napelemek élettartamuk során jóval több szén-dioxid-kibocsátását képesek megelőzni, mint amennyi a gyártásuk során felszabadul.

Az éghajlatváltozás a dezinformálás fő témái közé tartozik az Európai Unióban is. A legtöbb ezzel kapcsolatos álhír 2022 augusztusában jelent meg, valószínűleg a tavaly nyári hőhullámokkal és a súlyos aszállyal összefüggésben. A fő narratívák a témában kicsit is tájékozott olvasó számára egészen abszurd szélsőségekig terjednek, így például: a megújuló energiaforrások, az újrahasznosítás és az elektromos járművek haszontalanok vagy veszélyesek; a fosszilis tüzelőanyagoknak nincs erős negatív hatásuk az éghajlatváltozásra; a klímamozgalmak képmutatóak és/vagy ostobák; az időjárási térképeket manipulálják az éghajlatváltozás eltúlzása érdekében. Más témákhoz hasonlóan a klímaüggyel kapcsolatos fő narratívákra is jellemző, hogy megmaradnak, és idővel új utakon bukkannak fel.

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) szerint a tudomány szándékos aláaknázása már a klímaváltozás elleni hatékony fellépést is veszélyezteti. A téves információk miatti késések érdemben vetették vissza az éghajlatváltozást és a kapcsolódó kockázatokat mérsékelni hivatott cselekvést, bizonytalanságot keltve és akadályozva a probléma mélységének felismerését – közölte az IPCC.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos dezinformációk ellen nem létezik csodaszer. A valótlanságok terjesztői elleni fellépés szigora növelhető, és ma már számos szervezet, valamint digitális aktivista vesz részt ebben az erőfeszítésben. De önmagában a hazugságok elleni küzdelemmel nem nyerhető meg a csata. Elengedhetetlen terjeszteni a megbízható, hiteles információkat, felkelteni a figyelmet, növelni azokat az erőfeszítéseket, amelyek a tudatos megosztás ösztönzésére vagy a nemzetközi klímaügyi szervezetek kommunikációjának javítására (többnyelvűségének növelésére) irányulnak. Ezekre a célokra – megfelelően használva – maga a közösségi média is jó eszközül szolgálhat.