Legyen szó természetvédelemről vagy akár a kertről, vadon élő állatainkról vagy a tyúkjaink tojásainak számáról, az utolsó szót báró Justus von Liebig mondja ki.
Ráadásul úgy, hogy idén áprilisban van halálának a 150. évfordulója. Mégis hogyan kerül a természettudományok e rég halott professzora a kertünkbe vagy a vadgazdálkodó mindennapjaiba? Rendkívül egyszerűen: Liebig megfogalmazta azt az alapelvet, amely minden élőlény – legyen az állat vagy növény – életben maradását meghatározza. Persze nem maga az axióma, hanem az, amiről szól.
Minden vadnak, virágnak vagy fának, de még gombának is számos anyagra van szüksége az élethez. Valamelyikből épp, hogy elégséges, míg másokból rengeteg forrás áll rendelkezésre. Melyik fogja meghatározni, hogy hol telepszik meg egy bizonyos faj? A kérdés hasonló a terméshozam esetében is, hiszen a műtrágyázáshoz szintén ezt az elvet kell figyelembe vennünk. Hiába van elegendő az egyik tápanyagból a termesztett növényünk számára, ha egy másikból még a minimum sincs meg. Ilyenkor feleslegesen dolgozunk.
Képzeljünk el egy dézsát, amelynek dongái nem ugyanolyan magasak! Ha elkezdünk vizet tölteni bele, mennyi fér majd bele? Természetesen hiába lesz mindegyik félméteres, ha az egyik csak 20 centiméter, a víz kifolyik.
Ezzel a példával élt Liebig is, amikor előállt törvényével, mely szerint mindig a legkisebb mennyiségben megtalálható tápanyag (vagy akármilyen életfeltétel) lesz a döntő.
Kapcsolódó bejegyzések
A magyar termék nem úgy magyar, ahogy gondolnád
Mennyire magyar a magyar termék, és mi a gond azzal, hogy nem eléggé? Mit mutat meg, és mit fed el ez a jelölés?
