A világjárvány sok mindent megváltoztatott. Sokan új szokásokat fedeztek fel (otthoni munka, kertészkedés, sütés, testmozgás). Néhány új szokás, ami a környezetünknek és az egészségünknek is jót tesz, például a kerékpározás népszerűsége megmaradhat a járvány után is. Ha valamit heteken át naponta megismétlünk, az máris rutinná kezd válni.
Néhány szokást jó, hogy elveszítettünk. Érdekes például, hogy a rosszul fizetett, kizsákmányoló munkahelyek megszűnése után sokkal kevesebben hajlandóak visszamenni oda. De sok minden hiányozna, különösen az, hogy időt töltsünk másokkal, beleértve a családot és a barátokat. A művészet élvezetének szokása – moziba, galériákba járás, és a hívők számára az istentisztelet. A Covid előtt havonta mintegy 15 millió ember járt moziba Londonban, a színházak pedig évente ugyanennyi nézőt vonzottak. Aztán ezek a helyek mind elsötétültek. Most végre újranyitottak, és a kihívás az, hogy megnézzük, vajon újra lehet-e építeni a régi szokásokat. „Egyedül a szokások csontváza” – írta Virginia Woolf a Mrs Dallowayben – „tartja fenn az emberi vázat”.
Ezt a felismerést a közelmúltban végzett empirikus kutatások is alátámasztották. A neurológusok szerint az emberek az idő 43%-ában robotpilóta üzemmódban vannak. Wendy Wood, a szociálpszichológia professzora, a The Science of Making Positive Changes That Stick (A tartós pozitív változások tudománya) című könyvében azt állítja, hogy a lezárások többek között azért voltak olyan nyugtalanítóak, mert a robotpilóta üzemmód helyett mindenkinek vissza kellett térnie a teljes döntéshozatali üzemmódba.
A jó hír az, hogy a legtöbb esetben aktívan dönthetünk úgy, hogy újra kialakítjuk azokat a szokásokat, amelyeket szeretnénk, vagy amelyekre szükségünk van. Augusztusban több mint 10 millióan mentek moziba, egy londoni zenés színházi fesztivál pedig ezreket vonzott. Ha egy rövid reményteli pillanatra félretesszük a Covid vírus jelenlegi újjáéledését, ez azt bizonyítja, hogy szokásról szokásra újra tudjuk építeni a világunkat.
Forrás (theguardian)