Az érdemi zöldpolitikai kérdések kerüljenek be a politikai diskurzusba az április választásra, ebből a célból szervezett háromrészes vitaestet a Green Policy Center.
Az első eseményen Fazekas Dóra, a Cambridge Econometrics Magyarország igazgatója, Aszódi Attila, a BME dékánja, a Paksi atomerőmű kapacitásának fenntartásáért felelős korábbi államtitkár és Büttl Ferenc közgazdász, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatója, a Megújuló Magyarországért Alapítvány kuratóriumi elnöke vitázott arról, hogy ki és miként fizesse a klímapolitika költségeit.
Huszár András, az este házigazdája felidézte Orbán Viktor szavait, aki jó két és fél éve beszélt a parlamentben arról, hogy több mint 50 ezer milliárd forintba fog kerülni, ha 2050-re klímasemlegesek akarunk lenni. A GPC azonban a tavaly elfogadott Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia alapján utánaszámolt, és így valamivel 25 ezer milliárd forint alatti összeg jött ki, illetve további közel 14 ezer milliárdnyi abban az esetben, ha halogatjuk az átállást. Ezek alapján évente a GDP 1-2 százalékát kellene az átmenetre fordítani 2050-ig.
A beszélgetés fő kérdésére, hogy kik fizetik majd a fentiek alapján egyelőre nem pontosan meghatározható összeget, a résztvevők eljutottak a legnagyobb szennyezőktől a legnagyobb fogyasztókon át a leggazdagabbakig: nem alakult ki közöttük konszenzus.
(Forrás: hvg.hu Kép: pexels.com)