A természettel való kapcsolat a városokban csökkenti a magányt

A természettel való kapcsolat a városokban csökkenti a magányt
A természettel való kapcsolat a városokban csökkenti a magányt

Egy tudóscsoport szerint a városokban a természettel való kapcsolat jelentősen csökkenti a magányosság érzését. Kutatásuk szerint a magányosság komoly közegészségügyi problémát jelent, és 45%-kal növelheti az emberek halálozási kockázatát – ami nagyobb kockázatot jelent így, mint a légszennyezés, az elhízás vagy az alkoholfogyasztás.

A tanulmány az első, amely azt vizsgálja, hogy a környezet hogyan befolyásolhatja a magányosságot. A kutatás okostelefonos alkalmazással gyűjtött valós idejű adatokat használt, ahelyett, hogy az emberek emlékezetére hagyatkozott volna. A kutatás megállapította, hogy a túlzsúfoltság érzése átlagosan 39%-kal növeli a magányosságot. Amikor azonban az emberek láthatták a fákat vagy az eget, vagy hallhatták a madarakat, a magányosság érzése 28%-kal csökkent. A társadalmi befogadás érzése szintén 21%-kal csökkentette a magányosságot, és amikor ezek az érzések egybeestek a természettel való kapcsolattal, a jótékony hatás további 18%-kal fokozódott.

A természetben eltöltött idő közismerten javítja a közérzetet, az erdei séták például becslések szerint évente legalább 185 millió fontot takarítanak meg az Egyesült Királyságban a mentális egészségügyi költségek terén. Michael Smythe, a szociális építészettel foglalkozó művész, aki a tanulmányt készítő csoport tagja volt, elmondta: „A hozzánk hasonló, a közterekkel foglalkozó szakemberek számára a helyszínen szerzett anekdotikus ismeretek adatokkal való megerősítése hihetetlenül értékes. A környezeti egészség és a közegészségügy egy és ugyanaz”.

A Scientific Reports című folyóiratban közzétett kutatás során az embereket két héten keresztül naponta három véletlenszerű időpontban, ébrenléti időben arra kérték, hogy válaszoljanak néhány egyszerű kérdésre a magányosságról, a túlzsúfoltságról, a társadalmi befogadásról és a természettel való kapcsolatról.

A résztvevők saját maguk választhatták ki magukat a kutatásban való részvételre, így nem képeztek reprezentatív mintát a szélesebb népességre vonatkozóan. Amikor azonban a kutatók figyelembe vették az életkort, az etnikai hovatartozást, az iskolai végzettséget és a foglalkozást, a természet érintkezésének és a társadalmi befogadás érzésének a magányosságra gyakorolt előnyei statisztikailag erősen szignifikánsak maradtak.

Johanna Gibbons tájépítész, a kutatócsoport tagja elmondta: „A város valószínűleg az egyetlen olyan típusú élőhely, amely nagy ütemben növekszik. Ezért olyan városi környezetet kell teremtenünk, ahol az emberek boldogulni tudnak. A természet ennek az egyik legfontosabb eleme, mert úgy vélem, hogy a lelkünk mélyén igazán mély kapcsolatunk van a természet erőivel„.

Forrás (theguardian)

search icon