Egy ma a Nature folyóiratban megjelent tanulmány alapján vezető kutatók sürgetik klímaváltozás visszavadítással való csökkentését. Az emberi kizsákmányolás által sérült természeti tájak helyreállítása lehet ugyanis az egyik leghatékonyabb és legolcsóbb módja a klímaválság elleni küzdelemnek, ami emellett az egyre csökkenő vadon élő populációk számát is fokozhatná. Ha a bolygónk legkárosodottabb területeinek harmadát sikerülne helyreállítani illetve megvédeni azokat a részeket, amik még jó állapotban vannak, az az ipari forradalom óta emberek által kibocsátott üvegházhatású gázok felét el tudná nyelni. Az ilyen típusú beavatkozások nyomán azoknak a fajoknak a 70%-a menekülhetne meg, melyeknek kihalását előrejelezték.
A tanulmány nemzetközi szerzői világszerte rengeteg olyan helyet azonosítottak, ahol a visszavadítást célzó beavatkozások a leghatékonyabbak lennének, a trópusi erdőktől a part menti vizes élőhelyekig és a tőzeglápokig. Sokan közülük a fejlődő országokban találhatóak, de minden kontinensen vannak ilyen területek.
Mindeközben a globális klímakrízisre fordított források csupán egy százalékát dedikálják a természet visszaállítására, pedig a tanulmány szerint a „természet alapú megoldások” a legolcsóbb módszerek közé tartoznak a szén-dioxid felszívása és tárolása szempontjából. Emellett a vadon élő világot is megvédik. Ráadásul a természet helyreállítására irányuló kezdeményezéseknek nem feltétlenül kell a mezőgazdaság és az élelmiszerellátás kárára megvalósulnia. Az egyik vezető szerző, Bernardo Strassburg, a Pontifical Catholic University of Rio de Janeiro kutatója szerint
Ha a (visszavadítás) megfelelően történik, az növelheti a mezőgazdaság produktivitását. A világ számára elegendő élelmiszert tudunk termelni, miközben a mai farm területek 55%-át helyreállítjuk. Ennek a kulcsa a mezőgazdaság fenntarthatóan intenzívvé tétele.
A tanulmány szerint a fák ültetése, az a „természet-alapú megoldás”, amely a legtöbb támogatást kapja a mai napig, nem mindig a biológiai sokféleség megőrzésének a szén tárolásának a legmegfelelőbb módja. A tőzeglápok, vizes élőhelyek és szavannák is számos egyedi faj számára biztosítanak élőhelyeket, és hatalmas mennyiségű szenet tárolhatnak, ha jól vannak karban tartva. Ha fákat ültetnek olyan területeken, ahol korábban nem léteztek erdők, az ugyan mérsékli az éghajlatváltozást, de a biológiai sokféleség rovására.
Bár a tanulmány főképpen a szárazföldre összpontosított, de a Guardian által megszólaltatott tengeri biológus kitért a vizek szerepére is. Richard Unsworth a Swansea University kutatója elmondta, hogy az óceánok is rendelkeznek a biológiai sokféleséghez kapcsolódó hatalmas előnyökkel, és alkalmasak a szén-dioxid elnyelésére és az éghajlatváltozás mérséklésére.