Nyolc, kizárólag fejlődő vagy legkevésbé fejlett, egyébként is rendkívül alacsony kibocsátású és/vagy területarányosan nagy esőerdőkkel borított ország volt eddig képes klímasemlegessé válni a Földön, azaz nem bocsátanak ki több üvegházgázt, mint amit természetes elnyelőkkel ne tudnának ellensúlyozni.
Ami jó hír, hogy több mint 90 ország is papíron elkötelezett e cél iránt, ami lefedi a globális kibocsátások közel 80%-át. A rossz hír azonban, hogy konkrét ütemtervek nélkül ezek hitelessége és sikeressége erősen kérdéses. A kibocsátások kiváltására vásárolt ún. „offset” karbonkreditek túlzott és nem megfelelő használata gyengíti a klímavédelmi tervek hatékonyságát, mert a szereplők nem érdekeltek saját kibocsátásaik tényleges csökkentésében.
Kapcsolódó bejegyzések
Túl sok a klímasemlegességi célkitűzés, túl kevés a cselekvés
Hangzatos klímasemlegességi célokat fogalmaznak meg az országok és cégek, a szépen csengő szavak mögött azonban egyelőre még csak nagyon ritkán látni a konkrét és hatékony cselekvési terveket.
Minél tovább halogatjuk az érdemi kibocsátás-csökkentést, annál nagyobb szükségünk lesz a gyerekcipőben járó és drága szén-dioxid kivonó technológiákra, amelyek globális felskálázhatósága egyelőre fantázia. Ez egyben ördögi spirálba is taszíthat minket, mivel a 1,5 °C-ot meghaladó minden egyes tized foknyi melegedés további 220 gigatonna szén-dioxid (ami jelenleg kb. 5,5 évnyi globális kibocsátásnak felel meg) eltávolítására fog kényszeríteni bennünket, ezekkel a jelenleg nem létező módszerekkel.
Minden eszközünk megvan már most a gazdaság klímabaráttá alakításához, a klímasemlegesség mihamarabbi elérésével pedig jó eséllyel stabilizálható volna a globális felmelegedés mértéke.
(Bővebben: masfelfok)