Több mint 10 éve, 2013-ban találkoztam először Allan Savory nevével, amikor egy előadása végigsöpört az interneten. A zimbabwei farmer TED-videójában egészen elképesztő dolgokat mondott arról, hogyan kellene megállítanunk a sivatagok terjedését és végső soron magát a klímaváltozást. A 88 éves, ma is aktív szakember elképzelése szerint a természetet utánzó állattenyésztés lehet a környezet gyógyításának a kulcsa. Savory néhány hete Magyarországon járt, a Klímapolitikai Intézet által szervezett beszélgetés előtt feltehettünk neki néhány kérdést.
A beszélgetés során nem tértünk ki közvetlenül a Savory-módszerre, mert ez túlfeszítette volna a rendelkezésünkre álló időkeretet. Ezért a szóban forgó módszert az alábbiakban röviden összefoglaljuk, majd közöljük a vele készült interjút.
Az állatok jelenthetik a reményt
A világ szárazföldi területeinek nagyjából egyharmadát érinti a sivatagosodás. Míg sokáig az a meggyőződés uralkodott, hogy a folyamat egyik motorja a túllegeltetés, Savory érdekes állítással rukkolt elő. Szerinte az állattartás az egyetlen mód, amivel képesek vagyunk megállítani, sőt visszafordítani a sivatagok előretörését. Ez viszont még véletlenül sem a ma elterjedt nagyüzemi állattartást jelenti, amely az egyik oka annak, hogy ma a mezőgazdaság az egyik legpusztítóbb ágazat.
Savory holisztikus legeltetési rendszerének lényege az, hogy próbálja utánozni a természet folyamatait: a nagytestű növényevők sosem tartózkodnak túl hosszú ideig egy-egy területen, hiszen a ragadozók folyton a nyomukban vannak. Így a növényzetnek elegendő ideje van a regenerálódásra, mielőtt újból visszatérnek a növényevők, ráadásul a területek folyamatosan gazdagodnak az állatok ürülékével. Eközben a letaposott növényzet gondoskodik a talajtakarásról is, így a nedvesség kevésbé párolog el, ami kulcsfontosságú lehet olyan területeken, ahol a nedves évszakon túl hónapokig nincs csapadék.
A természetes folyamatot a legelőváltó gazdálkodással lehet szimulálni. Savory szerint ennek nyomán nő az adott terület biodiverzitása, a talaj pedig több szenet képes elraktározni. Olyannyira, hogy – mint állítja – ha a füves, sztyeppés területek felén az ő módszere szerint folyna a gazdálkodás, ezzel elegendő szenet lehetne kivonni a légkörből ahhoz, hogy az iparosodás előtti szintre térjen vissza a szén-dioxid-koncentráció.
A Savory által alapított Savory Institute jelenleg 30 millió hektárt kezel világszerte, benne a szakember saját, 3500 hektáros zimbabwei birtokával, ahol jelenleg is aktívan gazdálkodik családjával. A legnagyobb projektjük Mongóliában folyik, egy állami élőhelyfejlesztési projektet vezetnek, amely 1 millió hektáron folyik.
Sokan vitatják a módszert
Savory módszere rendkívül vonzó, hiszen a legégetőbb problémákra kínál egyszerű megoldást. Épp ezért viszont sokan is kritizálják. A leggyakrabban azt hozzák fel ellene, hogy az elméletét nem támasztják alá tudományos kutatások. Ezzel szemben több kutatás szól arról, hogy a holisztikus legeltetés nem eredményesebb, mint más legeltetési módszerek, vagy épp a területek parlagon hagyása. Mások azzal érvelnek, hogy bár az elmélet kisebb gazdaságokban működhet, nagyobb léptékben nem fenntartható az alkalmazása. Emellett azt is többen vitatják, hogy az ígért szénmegkötés valóban megvalósul-e, illetve, hogy a módszer nem okoz-e több kárt, mint amennyi hasznot hajt.
E cikknek nem feladata, hogy igazságot tegyen. Ahogy viszont ezt Savory is elmondta az interjút követő előadásában, veszítenivalónk alig van: ha nagyobb területeken zajlana a holisztikus menedzsment elvei szerint megvalósított gazdálkodás, és néhány év alatt nem igazolná a hozzá fűzött reményeket, legfeljebb veszítenénk néhány millió dollárt. Érdemes végiggondolni, hogy manapság főként olyan dolgoktól várjuk a legégetőbb problémáink megoldását, melyeket még fel sem találtunk, vagy majd évtizedek múlva valósulnak meg. Savory módszerét viszont már ma ki lehetne próbálni.
Interjú Allan Savoryvel
Számos utat próbálgat az emberiség a klímaváltozás megfékezésére. Kibocsátáscsökkentés, szén-dioxid-elfogás, az étrend megváltoztatása, területek visszavadítása, hogy csak néhányat említsek. A legeltetés mint lehetőség viszont senkinek nem jutott eszébe. Miért gondolja, hogy ez működik?
A mai módszerekkel nem lehet megoldani a klímaváltozást. A biodiverzitás csökkenését és a sivatagosodást kell megállítanunk, és ez lesz a kulcs a többihez. Nincs az a technológia, amellyel ezeket meg tudnánk oldani, csakis az állatokkal; a probléma biológiai eredetű, biológiai választ kell rá adnunk. A visszavadítással próbálkozhatnánk, de egyrészt olyan megoldást kell találnunk, amivel a gazdaságot is életben tartjuk, és az embereket is jóllakatjuk; másrészt például Európában ez akár működhet is, de azok a hatalmas területek, amelyek az év nagy részében nem kapnak csapadékot, nem itt, hanem Afrikában, Ausztráliában, Amerikában és Ázsiában húzódnak. Ezeken a helyeken nem jelent megoldást a visszavadítás, mert a terület magára hagyva már nem regenerálódik (hacsak nem nagyon hosszú távon), hanem elsivatagosodik. Más megoldás kell.
Fotó: Novák Zsombor
Egyre többen a vegán életmódban látják a probléma megoldásának lehetőségét.
Sok-sok millió szarvasmarhára lesz szükségünk akkor is, ha nem esszük meg őket, csak hagyjuk természetesen elpusztulni. Velük, általuk tudjuk visszafordítani a biodiverzitás csökkenését és a sivatagosodást. Használjuk őket mint eszközt! Másrészt viszont gondoljuk végig: ha egy csapásra mindenki vegánná válna, vajon ezzel megszüntetnénk a problémáink hátterében álló okokat?
A Savory Alapítvány honlapja szerint már 50 helyen vannak jelen a világban, ahol az ön által fejlesztett módszerrel gazdálkodnak. De mi az, ami visszatartja a farmereket, gazdákat, állattartókat attól, hogy szélesebb körben alkalmazzák a holisztikus menedzsment és a tervezett legeltetés módszerét?
A honlapon látható központjaink független szereplők közösségei, akik tenni szeretnének a klímaváltozás és az elsivatagosodás ellen. Mi a szavannákra, a világ füves területeire fókuszálunk. Ezek a területek hatalmasak, mély, gazdag talajjal, amely a biodiverzitás melegágya lehet, ráadásul hatalmas mennyiségű szenet képes megkötni. Sajnos azonban nem használjuk jól a területeket, mert gyorsan akarunk nagy hozamot elérni, ami érthető, hiszen itt termeljük meg a világ ellátásához szükséges gabonát, de közben kockára tesszük a biodiverzitást. A folyamat ráadásul gyorsítja a klímaváltozást, ez pedig egy ördögi spirál. Ezért fókuszálunk ezekre a területekre.
Talán az érintettek nem is tudják, hogy miként és főleg miért kellene megőrizni, máshogy kezelni ezeket a területeket?
A döntéshozók és a kormányzatok rengeteg ellentmondásos tanácsot és javaslatot hallanak, így nincs könnyű dolguk. Életem hátralevő részét azzal szeretném tölteni, hogy rámutassak a probléma gyökerére és a valódi megoldásra. Véleményem szerint a mezőgazdaság sokkal nagyobb probléma, mint a fosszilis energia használata, lényegében a világ legrombolóbb iparágává nőtte ki magát. Úgy gondolom, hogy egyesítenünk kell a közösségeket, hogy megküzdjünk ezzel a válsággal, de nincs könnyű dolgunk. Részben azért, mert az intézmények oldaláról heves ellenállásba ütközünk a módszerünkkel kapcsolatban, pedig épp nekik kellett volna elsőként átvenniük ezt. Az egyszerű farmerek, pásztorok, állattartók, akikkel együtt dolgoztam, megértik a mondandóm lényegét.
Ennek fényében, illetve az ön mögött álló hosszú úton végigtekintve, mennyire optimista a jövőt illetően?
Optimista vagyok, már amennyiben találunk egy politikust bárhol a világon, aki képes államférfiként viselkedni. Jelenleg mindenki csak politikus, akinek célja hatalomra kerülni és hatalmon maradni. Nem a jó kormányzás a cél. Az embereket viszont pont az motiválná, ha jó döntések születnének. A magyarországi látogatásom első napján elmentem a Terror Házába, és hallottam azokról a nevetséges és buta előírásokról és szabályokról, amelyeket a szocializmus korában a moszkvai hivatalnokok találtak ki és erőltettek a magyar gazdákra.
Kapcsolódó bejegyzések
Nem csak a klímaváltozás állítja kihívás elé a magyar gazdákat – Podcast
A Holnapután vendége Papp Gergely, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai főigazgató-helyettese, akivel a mezőgazdaság helyzetéről beszélgetünk.
Ez persze a múlt, de amikor Németországban, Spanyolországban vagy épp Portugáliában járok, ma is hasonlóan buta és nevetséges dolgokat látok: a gazdák pontosan tudják, hogy amit tesznek, az rossz gyakorlat, tönkreteszi a területet, a közösséget, a gazdaságot. Hogy akkor miért csinálják mégis? Mert az Európai Unió ezt írja elő számukra, ezután kapnak támogatást. Mindegy tehát, hogy a kommunizmust vagy a mai demokratikus EU-t nézzük, mindkét esetben távolról írják elő, hogy a farmer mit tegyen.
Holott a gazdálkodó a világ legkreatívabb embere. Étel nélkül nincs semmi, megáll a világ. Bízzunk ezekben a kreatív emberekben!
Magyarországon is akadnak követői, pedig itt nem küzdünk olyan kihívásokkal, mint az említett térségekben. Miért javasolná a magyar gazdáknak a módszerét?
Itt is akad olyan terület, ahol alig 500 mm csapadék hullik, de itt az egész évre elosztva. Nálunk, Zimbabwében 650 mm esik, de mindössze négy hónap alatt. Aztán nyolc hónapig semmi. Miért kell foglalkozni mégis az elsivatagosodással itt is? Mi ennek a jelentősége Magyarországon? Közvetlenül talán semmi. De mivel mi mind egy csónakban evezünk, ha a világ más részei elsüllyednek, mi is odaveszünk velük.
Bolygónk gazdag, sokszínű élővilágának óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.
Az interjú elkészítésében Pusztai Réka segített.
