Ma a világon több mint 1 milliárd ember van kitéve hőstressznek a munkája során. Ez nem csak egészségügyi, de gazdasági szempontból is komoly problémát jelent már ma is. A másfélfok.hu cikkében a témát körüljárva megállapítja, hogy az éghajlatváltozás mérséklése mellett új szintre kell emelni a munkavédelmet, hogy csökkenjenek a hőstressz hatására nehezedő munkakörülményekből eredő károk.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szerint a sokak által ma már elérhetetlen célként emlegetett 1,5 Celsius fokos felmelegedés mellett is mintegy 2400 milliárd dolláros lehet a világgazdaság hőstresszből fakadó vesztesége 2030-ra.
Kapcsolódó bejegyzések
Hol az emberi szervezet tűréshatára, ha jön a forró, párás meleg?
Az utóbbi évek felmelegedése olyan új időjárási eseményeket hozott, melyekhez már egyre nehezebben alkalmazkodik a szervezetünk.
A hőstressz egy becsült érték, mely a hőmérséklet, páratartalom, szélsebesség és napsugárzás függvényében jellemzi az emberi hőterhelést C°-ban kifejezve. Minél magasabb az érték, annál jobban csökken a dolgozók termelékenysége.
Az érintett dolgozók jelentős része a szabadban végzi munkáját: zömük mezőgazdasági-, vagy építőipari munkás. Nem szorítkozik azonban ezekre a szektorokra a hőstressz: a forró gyárak is nagy kockázatot hordoznak. A városi hősziget jelenség miatt pedig a városi területek tovább fokozzák az emberi szervezetet érő hőterhelést.
Az ILO becslései szerint a hőstressz miatt 2030-ra a globális munkaórák legalább 2,2 %-a elveszhet 2030-ra, ami 80 millió teljes állásnak felel meg. Ez azt jelenti, hogy világszinten ennyi állás szűnhet meg. Azt persze ki kell emelni, hogy miképp a felmelegedés is regionálisan eltérő mértékű, úgy a hőstressz miatt megszűnő állások közt is lehetnek jelentős különbségek területi szinten.
Az ILO jelentése azonban egyértelművé teszi: a kockázatoknak leginkább a szegényebb országok vannak kitéve, tovább növelve ezzel a társadalmi különbségeket. A cikk szerint a hőstressz okozta kockázatok és egyenlőtlenség minimalizálása érdekében globális összefogásra és befektetésekre van szükség. Elsősorban a leginkább érintett, alacsony jövedelmű országok alkalmazkodási képességének a fokozása vezethet eredményre.