



Míg a világ figyelme a lítiumra és a ritkaföldfémekre szegeződik, a háttérben nagy léptékű strukturális átrendeződés zajlik a legelterjedtebb könnyűfém, az alumínium piacán.
A Makronóm publikációja rámutat arra, hogy az alumínium nem csupán az italcsomagolás, hanem a járműipar alapeleme is, az újrahasznosítás pedig „zöldgesztusból” gazdasági kényszerré vált. Az iparági előrejelzések szerint az újrahasznosított alumínium globális piaca a tavalyi 57 milliárd dollárról 2032-ig 91,3-ra emelkedhet.
Ez a közel 60 százalékos bővülés és a stabil évi 6,2 százalékos átlagos növekedés egyértelműen jelzi, hogy a fémiparban új egyensúlyi helyzet jön létre, hiszen bár a globális nyersanyagéhség miatt az alumínium bányászatára továbbra is szükség van, a növekedés motorja és a profitabilitás kulcsa áthelyeződik a hulladékipari visszaforgatására.
Bár a fenntarthatóság csalóka hívószónak tűnik, mindennek a valódi mozgatórugója a pénz és az energia. A bauxitból történő alumíniumgyártás az egyik legenergiaigényesebb ipari folyamat, ezzel szemben a hulladékból visszaforgatott alumínium előállítása ennek az energiának csupán az 5 százalékát igényli. A változó és leginkább emelkedő energiaárak korában ez a különbség önmagában eldönti a versenyképességet.
Európában, ahol az energiaárak tartósan magasabbak, mint a globális versenytársaké, a primer kohászat versenyképessége megrendült. Éppen ezért a piacvezető óriások, mint a Norsk Hydro vagy a Rio Tinto, kapacitásbővítéssel reagálnak az újrahasznosítás terén. Vagyis az energiahatékonyság egyet jelent az anyaghatékonysággal is.
A publikáció tovább olvasható a Makronóm weboldalán.
(Makronóm)
Fotó: Canva