A legtöbb embernek az angolnákkal kapcsolatban alighanem az elektromosság jut az eszébe, emiatt pedig sokan kifejezetten kerülnék a velük való személyes találkozót. Érdemes azonban megjegyezni, hogy nem minden angolna képes áramütéssel kábítani.
Hazánk és a környező országok vizeit tekintve például esélytelen, hogy elektromos angolnákkal kelljen együtt fürdenünk, hiszen ők a jelentősen távolabb található dél-amerikai édesvizek lakói, míg tájainkon leginkább az európai angolnának nevezett névrokonaik élnek.
Fotó: Canva
Mi a különbség angolna és angolna között?
Azért is fontos tisztázni, hogy angolnák alatt nem feltétlenül elektromos angolnákat értünk, mert az utóbbiak szigorúan véve nem is számítanak angolnának, inkább csak nevükben azok. Az elektromos angolnák megnevezése tehát meglehetősen félrevezetően hat, hiszen a tudomány nem az angolnaalakúak rendjébe és az angolnafélék családjába sorolja őket, mint a jelen cikk témájául is szolgáló európai angolnákat, hanem az elektromos késhalalakúakhoz, valamint az elektromos késhalfélékhez.
Abban persze hasonlít a két faj, hogy mindketten csontos halak, illetve természetesen kígyószerű megjelenésük ugyancsak közös pontként listázható, azonban az egyezések száma nagyjából ennyivel ki is merül. Az Amazonas, valamint az Orinoco folyóban élő elektromos angolnák sokkal kíméletlenebb ragadozók, mint az európai angolnák. Nevükkel összhangban áramütést alkalmaznak a zsákmányszerzéshez, az elektromosságot saját testükkel állítják elő, ezzel kábítják el a kiszemelt prédát. Érdekesség, hogy e tulajdonságuk tanulmányozásának következményeként találták fel az elektromos akkumulátort a 19. század legelején.
Fotó: Canva
Az európai angolnák édesvízben élnek, de sósban szaporodnak
Az, hogy mára az európai angolna kontinensünk legtöbb országában megtalálható, a mesterséges telepítéseknek köszönhető, az állatfaj eredetileg ugyanis csupán Nyugat- és Közép-Európa északi területein élt. Az európai angolna további 18 rokonfajával együtt az Anguilla nembe tartozik. Ez a név pedig beszédes, hiszen a latin anguis, azaz kígyó kifejezésből származtatható, ami az angolnafélék külső megjelenésére utal. Az angolnák nem rendelkeznek hasi úszókkal, testük pedig hosszúkás, megnyúlt, valamint a legtöbb hallal ellentétben pikkelyeik is aprók vagy pedig teljesen hiányoznak, ezért is hasonlítják őket sokan a vízikígyókhoz.
Kapcsolódó bejegyzések
Miért károsak az invazív halfajok a magyar vizekben?
Egyes halfajok komoly ökológiai problémát okozhatnak, mint az amur vagy a törpeharcsa.
Az európai angolna átlagos testhossza nagyjából 80 centiméter körül van, de olykor az 1 métert is elérheti. Az állat ragadozó életmódot folytat, és mivel fenéklakó hal, a mélyben előforduló rákokat, kisebb halakat, békákat, rovarok lárváit tekinti prédának, ezekből pedig évszakonként váltakozó módon fogyaszt. Alapvetően édesvízi halnak számít, ám szaporodásra csak tengervízben képes. Az európai angolnák ívásának pontos helyét a 60-as években sikerült meghatároznia Erik Bertelsen dán kutatónak, aki szaporodási helyszínként a Sargasso-tengert jelölte meg, ahol a tudósok feltételezései szerint körülbelül 200–500 méter mélyen folyhatnak a párzási rítusok.
Ami pedig igazán meghökkentő tény, az az, hogy a kutatók szerint az angolnák szaporodás céljából történő vándorlása akár 10 ezer kilométeren keresztül is tarthat, ez a különös szokás pedig a vizsgálatok alapján az egyes földrészek vándorlásával hozható összefüggésbe. Az angolnák eredeti szaporodási helyszíne ugyanis valahol Dél-Amerika és Afrika között volt, ez azonban az idő múlásával szépen lassan eltolódott, így az angolnáknak is alkalmazkodniuk kellett, és követniük az elmozdulást.
Tényleg vannak angolnák a Balatonban?
Ahogy már fentebb hivatkoztunk erre, számos európai édesvízbe azért került angolna, mert mesterségesen betelepítették, így történt ez hazánk több vizével kapcsolatban is. Magyarországon hivatalosan 1961-ben indult meg az angolnagazdálkodás, ez tehát az a dátum, amikortól kezdve az olyan vizek, mint a Velencei-tó, a Tihanyi Belső-tó vagy a Duna egyes holtágai mellett a Balatonba ugyancsak bekerültek az állatfaj ivadékai. Más források szerint azonban már a 19. századtól jelen volt itthon az angolna, hiszen 1887-ben 300 ezer ivadékot telepítettek a Ráckevei-Soroksári Dunába, három évvel később, 1890-ben pedig 20 ezret a Balatonba. Igazán intenzíven azonban tényleg a 60-as évektől kezdődően indult meg a folyamat, ami egészen a 90-es évek elejéig zajlott, ez idő alatt pedig csak a Balatonba összesen 83 millió angolnaivadék került.
Fotó: Canva
Az angolnatelepítéseknek viszont megvolt az árnyoldala, mert jelentős kárral járt együtt. Egyrészt komoly problémát okozott, hogy az angolnák őshonosnak számító halfajokat tüntettek el a Balatonból azáltal, hogy elfogyasztották az ikráikat, arról nem is beszélve, hogy a kövek között lapuló rákfajok kipusztulásáért szintén ők voltak a felelősek. Másrészt meg kell említeni a két nagy balatoni angolnapusztulást, melyek 1985-ben és 1991-ben történtek, és amelyek hatására a vízpartokat teljesen elárasztották az elpusztult angolnák tetemei. Ez annak volt köszönhető, hogy az angolnák betelepítésekor vélhetően nem gondolták át megfelelően, hogy az állatok olyan fertőzéseknek lesznek kitéve a Balatonban, amelyekre túlságosan érzékenyek.
Habár 1991 óta nem kerültek újabb angolnák a magyar tenger vizébe, a pusztulásokat túlélő példányok pedig képtelenek ott szaporodni, a mai napig fellelhetők angolnák a Balatonban. Mindez annak köszönhető, hogy egy angolna élettartama akár a 80 évet is elérheti.
Kapcsolódó bejegyzések
Az édesvízi halak negyedét fenyegeti a kihalás veszélye
Az édesvízi halfajok mintegy negyedét fenyegeti a kihalás veszélye az éghajlatváltozás és a szennyezés veszélye miatt.
Vörös listán az európai angolnák
A fentiek ellenére talán meglepően hangozhat, de az európai angolna bizony súlyosan veszélyeztetett állatfajnak számít, nem véletlenül került fel a Természetvédelmi Világszövetség vörös listájára is. Az európai angolna természetvédelmi szempontból egészen pontosan a kihalófélben lévő halfajok közé sorolandó, mégpedig azért, mert a 70-es évektől kezdődően az angolnapopulációk egyedszáma a fiatal példányokat tekintve drasztikusan, több mint 90 százalékkal visszaesett a különböző fertőzések, valamint az olyan emberi tevékenységek hatására, mint a túlhalászás, a vízerőművek építése, valamint a környezetszennyezés.
Ennek ellenére az angolna világszerte kedvelt eledelnek számít, Németországban és Japánban pedig kiemelten nagy népszerűségnek örvend a konyhákban. Hazánkban kevésbé népszerű a fogyasztása, de azért itt is akad erre példa, többnyire pörkölthöz vagy halászléhez dolgozzák fel az angolnákat. Emellett a világ különböző pontjain előszeretettel fogyasztják az angolnát dióval, tejföllel, vajjal vagy pácolva, a japánok pedig szusit is készítenek belőle, ám ez a jelenség sok természetvédőnek erősen szúrja a szemét, és évek óta próbálják hangsúlyozni, valamint tudatosítani az emberekben, hogy vissza kellene venni a kihalás küszöbére került hal fogyasztásából.
Fotó: Canva
Azért lenne szükség minderre, mert az angolnák fogságban csak nehezen szaporíthatók, így túlélésük alapvetően a természetes folyamatoktól függ. Kontinensünkön ugyan az Európai Unió tiltás alá helyezte az angolnaexportot és -importot, ám belföldön halászni továbbra is engedélyezett. Hovatovább az angolna a feketepiacon is értékes árucikk, ez a tény pedig csak tovább ront az állatok helyzetén. Az azonban reménykedésre adhat okot, hogy a kutatók a komolyan megcsappant egyedszám ellenére is kitartanak amellett, hogy az angolnák még megmenthetők a kihalástól. Ehhez azonban minél nagyobb mértékben óvni kell a fiatal európai angolnákat, hiszen az ő megerősödésüktől függ, hogy a faj újra benépesítheti-e vizeinket.
Kiemelt kép: Canva
