A síelést az Alpokban viszonylag későn, az 1880-as években vezették be, az első sífelvonót pedig 1934 telén a svájci Davos üdülőhelyen fejlesztették ki. Az ipari forradalom ekkor már két évszázada tartott, ám a világ éghajlata még mindig nagyrészt iparosodás előtti volt.
Mivel nem kellett az időjárás miatt aggódni, a turizmus fellendült. Thomas Cook a 20. század első évtizedében kezdett síelési lehetőségeket kínálni a briteknek, az alpesi sízés pedig az 1936-os téli olimpián való részvételével tovább népszerűsödött, ami a síinfrastruktúra jelentős növekedéséhez vezetett. Mindez egy rendszeres és kiszámítható téli szezontól függött, amely friss hóval borította be a sípályákat. A síterepek sima felületeket, biztonságos felfelé szállítást és szolgálatot teljesítő pályagépeket ígérhettek a látogatóiknak.
Hideget és havat találni azonban az elmúlt években egyre nehezebbnek bizonyult. A kis francia falu, Saint-Firmin a közelmúltban eltávolította a sífelvonót (amely 1964-ből származik), mert több mint egy évtizede egyszerűen nincs hó. Idén a nyolc világkupa-síesemény közül hetet töröltek egy újabb nagyon meleg nyár miatt az Alpokban, amikor a rekordhőmérséklet megmutatta, hogy a magaslati környezet sem mentes az extrém hőségtől.
Az előjelek nem jók. Az átlaghőmérséklet már 2°C-kal emelkedett az iparosodás előtti idők óta, ami nagyjából kétszerese a globális átlagnak. Mivel a jég és a hó jobban tükröződik, mint az alatta lévő kőzet és a talaj, a kevesebb hó miatt a talaj több hőt nyel el és kevesebbet sugároz vissza. A melegebb talaj viszont megnehezíti a hó összegyűlését, illetve fagyott állapotban való maradását és így tovább.
2022 különösen szörnyű év volt a svájci gleccserek számára, rendkívüli olvadással és egész gleccserek eltűnésével. A szélfútta szaharai homok még az alpesi havat is beborította március közepén hátborzongató Mars-szerű narancssárgává változtatva, ami így még több hőt tudott elnyelni
A hosszútávú előrejelzések azt sugallják, hogy összeségében az Alpok 2100-ra nyaranta gleccsermentesek lehetnek és már csak magaslati hó- és jégfoltok maradhatnak. Ennek a forgatókönyvnek az elkerülése érdekében a világnak jelentősen csökkentenie kellene a kibocsátást. Hó nélkül a síelés és egyéb téli tevékenységek egyszerűen nem valósulhatnak meg.
Kísérletezések és újítások
Mindezt szem előtt tartva az alpesi országok kísérletezésre és innovációra kényszerültek. Svájcban a gleccsereket – például a Rhone-gleccsert – áteresztő szövetekkel takarták be az olvadás lassítása érdekében. De ezeknek a technikáknak is megvannak a maguk következményei az anyagromlás és a helyi szennyezés tekintetében.
A síterepek nem ülnek a babérjaikon szezonon kívül sem. Az Alpok üdülőfalvaiban egyre nagyobb az érdeklődés egy szén-dioxid-semleges turisztikai ágazat kialakítása iránt, amely sokkal kisebb hangsúlyt fektet a repülős és autós utazásokra. A rövidebb síszezon miatt egyes üdülőhelyek alternatívákat próbálnak népszerűsíteni, például a téli túravakációkat, míg mások arra figyelmeztetnek, hogy a síelés és a snowboardozás egyre inkább a gazdagok és kiváltságosok területe lesz, mivel az üdülőhelyek kénytelenek befektetni a mesterséges hótermelésbe és a hóvédelembe.
Az Európai Alpokban a síelés és a téli sportok kilátásai borúsak. Svájci jelentések szerint a 2020-21-es szezonban az ország sípályáinak 50%-át műhó borította, amely apró vízcseppek levegőbe juttatásával jön létre, ami viszont nagyon víz- és energiaigényes. Míg ma már léteznek energiahatékonyabb módszerek a hókészítésre, a folyamatban mindig sok vízre és elég alacsony hőmérsékletre van szükség ahhoz, hogy a köd megfagyjon és hóvá változzon.
A téli gazdaság megmentése az alpesi üdülőhelyeken nagy kihívást jelent majd. A síelés nem tűnik el egyik napról a másikra, de egy olyan Európában működik majd, ahol a tél, ahogyan tudjuk, eltűnni látszik.
(forrás: phys.org)