Évtizedek óta tudni, hogy világszerte komoly problémákkal kell majd megküzdenünk, ha nem változtatunk környezetpusztító szokásainkon. Van-e megoldás az ökológiai válságra, vagy genetikailag kódolva vagyunk az önpusztításra? Takács-Sánta András egyetemi docenssel, az ELTE humánökológia mesterszakának vezetőjével beszélgetett túlfogyasztásról, a boldog egyszerűségről és pozitív jövőképekről az egyik hazai zöldmagazin munkatársa.
A beszélgetésből kiderül többek között, hogy vannak olyan környezeti problémák, amelyekkel szemben sikerrel tudtunk fellépni. Például úgy tűnik, mára visszafordítottuk az ózonréteg elvékonyodásának folyamatát, de a 70-es 80-as évek súlyos problémáját, a fosszilis energiaforrások égetése miatt akkoriban tömeges erdőpusztulást okozó savas esőket is számottevően enyhítettük. Ez bizakodásra ad okot.
A kialakult környezeti problémák hátterében társadalmi okok húzódnak, például a népességrobbanás. A túlfogyasztást az a 18. században kezdődött tudományos-technikai-energetikai forradalom tette lehetővé. Felmerül a kérdés, hogy vajon a vásárlói szokások vagy a cégek nyereségorientált viselkedése generálja-e ezt a folyamatot. Az interjúalany szerint kettőn áll a vásár:
„A cégek nyereségorientáltak, de azért tudnak nekünk egyre több mindent eladni, mert a fogyasztók is azok. A nagyobb hatalom persze a termelőknél, főleg a nagy cégeknél van, erőteljes eszközökkel igyekeznek rávenni minket a fogyasztásra, de a másik oldalon mi is partnerek vagyunk ebben, tehát nem lehet teljesen fölmenteni az egyént sem. Ha a nagy többség mértékletes lenne, nem tudnánk túlfogyasztani.”
Az energiahatékonyság növelése és a javak, szolgáltatások mérsékeltebb fogyasztásával járó energiatakarékosság – pár további cselekvési iránnyal kiegészítve – együtt járulhatnak hozzá ökolábnyomunk csökkentéséhez.
Az ökotudatos életmódra áttérők többsége átesik azon a tapasztalaton, hogy környezetük közönyös marad a témával kapcsolatban. Ilyenkor pedig hajlamosak leszünk elcsüggedni, mert úgy érezhetjük, magunkra maradtunk ezzel az óriási problémával.
„Teljesen természetes, hogy a saját környezetedben a többség nem akar ezzel törődni, és csak a mindennapi megélhetéssel foglalkozik. Nem is tőlük kell várni a változást. Ha megnézzük a történelmet, a nagy társadalmi átalakulásokat rendszerint nem a tömeg kezdeményezte, hanem az emberek egy kis csoportja, a tömeg pedig követte, elfogadta és alkalmazkodott hozzá. Nem azt kell nézni, ki az, aki nincs velem, hanem hogy ki az, aki nyitott a változásra.” – teszi hozzá.
Takács-Sánta András szerint fontos, hogy ne egyedül próbálkozzunk. Keressük a hasonló gondolkodású emberek társaságát saját településünkön, és hozzunk létre kisközösségeket, hálózatokat! A kutató jó példával igyekszik szolgálni e téren:
„2008-ban indítottam el a Kisközösségi Programot, amely egy kutatási és akcióprogram. Fő célunk, hogy minél több helyi ökoközösség alakuljon és működjön szerte az országban. Pár évvel ezelőtt Új Koma Háló néven hálózatba is kapcsoltuk ezeket a közösségeket főként annak érdekében, hogy tapasztalatokat cserélhessenek, illetve adott esetben közösen léphessenek föl egy-egy ügyben. Az általunk működtetett Kiutak.hu portálon pedig rengeteg megoldási tippet adunk a változtatáshoz.” – sorolja.
(Forrás: ingreen.hu Kép: pexels.com)
hirdetés
