Egy rövid tanulmány megállapította, hogy két sertés verekedésébe beavatkozhat egy kívülálló disznó annak érdekében, hogy csökkentse az agresszor támadásainak számát, vagy bátorítsa áldozatot. Az Animal Cognition folyóiratban megjelent 104 házisertés vizsgálata feltárta, hogy a sertések milyen összetett társadalmi csoportokat alkotnak, és hogyan oldhatják meg a konfliktusokat.
A társas állatoknál a konfliktusok megoldása magában foglalja a korábbi ellenfelek – agresszor és áldozat – újraegyesítését egy agresszív esemény után (megbékélésként), vagy egy külső szemlélő bevonását a további agresszió vagy félelem csökkentése érdekében (ezt triádikus kapcsolatoknak nevezik). Ezek a konfliktusmegoldó stratégiák fontosak a társas állatcsoportok egyensúlyának megőrzéséhez, és az áldozatok félelmeinek csökkentéséhez, azonban nem egészen világos, hogy miként vonatkozik ez a házisertésekre.
Giada Cordoni, Ivan Norscia és munkatársai az olaszországi Torinói Egyetemről azt tanulmányozták, hogy a torinói Parva Domus etikus farmon elhelyezett 104 sertésből álló csoport hogyan oldja meg a konfliktusokat a harcok után. A kutatók azonosítani tudták a sertések legtöbb generációját fajtájuk, méretük és jelölésük alapján, de 31 egyedet genetikailag teszteltek különböző generációkból, hogy meghatározhassák a rokoni viszonyokat az egész csoportban.
A sertések ugyanúgy érzelmekkel reagálnak a zenére, mint mi, emberek
2018. június és november között figyelték a sertések közötti interakciókat, és feljegyezték az agresszív viselkedést, például az áldozat sertés lökését, harapását, felemelését, és fejének kopogtatását. A tanulmány szerzői három percig tanulmányozták a viselkedést minden agresszív konfliktus után, és feljegyezték a nemet, a rokonságot és az életkort.
A szerzők megfigyelték, hogy mind az agresszor, mind az áldozat megbékélési magatartást tanúsított, mint például az orr-orr érintkezés, szorosan egymás mellé ülés, és a másikon való fejtámasztás. Azt találták, hogy az agresszor és az áldozat egyaránt megbékélési magatartást kezdeményezett a verekedés után. Megállapították azonban, hogy az egyeztetések aránya szignifikánsan magasabb a távolabbi rokon sertéseknél, mint a közeli rokonoknál.
A közeli rokonok (fél- vagy teljes testvérek) harcai által okozott károk a társadalmi csoportokban kisebbek lehetnek, mert ezek biztonságosabb kapcsolatoknak tekinthetők. Azonban a távoli rokon sertések nagyobb valószínűséggel mutatnak megbékélési magatartást a harc után, annak érdekében, hogy biztosítsák maguknak a társadalmi támogatást és az élelemhez való hozzáférést a csoporton belül.
Harmadik fél sertés részvételével zajló konfliktusmegoldás megfigyelésekor a kutatók viselkedésbeli különbségeket figyeltek meg attól függően, hogy a kívülálló disznó kihez közeledett, és kihez lépett kapcsolatba a verekedés után. Ha a kívülálló az áldozathoz közeledett és az ő oldalára áll, az agresszív viselkedések száma nem változott, de a félelemmel összefüggő viselkedések átlagos óránkénti gyakorisága jelentősen csökkent az áldozatnál. A félelemmel kapcsolatos viselkedések közé tartozott a remegés, a vakarás, az üres szájjal való rágás és az ásítás. Ha azonban egy kívülálló malac az agresszorhoz közeledett, jelentősen csökkent az áldozat felé irányuló agresszív viselkedési támadások száma.
A bámészkodó malacok nagyobb arányban avatkoztak közbe, ha közeli kapcsolatban álltak a konfliktusban részt vevő agresszorral vagy áldozattal. A kutatók szerint ez arra utal, hogy a sertések nagyra értékelnek bizonyos kapcsolatokat, és támogathatják a közeli rokonokat.
Amikor az áldozat sertés a konfliktus után megpróbált közeledni és kapcsolatba lépni egy kívülállóval, az nem csökkentette a konfliktus utáni szorongásos viselkedést, illetve annak valószínűségét, hogy ismét megtámadják. Ez annak tudható be, hogy a kívülállók 95,2%-a (42 eset) nem viszonozta azt, amikor egy áldozat közeledett hozzájuk.
A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy ez a tanulmány csak egy felnőtt, házi sertéscsoportot érint, ezért előfordulhat, hogy nem képviseli az összes sertéscsoportot. A jövőbeli kutatások megvizsgálhatják, hogy ezek a konfliktus-megoldó stratégiák más helyzetekben is megjelennek-e.
A szerzők szerint a sertésekről kiderült, hogy a konfliktus után megbékélést és triádikus kapcsolatokat folytatnak, ami azt sugallja, hogy a sertések rendelkeznek bizonyos társadalmi-érzelmi szabályozási képességekkel, amelyekkel megváltoztathatják saját vagy mások tapasztalatait a csoportos konfliktusokban.
(Forrás: phys.org)
