Feszült várakozással tekintenek a hazai vállalkozások az év elején hatályba lépett ESG törvény részletszabályaira. Pontosan mikor és kiket érint a kötelező jelentés? Hogyan segít ennek kitöltésében az ESG Menedzsmentplatform? Milyen új szakmák születnek, és mekkora versenyelőnyt adhat, hogy két évvel megelőztük a régiót? – Többek között erről kérdezte az Economx Molnár Csaba Gábort, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) ESG Igazgatóság vezetőjét.
Az ESG (Environmental, Social, and Governance) papíron egy olyan keretrendszer, amely a vállalatok felelősségvállalási teljesítményének értékelésére szolgál környezetvédelmi, társadalmi és vállalatirányítási alapon. Hogyan jutottunk el oda, hogy mára Európában az ESG a vállalatok közötti verseny szimbólumává vált, hiszen, aki nem tud megfelelni, szankciókra számíthat vagy akár ki is szorulhat a piacról?
Molnár Csaba Gábor (M.Cs.G.): Eredetileg az ESG egy befektetői eszköz volt azoknak a nem pénzügyi kockázatoknak az azonosítására, amelyek megjelennek egy-egy vállalat működésében, akár egy portfólióban, vagy akár egy kötvény esetében is. A nem pénzügyi kockázatok kapcsán vizsgálja például a vállalkozás üvegházhatású gázkibocsátását, energiafogyasztásának összetételét, munkakörülményeit, alkalmazott vállalatirányítási politikáit, rendszereit (mint antikorrupciós politika, minőségbiztosítás és a beszerzések átláthatósága). Az ESG-nél a befektetők igénye, hogy ne csak a pénzügyi eszközök kapcsán lássuk azt, hogy egy vállalat, egy portfólió vagy egy befektetés mennyire stabil vagy megbízható közép-hosszútávon, hanem fel tudjuk mérni annak szélesebb kockázati összetettségét is.
Kapcsolódó bejegyzések
Mit takar az ESG fogalma és mennyit várunk el a nagyvállalatoktól?
Az UniCredit Bank és a SteiGen közös kutatása azt vizsgálta, hogy mennyire vannak tisztában az emberek az ESG fogalmával Magyarországon, illetve mit várnak a nagyvállalatoktól a fenntarthatóság területén. A válaszok meglepő eredményt hoztak: a megkérdezettek többsége szinte még mindig csak a környezetvédelmet társítja elvárásként a vállalatok felé ezen a területen, míg 72 százalék szerint a hazai munkáltatók nem nagyon foglalkoznak a munkavállalói jóllét kérdésével.
Az ESG-t egységes uniós irányelvek mentén alakították ki. Van valamilyen evolúciója a megszerzett tapasztalatok alapján a vállaltirányítást érintő szabályozásnak?
M.Cs.G.: Az Európai Unió ma már olyan szinten tart az ESG szabályozásában, hogy az eredetileg befektetői eszközt a fenntarthatósági átállás varázspálcájává tette. A nemzetközi fórumokon és a klímakonferenciákon állandó és széles konszenzus alakult ki ezzel kapcsolatban. Az unió vállalkozott rá, hogy megteszi az első lépést, amelyben ezt a befektetői eszközt, az ESG-t átalakítja olyan szabályozói eszközzé, ami a fenntarthatóság céljait szolgálja.
Nagyon sokat beszéltünk korábban szakértői- és politikai szinteken is arról, hogy mennyire kockázatos a vállalkozások tevékenységeinek Európán kívül helyezése esetén az alacsonyabb szintű normáknak való megfelelés. Környezeti oldalról a szénszivárgás példázza ezt, amikor az EU-s kibocsátásokat terhelő kötöttségek, költségek nem jelennek meg egy kihelyezett ázsiai termelésnél, ezek költsége jelenleg nincs beépítve az ilyen formán importált termékek, szolgáltatások árában. A termelés kiszervezése továbbá emberi jogi kockázatokat is hordozhat, mint a gyermekmunka vagy az egészségre ártalmas munkakörülmények.
Az ESG-t egységes uniós irányelvek mentén alakították ki. Van valamilyen evolúciója a megszerzett tapasztalatok alapján a vállaltirányítást érintő szabályozásnak?
M.Cs.G.: Az Európai Unió ma már olyan szinten tart az ESG szabályozásában, hogy az eredetileg befektetői eszközt a fenntarthatósági átállás varázspálcájává tette. A nemzetközi fórumokon és a klímakonferenciákon állandó és széles konszenzus alakult ki ezzel kapcsolatban. Az unió vállalkozott rá, hogy megteszi az első lépést, amelyben ezt a befektetői eszközt, az ESG-t átalakítja olyan szabályozói eszközzé, ami a fenntarthatóság céljait szolgálja.
Nagyon sokat beszéltünk korábban szakértői- és politikai szinteken is arról, hogy mennyire kockázatos a vállalkozások tevékenységeinek Európán kívül helyezése esetén az alacsonyabb szintű normáknak való megfelelés. Környezeti oldalról a szénszivárgás példázza ezt, amikor az EU-s kibocsátásokat terhelő kötöttségek, költségek nem jelennek meg egy kihelyezett ázsiai termelésnél, ezek költsége jelenleg nincs beépítve az ilyen formán importált termékek, szolgáltatások árában. A termelés kiszervezése továbbá emberi jogi kockázatokat is hordozhat, mint a gyermekmunka vagy az egészségre ártalmas munkakörülmények.
Az interjú teljes terjedelmében az economx.hu-n olvasható.