



Egyre nyilvánvalóbb, hogy az egészségügyi szektor környezetre gyakorolt hatása is jelentős mértékben hozzájárul az éghajlatváltozáshoz. A közelmúltban megjelent kutatás szerint az egészségügyi ágazat karbonlábnyoma a teljes világ ÜHG kibocsátásának a 4,4%-ért felel. Ez az arány is rámutat: sürgős intézkedésekre van szükség a szektorban ahhoz, hogy az egészségügyi dolgozók ne csak kezeljék, hanem valóban oltalmazzák azokat, akiknek a védelmére felesküdtek.
Az Energiastratégia Intézet elemzése kiemeli, hogy az elmúlt évszázadban a környezetvédelmi törekvések, az orvostudomány és a gyógyszeripar fejlődése, valamint a higiénia elterjedése jelentősen hozzájárult a születéskor várható átlagos élettartam növekedéséhez. Mindezek ellenére azonban az éghajlatváltozással foglalkozó kutatások adatai azt mutatják, hogy az egészségügyi szektornak azonnali cselekvésre van szüksége, hogy tényleges ki tudja szolgálni azokat, akiknek a védelme érdekében létrejöttek. A British Medical Journalben megjelent jelentés[1] szerint az egészségügyi ágazat szénlábnyoma a teljes világ ÜHG kibocsátásának a 4,4%-ért felel, ami 514 darab széntüzelésű erőmű éves kibocsátásával ér fel. Ha az ágazatra országként tekintenénk, az ötödik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó lenne a bolygón.
Három fő kibocsátási területet határoztak meg a szektorban::
A világon mindenhol az egészségügy az egyik legnagyobb foglalkoztató, amely működése során hatalmas energiát használ fel (hűtés, fűtés, elektromos berendezések működtetése stb.). Az egészségügyi rendszernek a növekvő költségek ellenére is folyamatos készenlétben kell állnia, többek között az éghajlatváltozás hatásai miatt megjelenő újabb és újabb betegségek kezelésére. Mindeközben pedig – az ellátásbiztonság fenntartása mellett – aktív szerepet kellene vállalnia a klímaváltozás megelőzése érdekében, azaz csökkentenie kellene a saját kibocsájtását.
A kérdés, hogy hogyan lehet megoldani a szektor szén-dioxid csökkentését vagy épp a mentesítését, hogy a betegellátás és betegbiztonság továbbra is megfelelő színvonalon működjön, és közben a fenntartási költségek se emelkedjenek. A szektorban a szükséges szemléletváltás már megindulni látszik, azonban szakemberek még nem mindig tudják biztosan, milyen irányba és milyen eszközök segítségével tudnak változtatni az eddigi folyamatokon. A kutatók szerint jelenleg két út van a szektor karbonlábnyomának csökkentésére: az egyik legfontosabb előrelépés az lenne, ha az ágazat az egyszerhasználatos irányról átállna a körforgásos gazdálkodásra és a fenntarthatósági szempontokat figyelembe vevő beszállítói útvonalak kialakítására. Az egészségügy szénlábnyomának közel 90%-a nem közvetlenül az ellátás során keletkezik, hanem azoknál a gazdasági szerepelőknél, akik az ellátáshoz szükséges eszközöket biztosítják.
A másik fejlődési irány a közlekedés, szállítás és az épületek zöldítése. Mindezek mellett fontos szerepe van az államnak is a szektor szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésében, hiszen a lakosság egészséges életmódra való ösztönzése, és a megelőzés fontosságának erősítése is csökkenti az ápolásra szorulók számát.

A szélsőséges időjárás viszonyok egyre többször okoznak élelmiszerhiányt, súlyosabb baleseteket, járványokat és tömegesen megjelenő krónikus betegségeket. Az elmúlt években szinte minden kontinensen megdőltek az időjárási rekordok, amelyek miatt az egészségügynek újabb és újabb kihívásokra kellett felkészülnie. Az éghajlatváltozás egyszerre károsítja a természetet és azokat a rendszereket, amelyekre a „jó egészség” érdekében támaszkodna az emberiség. Többen úgy látják, hogy mindezek a kockázatok egyre jobban terhelik a rendszert, amely következtében a szektorban érezhető feszültség alakult ki. A folyamatos készültség miatt a dolgozók részéről hamarabb következik be a „burnout” szindróma, amely miatt munkaerőhiány keletkezik, és az ellátásbiztonság veszélybe kerül.
Másrészről az emberekben megjelent a klímaszorongás, amely ugyan hivatalosan még nem nevesített mentális betegség, de az általa kialakult folyamatos stressz sok egyéb szervi betegség okozója. Az éghajlatváltozásnak leginkább kitett országok lakói egyre inkább aggódnak az egészségügyi rendszerek túlterheltsége miatt, miközben a részükről a legkevesebb a ÜGH kibocsátáshoz való hozzájárulás.
Néhány érdekes adat az egészségügyi kockázatokról:

WHO keretrendszer:[2]
A WHO kidolgozta az „éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens és alacsony szén-dioxid-kibocsátású egészségügyi rendszerek kiépítésére vonatkozó működési keretrendszert”, amely segítséget nyújt a szén-dioxid csökkentés eléréséhez szükséges ágazati döntések meghozatalához és az egészségügyi szervezeteknek, hogy azok időben jelezzék, felkészüljenek és kezeljék az éghajlatváltozás okozta kockázatokat.
Fő célkitűzések:
A legutóbbi, 2023-ban megrendezett konferencia keretében az egészségügyi miniszterek elkötelezték magukat az alacsony ÜHG kibocsátású rendszerek kialakítása mellett. A közösen elfogadott ütemterv 3 pillére az egészségügyi ellátás, az intézmények és a működtetés CO2 mentesítése, az ellátási láncok szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése, a ÜHG hatás csökkentésének felgyorsítása a teljes gazdasági szektor számára.
Az egészségügyi szektorban egyre több vezető ismeri fel az ágazat lehetséges szerepét az éghajlatváltozás megelőzésében, emiatt folyamatosan növekszik a klímatudatos döntések száma. Fontos mérföldkőnek számít a COP28 keretében az a 128 ország által tett nyilatkozat, amelynek során kiemelt szerepet kapott az egészség védelme. Az egyes országok közleményeinek fókuszában az egészségügyi rendszerek fejlesztése és az ágazat kibocsátáscsökkentése került. Olyan szakpolitikák kidolgozását és végrehajtását sürgetik, amelyek maximalizálják az egyes intézkedésekből származó egészségügyi előnyöket, és megakadályozzák az éghajlatváltozás egészségügyi hatásainak súlyosbodását, az éghajlatváltozás egészségügyi hatásainak leginkább kitett lakossággal való szoros partnerségek révén.

1996-ban alakul azzal a céllal, hogy segítse az egészségügy átalakítását a klímaválság megelőzése érdekében. A jelenleg 52 ország részvételével működő nemzetközi szervezetté fejlődött HCWC eredménye többek között, hogy az elmúlt 15 évben kivezették a higany alapú hőmérőket és vérnyomásmérőket. Jelenleg több folyamatban lévő projektjük van, úgymint a fenntartható hulladékkezelés bevezetése négy afrikai országban, amelynek érdekében létrehoztak egy adatbázist a nem égethető egészségügyi hulladékok alternatív kezelési technikák számára. Folyamatosan képzik és oktatják a szektor vezetőit a tiszta energia felé való elmozdulás érdekében. A folyamatos szervezésnek köszönhetően felépítettek egy világméretű hálózatot a Globális Zöld és Egészséges Kórházak (lsd. lent) néven.
A fenntarthatósági szempontok egészségügyben történő elterjedésének érdekében hozták létre a szervezetet. A hálózatnak több mint 1 900 tagja van 86 országban, akik 70 000 kórház és egészségügyi központ érdekeit képviselik. A szervezet egyetlen magyar tagja a Bethesda Gyermekkórház. A célok elérése érdekében a szervezet forrásokat, eszközöket útmutatókat nyújt a tagok számára. Létrehoztak egy online felületet, amelyen keresztül a „jó gyakorlatok” osztják meg, valamint havonta előadásokat, képzéseket és eseményeket is szerveznek.
Tíz átfogó célterületet határozták meg, amelyek segíthetnek az egészségügyi szektornak egy fenntarthatóbb és egészségesebb környezetet létrehozni: vezetői képesség (környezet egészségének szem előtt tartása), vegyszerek (káros vegyi anyagok helyettesítése), hulladék (csökkentés, biztonságos ártalmatlanítás), energia (tiszta energia, energiahatékonyság), szállítás (stratégiák javítása), víz (vízfogyasztás csökkentése), élelmiszer (fenntartható gazdálkodásban termesztett élelmiszerek), gyógyszerek (biztonságos ártalmatlanítás), épület (zöld kórháztervezés), beszerzés (fenntarthatóbb termékek).
A költséghatékonysági és a fenntarthatósági célok megvalósításának szem előtt tartásával végez kutatást a Royal Philips vezető egészségügyi technológiai vállalat. Egyik kutatása[6] szerint, amely az egyes képalkotó eszközök működését értékelte, kiderült, hogy pl. az MR készülékek korszerűsítését követően az üzemeltetési költségek 23%-kal, míg kibocsátási mennyiségek 17%-kal alacsonyabbak. Ugyanígy a CT-k esetében a költségek 8%-kal, a kibocsátási értékek pedig 6-4%-kal csökkenthetőek. A kutatók megállapították, hogy a vizsgált 13 diagnosztikai eszközzel végzett havi 12 000 db vizsgálat éves szén-dioxid-kibocsátása megfelel 1000 darab gázüzemű autó 10 éves CO2 kibocsátásnak. Fontos a képalkotó vizsgálatokhoz szükséges berendezések hatékonyságának fejlesztése – akár a mesterséges intelligencia bevonásával, amely pontosabban beazonosíthatja a képeken látható információkat és optimalizálhatja a szükséges felvételek ismétlésének számát.
Hazánkban is egyre több fejlesztés valósul meg az egészségügyi ágazatban, amelyek fókuszában az energiahatékonyság és a korszerűsítés áll.[7]
Példaként néhány már megvalósult fejlesztés:
De a fenntarthatósági célok elérését támogatják az egészségügyi rendszerben bevezetett digitális szolgáltatások (EESZT), úgymint az e-recept vagy az elektronikus kórlap és beutaló, amelyek csökkentik a papírfelhasználást, ezzel segítve az egészségügy kibocsátásának a csökkentését.
A szemléletváltás megkezdődött az egészségügyi rendszerben. A jó gyakorlatok a nemzetközi és hazai szinten is egyre inkább terjedőben vannak, köszönhetően a fenntarthatósági célok megvalósítása érdekében létrejött szervezeteknek. Tennivaló azonban még nagyon sok van, főleg az energiahatékonysági intézkedések, a hulladékkezelési és újrahasznosítási-eljárások, valamint a szakágazati intézkedések területén.
Forrás: Energiastratégia Intézet
Kiemelt kép: canva