Magyarországon csökkent az egyik legnagyobb mértékben az üvegházhatású gázok kibocsátása az EU-ban 2022 végén. Azonban világszinten továbbra is riasztó ütemben növekszik az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok kibocsátása.
Közel 5,4%-kal esett 2022 utolsó negyedében Magyarországon a klímaváltozást okozó üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátása 2021 utolsó három hónapjához képest. A csökkenés az Európai Unión belül a jelentősebbek között van – a 27 tagú közösségben a 8. –, és mértéke meghaladja az EU átlagát (-4%).
A teljes tavalyi évet tekintve ugyanakkor összességében valamivel több mint 0,5%-kal nőtt a magyar emisszió 2021-hez viszonyítva, míg az EU egészében 0,4%-os emelkedést jelentett az Eurostat, az EU statisztikai hivatala. Hosszabb, évtizedes távlatban a hazai kibocsátás 3,6%-kal nőtt, miközben az EU 2022-es ÜHG-emissziója 13,6%-kal csökkent 2012 óta.
Mindez egyben azt is jelenti, hogy 1990-hez képest 2022-ig az EU 29,4%-kal csökkentette emisszióját, Magyarország pedig mintegy 37,4%-kal. Az EU célja, hogy 2030-ig 55%-kal mérsékelje ÜHG-kibocsátását az 1990-es szinthez képest.
Globális szinten ennél is nagyobb ütemben nőtt az üvegházgázok kibocsátása. Az emberi aktivitásból eredően 2022-ban összességében hozzávetőlegesen 55 milliárd tonna szén-dioxid (CO2), metán (CH4) és dinitrogén-oxid (N2O) került a légkörbe (amiből az EU részesedése mintegy 6,6%).
Egyelőre nem látszik a klímavédelmi erőfeszítések eredménye
A felsorolt főbb üvegházgázok közül messze a szén-dioxid jelenti a legnagyobb problémát. Ebből 2022-ben 40,5 milliárd tonnát bocsátott ki a világ, ami valamivel több mint 0,7%-os emelkedésnek felel meg 2021-hez képest, de elmarad a 2019-ben elért 40,9 milliárd tonnás szinttől.
Az energiával – elsősorban a szén-, az olaj- és a földgázfelhasználással – összefüggő globális CO2-kibocsátás tavaly 0,9–1,5%-kal 35,8–36,8 milliárd tonnára, új rekord szintre emelkedett. A légköri CO2-koncentráció több mint 0,5%-kal (2,13 ppm-mel) 417,06 ppm-re (parts per million) emelkedett 2022-ben, így a mérések 65 éves történetében egyértelműen a 2012 óta tartó időszaké messze a legmagasabb (folyamatosan évi 2 ppm-et meghaladó) ütemű tartós növekedés. 2013 előtt nem fordult elő, hogy a növekedés egymás után kettőnél több évben elérje a 2 ppm-et.
Ez a koncentráció másfélszerese az iparosodás (1750) előtti szintnek, és nagyjából a 4,3 millió évvel ezelőtti körülményeknek felel meg, amikor az iparosodás előttihez képest közel 4 Celsius-fokkal volt magasabb a földi átlaghőmérséklet, az óceánok szintje pedig megközelítőleg 23 méterrel haladta meg a mait.
Nem csak a szén-dioxiddal van gond
Ugyanakkor a szén-dioxidnál jóval kisebb mennyiségben kibocsátott, de annál sokkal agresszívabb metán és dinitrogén-oxid légkörbe kerülő mennyisége is gyorsan nőtt 2022-ben. A légköri metán koncentrációja 14 ppb-vel (parts per billion) 1911,9 ppb-re emelkedett, ami az 1983-ban kezdődött mérések történetében a negyedik legnagyobb éves növekedés, és a 2020-as, illetve 2021-es rekordot követte. A légkör metánszintje jelenleg több mint 2,5-szerese az iparosodás előtti szintnek.
A metán-emisszió 2007 óta ismét felgyorsult növekedésének okai továbbra sem teljesen ismertek, de a kutatási eredmények alapján a mezőgazdaság, az állattartás, az ebből eredő és egyéb emberi hulladékok, a vizes élőhelyek, valamint a fosszilis energiahordozók, elsősorban a földgáz fokozódó felhasználásához fűződhetnek.
A harmadik legjelentősebb antropogén üvegházhatású gáz, a dinitrogén-oxid szintje 1,24 ppb-vel 335,7 ppb-re emelkedett 2022-ben, ami az ezredforduló óta a harmadik-negyedik legnagyobb ugrást jelenti, és az iparosodás előttinél 24%-kal magasabb koncentrációt eredményezett. A két legmagasabb növekedési rátát – ennek a gáznak az esetében is – 2020-ban és 2021-ben, vagyis a megelőző két évben érte el az emisszió. Az érzéstelenítő, fájdalomcsillapító hatása miatt orvosi célokra is használt, nevetőgáznak és kéjgáznak is nevezett dinitrogén-oxid elmúlt évtizedekbeli kibocsátása elsősorban nem az energiaszektorhoz kötődik, hanem a nitrogénműtrágyák alkalmazásához és a trágyafelhasználás fokozódásához.
Hamarosan elérhetjük a vörös vonalat
Ha az üvegházhatású gázok légköri mennyisége elérne egy bizonyos szintet, akkor a globális felmelegedés abban az elméleti esetben sem lenne korlátozható a katasztrofális következmények elkerüléséhez szükséges mértékben, ha a kibocsátásuk azonnal leállna. A szén-dioxid légköri koncentrációja a jelenlegi trend és a számítások szerint 2–7 éven belül érheti el azt a szintet, amely lényegében lehetetlenné teszi az első számú klímavédelmi cél (lád Párizsi Klímaegyezmény) elérését, vagyis azt, hogy a földi átlaghőmérséklet emelkedése ne haladja meg a 1,5 Celsius-fokot (az iparosodás előttihez képest).
A kutatási eredmények szerint önmagában a 2022-es ÜHG-emisszió ennek a fennmaradó úgynevezett karbonbüdzsének a 13–36%-át tehette ki, azaz, ahogy a megfelelően széles körű és mélyreható klímavédelmi intézkedések egyre tovább késnek, úgy lesz szükség egyre meredekebb kibocsátáscsökkentési pályára a 1,5 Celsius-fokos felmelegedés meg nem haladásához.
Légköri koncentrációjuk megnövekedésének következtében az üvegházhatású gázok felmelegítő hatása (vagyis maga az üvegházhatás) körülbelül 1,5-szerese az 1990-es értéknek, vagyis 2022-ben 49%-kal több hőt ejtettek csapdába – nem engedve távozni a világűrbe –, mint bő 3 évtizeddel ezelőtt. A Föld felszínközeli átlaghőmérséklete 2022-ben mintegy 1,15 Celsius-fokkal volt magasabb, mint az iparosodás előtt, miután a felmelegedés az 1980-as évek óta, különösen az elmúlt 8 évben alaposan felgyorsult. A jelenlegi szabályozási politikai keretek fennmaradása esetén a globális szén-dioxid-kibocsátás csak minimálisan csökkenne 2050-ig, ami körülbelül 2,7 Celsius-fokos felmelegedést jelentene az évszázad végéig (szintén az ipari forradalom előtti időszakhoz viszonyítva).
A 1,5 Celsius-fokos cél nem meghaladásához 2050-ig nettó nullára kellene mérsékelni az emissziót, vagyis olyan szintre, amit az óceánok, erdők és egyéb természetes – úgynevezett – karbonnyelők, illetve negatív emissziós technológiák már képesek lennének megkötni. Jelen állás szerint viszont a felmelegedés mértéke nagy valószínűséggel 5 éven belül eléri a 1,5 Celsius-fokot. Az emelkedés nem lineáris, hanem jókora kilengések kísérik. Elképzelhető, hogy később ismét mérséklődik valamelyest a földi átlaghőmérséklet, aztán néhány éven belül már tartósan meghaladja ezt az értéket, és tovább folytathatja útját felfelé.
Képek: pexels
