A fenntarthatóság kérdésköre manapság fontosabb, mint eddig bármikor. A klíma- és ökológiai válság következményeit már ma is a bőrünkön érezzük, a jövő pedig még borúsabb képet fest – feltéve, ha nem változtatunk. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy mi magunk is változzunk. Ennek egyik kulcsa az edukáció és a szemléletformálás, amit jobb mielőbb elkezdeni, sőt a formális oktatás és nevelés részévé tenni már a legfiatalabb korosztályokban is. Főként ennek lehetséges útjairól szólt az Óbudai Egyetemen csütörtökön megtartott Projektkonferencia 2026 rendezvény.
Vajon tanulható-e a fenntarthatóság?
A konferencia alcímében (Tanulható fenntarthatóság óvodától az egyetemig, határon innen és túl) a kérdőjelet már nem találjuk meg: ahogy az előadásokból is kiderült, hogy ma már nem kérdés, hogy tanítható-e a fenntarthatóság. Azt azonban fontos látni, hogy a fenntarthatóságra nevelés nem csupán egy tananyagba illeszthető fejezet, hanem olyan kompetenciák fejlesztése, melyek átadásához a hagyományos oktatási keretek sokszor már nem elegendőek.
Ahogy ezt Bodáné Dr. Kendrovics Rita, az Óbudai Egyetem Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Kar oktatási dékánhelyettese felvezetőjében elmondta, ma már a cél egy olyan folytonosság megteremtése, amely az óvodától az egyetemig elkíséri a fiatalokat, a fenntarthatóság feldolgozandó kérdéseit, valamint a nevelés eszközeit mindig a célcsoport életkorához igazítva.
A projektpedagógia ebben kitüntetett szerepet játszik: olyan oktatási megközelítés, amelyben a tanulók valós, összetett feladatokon dolgoznak, és a tudást nem elvont formában, hanem tevékenykedés, kutatás és alkotás közben szerzik meg. A dékánhelyettes szerint ennek egyik legnagyobb előnye, hogy az oktatás és a nevelés egyszerre tud jelen lenni.
Kapcsolódó bejegyzések
Ezeket érdemes tudni a fenntarthatóság tantárgyról! – Podcast
A Holnapután aktuális adásában Ütőné dr. Visi Judit főiskolai docenssel beszélgettünk a fenntarthatóság tantárgyról és a hozzá kapcsolódó érettségiről.
Túl vagyunk a bolygónk határain
Szili Katalin, a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács (NFFT) alapítója és tiszteletbeli elnöke előadásában rávilágított arra, miért is kell a fenntarthatóságra nevelést komolyan vennünk: míg az 1970-es évekig az emberiség annyi természeti erőforrást használt fel évente, amennyit ugyanennyi idő alatt a bolygó képes volt újratermelni, ma már évente 1,7 bolygóra lenne szükségünk ahhoz, hogy fenntarthatóan éljünk. A hiányzó részt pedig a jövő generációktól vesszük el.
Szili a kritikai gondolkodás fontosságát hangsúlyozta, és a fiatalok felelősségére hívta fel a figyelmet, hogy ne csak „utasai” legyenek a „Föld nevű űrhajónak” (lásd Kenneth E. Boulding, Az eljövendő „Föld-űrhajó” gazdaságtana című esszéjét) , hanem a legénység hasznos tagjai. Előadásában az NFFT 2024–2036-os stratégiatervezetét is érintette, amely hosszú távú keretet kínál a fenntartható fejlődés hazai megvalósításához.
A határok átlépését hangsúlyozta Czippán Katalin is. A Kék Bolygó Alapítvány tanácsadója előadásában elmondta, hogy Európában évente 400–500 négyzetkilométernyi területet veszítünk a természeti környezetből különféle infrastruktúra-fejlesztések miatt. Eközben termőtalajaink soha nem látott sebességgel tűnnek el, ami pedig még megvan, annak 60–70%-a degradált vagy egészségtelen.
Ami tegnap még természetvédelem volt, holnap már biztonsági kérdés lesz
Szintén sokkoló adat, hogy az emberiségnek és haszonállatainak a biomasszája több tízszer múlja felül a vadon élő emlősök össztömegét. A természet hanyatlása és bolygónk nagy rendszereinek felborulása viszont ma már nem egyszerűen természetvédelmi vagy fenntarthatósági kérdés. Lehet, hogy még nem vettük észre, de már a bőrünkre megy a játék.
Ahogy Czippán Katalin felhívta rá a figyelmet: ma már biztonsági kihívásról kell beszélnünk. Élelmiszer- és vízbiztonságunk, a klíma stabilitása és az egészségünk múlik azon, hogy másképp kezdjünk tekinteni a feladatunkra és saját helyünkre a világban. Ezt támasztja alá Sir Partha Dasgupta brit közgazdász kutatása is, aki szerint a természeti tőke pusztítása saját társadalmi és gazdasági bázisunkat veszélyezteti.
A szemléletváltásban és a fenntartható megoldások keresésében a még megmaradt természet segítőnk és tanítómesterünk is lehet. Ennek megfelelően az előadás középpontjába az került, hogy mit és hogyan tanulhatunk a természettől. A természetalapú tanulás ugyanis olyan kompetenciákat képes fejleszteni, melyek segíthetnek újraértelmezni helyünket a világban, de akár az embertársaink iránt érzett felelősséget és gondoskodást is új megvilágításba helyezhetik.
Arra pedig, hogy miért elkerülhetetlen a szemléletváltás, dr. Zádori Iván hívta fel a figyelmet. Előadásában elmondta, hogy nagyjából 50 éve létezik a fenntarthatóság fogalma, és bár értünk el szép sikereket, az eredmények összességében nagyon rosszak; elég, ha csak a már említett klíma- és ökológiai válságra gondolunk.
A konferencia keretében további érdekes előadásokra került sor, melyek utólag felkerülnek majd az esemény weboldalára. Ugyanott a korábbi évek előadásait és a konferenciaköteteket is meg lehet tekinteni.
Bortókép: canva.com
