Diákok mentik meg az olajszennyezés áldozatává vált szigetszentmiklósi úszólápot

2020-ban súlyos természeti katasztrófa történt a Ráckevei-Duna-ágon, amely az egyedülálló ökoszisztémával rendelkező szigetszentmiklósi úszólápot is érintette. A helyreállítás ma is tart, és egy olyan közösségi összefogásnak lehetünk itt szemtanúi, amellyel nem csak ez a különleges élőhely nyerhet.

2020. december 12-én a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ágon, Szigetszentmiklósnál súlyos, 6000 liternyi, gázolajból és motorolajból álló fáradtolaj-szennyezést fedeztek fel a part menti nádas-gyékényes területen. A károk elhárítása kemény dió volt a vízügyi szakemberek számára, a szennyeződést több megoldással fékezték meg, melynek során a növényzet szennyezett részét is el kellett távolítani: több mint 600 tonna veszélyes hulladékot szállítottak el a szakemberek. A magas szénhidrogén-szennyezettség miatt a talaj felső 50 centiméteres rétegét is le kellett termelniük, hogy megakadályozzák a további mérgezést. Mindezek miatt az úszóláp rehabilitálása elengedhetetlenné vált. Ezen a ponton kapcsolódott be a helyi közösség, amellyel elnyerték a WWF által létrehozott Természet Bajnokai díjat is.

Ez az igazi környezeti nevelés!

A kárelhárítást követően olyan közösségi összefogást látott az úszóláp, amely nélkül aligha lett volna esélye ennek a különleges élőhelynek.

Két elhivatott pedagógus, Sete Krisztina és Czita Zoltán, valamint a Szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium diákjai is bekapcsolódtak a helyreállítási folyamatba. Felvették a kapcsolatot az úszólápok kutatásával és helyreállításával foglalkozó ökológus szakemberekkel, az ő szakmai útmutatásuk alapján indult el az a rehabilitációs program. Ennek során nádtutajokra telepítenek őshonos növényeket – vagyis olyan úszólápkezdeményeket hoznak létre, amelyek idővel hozzájárulhatnak a sérült élőhely regenerációjához. A diákok nem csak résztvevői, hanem alkotói is ennek a csodának, így hat év alatt több mint 100 négyzetméternyi úszólápkezdeményt építettek. A kezdeményezés időközben nemzetközi együttműködéssé is vált: a gimnázium németországi és szatmárnémeti testvériskolái is bekapcsolódtak a munkába.

A kezdeményezés minden olyan elemet magában hordoz, amely a Természet Bajnokai díj szellemiségét is meghatározza: egyszerre szolgálja a biodiverzitás helyreállítását és a környezeti nevelést, helyi összefogásra épül, és természetre alapozott megoldást kínál egy valós ökológiai problémára, miközben a fiatalokat is aktív természetvédőkké teszi

– mondta dr. Fehér Zoltán, a WWF Magyarország természetvédelmi igazgatója, a Természet Bajnokai díj szakmai zsűrijének vezetője.

Nem csak egy díj, hanem inspiráció is

De mi is ez a díj? A gimnázium „Teremtsük újra!” – Úszóláp-rehabilitációs projektje nyerte el elsőként a WWF Magyarország új elismerését, a Természet Bajnokai díjat. A díj azzal a céllal jött létre, hogy kiemeljék és felhangosítsák az olyan tevékenységeket, melyeket helyi közösségek visznek végig a környezetük megóvása érdekében. Az elismerés átadása fontos üzenetet közvetít a jövő generációi felé: megmutatja, mennyit jelent, ha helyi szinten összefogunk, és választ adunk egy problémára. A téma fontosságát mutatja, hogy a szeptember 10-én tartott díjátadón Gajdos László élő környezetért felelős miniszter is részt vett. A díjat Vetier Márta, a WWF Magyarország igazgatója adta át a pedagógusoknak.

Ezek a bajnokok nem legyőztek, hanem észrevettek valamit. Odamentek, lehajoltak, beleálltak a sárba. Elültették, felszedték, megépítették, másnap pedig visszamentek, hogy megmaradt-e. Utóbbi pedig a legfontosabb, mert szeretni a természetet vasárnap délután könnyű, kedd reggel, gumicsizmában már sokkal nehezebb. Ma olyanokat díjazunk, akik nem vártak másra, elkezdtek egy feladatot, és azt végigvitték. Ezt a díjat mi adjuk át, de valójában a jutalmat a természettől kapják

– emelte ki Gajdos László élő környezetért felelős miniszter beszédében.

Mit jelent az úszóláp az ökoszisztéma számára?

A lápok és mocsarak rendkívül különleges élőhelyek, közülük is kitűnnek az úszólápok. Ezek a területek a Duna menti ökoszisztéma érzékeny élőhelyei. Fontosságukat az adja, hogy számos védett növény- és állatfaj él ezeken a területeken. A szennyezés és az azt követő talajcsere után a területen csupasz, nyílt vízfelület maradt vissza. Az úszólápok helyreállítása és regenerációja elengedhetetlen volt a biodiverzitás megőrzése szempontjából, hiszen éppen az az ökológiai egyensúly veszett volna el, ami annyira értékessé teszi a lápokat.

Az úszóláp, vagy lebegő láp, egy rendkívül különleges, vízhez kötődő életközösség, amelyet leginkább „felszínen úszó szárazulatként” lehet elképzelni. Ránézésre olyan, mint egy hagyományos sziget vagy partszéli nádas, de a látszat csal: a növényzet nem a mederfenékbe, hanem egy vastag, vízen lebegő szerves rétegbe gyökerezik.

Kialakulásuk egy hosszú, természetes folyamat eredménye, habár a Ráckevei-Dunánál a mederkotrás után felhalmozott zátonyok is segítették a létrejöttüket. Elsőként a sekély partszéli vizekben, zátonyokon megtelepszik a nád, a sás és a gyékény. Ezek a növények az évek során egyre beljebb, a mélyebb vizek felé terjeszkednek. Mivel ezek a fajok erős, hálózatosan terjedő rizómával szaporodnak, hálóként működnek: megfogják és összetartják az évről évre elszáradó, vízbe hulló növényi részeket. Az így kialakuló korhadó növénytömegből vastag tőzegréteg alakul ki: ebben gyökereznek majd a növények. A láp együtt mozog a vízszint ingadozásával, sőt, ha leszakad, új területeket is benépesíthet.

Olyan különleges fajok élhetnek itt, mint a tőzegpáfrány, a lápi csalán vagy fokozottan védett kosborfélénk, a lápi hagymaburok. De nem csak a növényeknek fontos élettér ez: a védett lápi póc vagy réticsík is képviselheti az itt élő halfaunát, de az egyre nehezebb helyzetben lévő hüllők és kétéltűek is megtelepednek itt, mint a mocsári teknős, a vöröshasú unka vagy a vízisikló.

Egy ilyen projekt azonban jóval több annál, mint hogy “csak” regenerálódik egy ilyen fontos természeti terület. Azok a diákok, akik ebben ilyen mértékben részt vállalnak, minden döntésükben szem előtt fogják tartani a környezeti hatásokat, és tovább is adják azt másoknak. Ezért is fontos, hogy helyi szinten is tegyünk, példát mutatva ezzel másoknak.

Kiemelt kép: Juhász István

Granát-Galló Tímea

A szerző további cikkei