Napjainkban nagy érdeklődés övezi a kérdést: vajon egészségesebbek az ökológiai gazdálkodásból származó bioélelmiszerek, mint a szokványos, tömegtermeléssel gyártott társaik? Mérhető-e eltérés közöttük a táplálkozásbiológiai szempontból értékes összetevők és a szennyező anyagok mennyiségében? Az elmúlt évtizedekben számos tudományos kutatás született, amelyekben kiemelten vizsgálták, miként hatnak a növényi és az állati eredetű élelmiszerek beltartalmára az egymástól jelentősen eltérő gazdálkodási módok, valamint az eltérő tápanyag-utánpótlási és növényvédelmi gyakorlatok. A nemzetközi és a hazai összehasonlító vizsgálatok eredményeiből most az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) munkatársa, Györéné Dr. Kis Gyöngyi publikált összefoglaló elemzést.

Mi a különbség a bio- és a szokványos élelmiszer között?

Mielőtt összegeznénk, hogy a két gazdálkodási mód termékei között miben és milyen mértékben találtak a kutatók táplálkozási szempontból jelentős különbségeket, érdemes tisztázni, hogy miben tér el leginkább a bio és a szokványos, iparszerű élelmiszertermelési mód.

A bioélelmiszer – más néven ökológiai vagy ökoélelmiszer – olyan gazdálkodási és élelmiszer-termelési rendszer terméke, amely tiltja, illetve korlátozza az egészségre és a környezetre potenciálisan veszélyes anyagok és technológiák használatát. Ide tartoznak a növénytermesztésben a szintetikus kémiai növényvédő szerek, a műtrágyák, a genetikailag módosított szervezetek és származékaik; az állattartásban a mesterséges állatgyógyászati készítmények, a hormonok és a hozamfokozók; az élelmiszer-feldolgozásban számos szintetikus adalékanyag és az ionizáló sugárzás használata is.

Fontos hozzáadott értéket képvisel, hogy az ökológiai termelés a szokványosnál magasabb állatjóléti szabványokat alkalmaz (pl. szabad kijárás, megfelelő élettér előírása, csonkítás, kurtítás tiltása). Mindezzel elősegíti a természeti környezet megóvását és a fenntarthatóságot. A biopiac szereplői szigorú jogszabályi feltételek mellett végzik tevékenységüket, amelyek betartását fokozott ellenőrzés és tanúsítás kíséri a termeléstől a feldolgozáson keresztül a kereskedelemig.
A konvencionális – más néven szokványos, azaz a vegyipari eredetű anyag- és energiafelhasználásra alapozott – mezőgazdasági termelés és termékei köztudottan a legelterjedtebbek. Itt elsődlegesen a terméshozam maximalizálása és az árak alacsonyan tartása a cél, így sok esetben a minőség helyett a mennyiség kerül előtérbe.

Kapcsolódó bejegyzések

Különleges és minőségi zöldség zsebkendőnyi területről: ilyen a biointenzív kertészkedés – Interjú

Miért az egyik leghatékonyabb zöldségtermesztési módszer a biointenzív kertészkedés? Interjú.

„A szakirodalom alapján a bio- és a konvencionális élelmiszerek beltartalmi összetevői között vannak olyanok, amelyeknél tudományosan is megalapozott különbség állapítható meg. Ide sorolható például a biozöldségfélék, -gyümölcsfélék és -gabonafélék nagyobb fitovegyület-tartalma. Ezek a vegyületek antioxidáns tulajdonságaik révén jelentős egészségvédő hatású komponensek. Ezentúl a biohúsokban és -tejtermékekben nagyobb az omega-3 zsírsav koncentrációja, a biogabonaféléknek pedig kisebb a kadmiumtartalmuk. Fontos kiemelni a biozöldségek és -gyümölcsök kisebb növényvédőszermaradék-tartalmát is. A bioélelmiszerek fogyasztása igazoltan csökkenti a növényvédőszer-maradékoknak való kitettséget. A gyakorlatban és a kutatásokból is látszik, hogy ez a beltartalmi tulajdonság a bioélelmiszer-fogyasztók körében a legjelentősebb választási és értéknövelő tényező” – összegezte a legfontosabb különbségeket Györéné Dr. Kis Gyöngyi, az ÖMKi projektvezető kutatója, aki az elmúlt 30 év kutatási eredményeit dolgozta fel a témát vizsgáló doktori disszertációjában.

Különböző beltartalmi értékek

A nemzetközi tudományos kutatások az élelmiszerek olyan táplálkozási szempontból értékes összetevőinek összehasonlításával is foglalkoztak, mint a makrotápanyagok (pl. fehérjék, szénhidrátok és zsírok), az ásványi anyagok és a másodlagos anyagcseretermékek (pl. antioxidánsok, polifenolok). Az eredmények alapján a bio- és konvencionális zöldség-, gyümölcs- és gabonafélék szénhidrát- és fehérje-tartalmában általában nem mutatható ki szignifikáns eltérés. A búzát érintő kutatások azonban nagyobb fehérje- és ezen belül nagyobb gluténtartalomról számolnak be a konvencionálisan előállított terményben, a biotejtermékeknél pedig a szokványosnál nagyobb fehérjetartalom tapasztalható. Ennek magyarázatául szolgál, hogy a gabona konvencionális termesztése során használt nitrogénműtrágya hatással van a növény szénhidrát- és fehérjeszintézisére. Mivel az ökológiai gazdálkodásban nem megengedett a könnyen oldódó nitrogénműtrágya alkalmazása, valamint a vonatkozó feltételrendszer szerint limitálva van a maximálisan kijuttatható állati eredetű nitrogén mennyisége (170 kg N/ha/év), a bionövények általában kisebb fehérje-tartalommal, de kedvezőbb aminosav-összetétellel rendelkeznek.

Minden téren jobb a bio

A bio- és a konvencionális élelmiszerek ásványianyag-tartalmának összehasonlítása céljával szintén számos vizsgálat történt. Az áttekintő és összegző tanulmányok nem egységesek az ásványi anyagok vonatkozásában a két termesztési módból származó zöldség-, gyümölcs-, gabonafélékre és tejtermékekre nézve. Egyes kutatások magasabb C-, E-vitamin- és béta-karotin-szintről (utóbbi az A-vitamin elővitaminja) számoltak be a biozöldségek és -gyümölcsök javára, viszont más vizsgálatokban nem volt számottevő a különbség.

Kapcsolódó bejegyzések

Válts ökológiai gazdálkodásra!

2021. november 25-ig még nyitva áll az a minden eddiginél magasabb támogatási összegeket biztosító, összesen 40 milliárd forint keretösszegű pályázat, amely biogazdálkodás fenntartására és biotermelésre való átállásra igényelhető.

A fitovegyületek (pl. polifenolok: flavonoidok, antocianinok, fenolsavak) fő feladata a növényi sejtben a negatív külső környezeti (biológiai, kémiai) hatások kivédése, de ugyanígy az emberi szervezetben is fontos egészségvédő funkciót töltenek be. A nemzetközi kutatások alapján a biozöldségfélék átlagosan mintegy 10–50%-kal több fitovegyületet tartalmaznak, mint a konvencionális termesztésűek. A tanulmányok egyöntetűen megerősítették, hogy a biozöldségfélék, -gyümölcsfélék, illetve -gabonafélék erősebb antioxidáns-aktivitással és nagyobb polifenol-tartalommal rendelkeznek, mint a konvencionálisan termesztett társaik.
A biotermények nagyobb fitovegyület-tartalma több okra vezethető vissza. Egyrészt a szintetikus növényvédő szerek hiányában a növény több fitovegyületet termel saját sejtjei védelmére. Emellett az ökológiai gazdálkodásban elsősorban a betegségekkel szemben toleráns vagy rezisztens fajtákat termesztenek, melyeknek általában nagyobb a fitovegyület-tartalmuk. Továbbá a konvencionális termesztésben alkalmazott nitrogénműtrágya fokozott zöldtömeg-növekedést eredményez a növényeknél. A fitovegyületek koncentrációja így „felhígul” a növényi szövetekben.

Az állati eredetű termékek (hús és tej) zsírsavtartalmában és -összetételében is kimutatható eltérés a termelési módtól függően. A többszörösen telítetlen és az omega-3 zsírsavak átlagosan 23%-kal, illetve 47%-kal nagyobb mennyiségben találhatók meg a biohúsokban a vizsgálatok alapján. A tehéntej tápanyagtartalma tekintetében az összes többszörösen telítetlen és az omega-3 zsírsav koncentrációja is szignifikánsan nagyobb volt a biotejben, mintegy 7%-kal és 56%-kal a konvencionálisan előállítotthoz képest. Az α-linolénsav, a hosszú láncú omega-3 zsírsavak és a konjugált linolsav koncentrációja szintén jelentősen nagyobb volt a biotejben (69%-kal, 57%-kal, illetve 41%-kal). A kutatók ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a biotehéntej kedvezőbb zsírsavösszetételű, mint a hagyományos tej, ami valószínűleg az állatok szabad kijárásának és a gyakoribb legeltetéssel járó tartásmódnak az eredménye.

Növényvédőszer-maradékok és egyéb szennyező anyagok 

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által 2022-ben elvégzett élelmiszer-ellenőrzések során a növényvédőszer-maradékok maximális megengedett határértékének (MRL) túllépése a bioélelmiszerek esetében minden élelmiszer-termékkategóriában jelentősen kisebb, elenyésző számú volt, mint a konvencionális termékek esetében. Összességében a vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy az ökológiai gazdálkodásból származó zöldség- és gyümölcsfélék és fogyasztásra kész élelmiszerek szignifikánsan kisebb növényvédőszermaradék-tartalommal rendelkeznek, mint konvencionálisan termelt társaik. Az elmúlt 50 év kutatási eredményei egyöntetűen arra a következtetésre jutottak, hogy a bioélelmiszerek fogyasztása csökkenti a fogyasztók növényvédőszer-maradékoknak való kitettségét. Az ökológiai termesztésből származó növények számottevően kisebb növényvédőszermaradék-tartalma egyértelműen a szintetikus növényvédő szerek, a növekedésszabályzók, a lombtalanító- és gyomirtó szerek, valamint a tároláskor használatos egyéb vegyszerek alkalmazásának tilalmából következik.  

Az ivóvízben és táplálékainkban jelen lévő nitrátokat az egészségre kockázatot jelentő anyagokként tartják számon. A nitrátfeldúsulásnak leginkább kitett növények elsősorban a levél-, a gyökér- és a gumós zöldségek. Míg nemzetközi kutatások a biogyümölcs- és -gabonafélék, addig egy hazai vizsgálat a zöldségek közül a sárgarépa szignifikánsan kisebb nitráttartalmát erősíti meg ökológiai gazdálkodásban.  

A számottevő nitrátfelhalmozódás egyértelműen a növények anyagcserezavarából adódik; a túlzott mennyiségben felvett nitrogént a növény nem tudja teljes egészében fehérjévé alakítani, ezért az nitrát formájában feldúsul a növényi szövetekben. Az ökológiai tápanyag-utánpótlás tiltja a nitrogénműtrágya alkalmazását, és limitálja a kijuttatható állati eredetű nitrogén-hatóanyag mennyiségét, ezért a bioterményekben az egészségkárosító hatású nitrátfelhalmozódás valószínűsége jóval kisebb. 

Az élelmiszer-biztonság egyik sarkalatos pontja az élelmiszerek nehézfém-szennyezettségének mértéke. A nehézfémszennyezés fő környezeti forrása elsődlegesen az ipari kibocsátás, de ugyancsak jelentős forrásnak tekinthetők a nehézfémekkel szennyezett műtrágyák és növényvédő szerek. Egyes kutatások szerint a biotermények kisebb mennyiségben tartalmaznak alumíniumot, higanyt és ólmot. A kadmium az egyik legveszélyesebb környezeti szennyező anyag, erősen toxikus, a szervezetben felhalmozódó méreg. Az áttekintő tanulmányok megerősítették a biogabonafélék szignifikánsan kisebb kadmiumtartalmát. Feltételezhetően összefüggés van a növény nagyobb kadmiumtartalma és a konvencionális növénytermesztés során alkalmazott, gyakran nehézfémekkel terhelt foszfáttrágya, illetve a nem megfelelően kezelt szennyvíziszap használata között.

Most bárki elmondhatja a véleményét a biotermékekről! 

A tudományos kutatások eredményei meggyőzőek, és egyre nagyobb területen folyik ökológiai gazdálkodás itthon és nemzetközi viszonylatban egyaránt. A magyar élelmiszerpiac átfogóbb megismerése és a tudatos vásárlói magatartás felmérése érdekében az ÖMKi és az Agrárközgazdasági Intézet most egy új kutatást indít útjára, amelynek keretében a bioélelmiszerekhez kapcsolódó vásárlói ismereteket és a vásárlási szokásokat mérik fel. Biotermékeket vásárló és nem vásárló fogyasztók válaszaira egyaránt kíváncsiak! Támogasd a fenntartható élelmezési gyakorlatok kutatását, töltsd ki a kérdőívet! 

Forrás: Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet

Képek: Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet és canva