Sokakban rossz emlékeket idézhet a lineáris vagy a körforgásos kifejezés. Mindenki megnyugtatására nem a matematika és nem is a fizika kerül most a középpontba, hanem a manapság gyakran hallható gazdasági modelleket tekintem át. Közülük is a már jól bevált lineáris és az egyre több szektorba begyűrűző körforgásos irányzatot.
Mit tekintünk egyenes vonalú gazdálkodásnak?
A lineáris modellt tekintjük alapállásnak. Az ismert gazdasági folyamataink nagy többsége ebben a formában működik, hiszen ezt lehet a leggyorsabban, logikus rendben megszervezni. A-ból B-be egyenes, előremutató irányban haladnak a folyamat elemei. Azaz – egy általános ellátási láncot tekintve – a fellelhető erőforrásokból előállítják a terméket, ezt a gyártó eljuttatja az adott kereskedőhöz, végül a termék a vásárló kosarában, otthonában landol. A vásárló ezután saját értékrendje szerint vagy szelektíven, vagy ömlesztve dobja ki a megmaradt részeket háztartási hulladékként. De mi a gond ezzel az évtizedek, évszázadok óta jól működő, bejáratott gazdasági modellel?
Forrás: Hulladékgazdálkodók Országos Szövetsége
A legelső fázisban találjuk a probléma gyökerét: a termék előállításához használt anyagok nagy százaléka természeti, nem megújuló energiaforrás. Gondoljunk itt például a fosszilis energiahordozókra (a kőolajra, a földgázra). A lineáris modell arra épít, hogy egy ideális világban az erőforrások végtelen mennyiségben rendelkezésünkre állnak, könnyen beszerezhetők. Azonban ez a valóságban nem így van. Nagyobb mennyiségű természeti, nem megújuló nyersanyagot használunk fel annál, mint amennyi termelődik, így a készlet évről évre csökken, és csak évtizedek kérdése, hogy végleg elapadjon.
A kezdőpont után a végpont jelenti a másik kritikus mozzanatot. Ebben az egyszeri fogyasztásra kiépített lineáris rendszerben rengeteg hulladék keletkezik. Ha ezt számszerűsíteni szeretnénk, egy OECD-országban lakó évente átlagosan 525 kg háztartási hulladékot termel, Magyarországon ez átlagosan 385 kg. Legtöbb általunk vásárolt termék esetében nemcsak a csomagolás végzi a kukában, hanem előbb-utóbb az elhasznált, elromlott árut is kidobjuk. Ennek a rendkívül környezetszennyező folyamatnak tenne pontot a végére a körforgásos gazdaság.
Kapcsolódó bejegyzések
Átlagosan évi fél tonna szemetet termel egy EU-s állampolgár
Az Eurostat szerint közel 225 millió tonna települési hulladékot termelt az Európai unió a 2019-ben. Ez állampolgáronként átlagosan 502 kilogramm szemétnek felel meg, így meghaladta a 2018-as 495 kilogramm per fős adatot.
Alapjaiban változik meg egy megállíthatatlan folyamat
Az elmúlt években a fenntarthatóságra törekvés, a határozott(abb) európai és világszintű klímapolitikai fellépés – úgy tűnik – meghozza a változást a gazdasági modell átalakításában is. A fenntartható termékekre irányuló fogyasztói igény is egyre nagyobb arányban jelenik meg. Már nem elég a vállalatok faültetése vagy az adományozás mint jó cselekedet, hanem fontos az is, mit és hogyan állít elő egy cég. Ezek a fogyasztói igények és a klímastratégiai elvárások indikálták a gazdasági folyamatok alapjaiban történő átformálását. Így alakult meg a körforgásos gazdaság fogalma.
A gazdaságot azonban nem lehet elaltatni, hogy végezzünk egy gyors ráncfelvarrást: folyamatában kell változtatnunk a megszokott lépéseken. A körforgásos gazdasági modell már az első fázisban, a termék tervezésekor előtérbe helyezi a környezetbarát alapanyagokat, folyamatokat. És a termék életének minden további ciklusában ezt a szemléletet szeretné végivinni. A korábban utolsó mozzanatot jelentő hulladékkeletkezés ebben a működésben nem a végét jelzi a termék életének, hanem azt a kérdést veti fel, hogy a hulladék miképpen kerülhet vissza a körforgásba.
Forrás: PwC – Ha a kör bezárul c. kiadványa
Termékfejlesztés, megosztás, újragyártás
A fent felsorolt cselekvések mind eszközei lehetnek a körforgásos gazdaságnak. Az alábbiakban néhány példát bemutatva szemléltetjük, hogyan jelenik meg a mindennapjainkban a sokak számára még idegen jelenség.
A fenntartható dizájn nem csak azt jelenti, hogy a termék újrahasznosított anyagokból készül, vagy hogy akár 10–20 évig garantálják javítás nélküli hibátlan működését. Vegyük példának a Dell laptopjait: esetükben az is a fenntarthatóság része, hogy a gépeket modulárisan tervezik meg. Azaz egy meghibásodás esetén nem szükséges mindent a szemétbe dobni, hanem az elromlott alkatrészek cseréjével hosszú időn át élvezhetjük a magas minőséget. Reconnect programjuknak köszönhetően pedig a már ténylegesen elhasználódott elektronikai eszközeinket is visszajuttathatjuk a cégnek, ezek elemekre szedve, felújítva kerülnek vissza a gyártósorra.
Elektronikai gyártás / Forrás: Shutterstock
A körforgásos gazdaság egyik szegmense a sharing economy, azaz a megosztáson alapuló gazdaság. Ez ma már sok helyen jelen van az életünkben, a legismertebb példa talán a közlekedés. A kihasználatlanság és a környezeti terhelés csökkentését célzó irányzatba épült be az országosan használt Oszkár TeleKocsi vagy a Budapesten és környékén elérhető autó-, robogó- vagy kerékpármegosztás. Ezek abban különböznek, hogy míg az Oszkár esetében a magánszemélyek saját autóikat osztják meg az utazni vágyókkal, addig a fővárosban és vonzáskörzetében egy-egy szolgáltató biztosít járműparkot a közlekedőknek. A cél azonban ugyanaz: legyen kevesebb a hulladék, a szennyező anyag, és a szabad kapacitások ne vesszenek kárba.
Kapcsolódó bejegyzések
Autómegosztás testközelből – kipróbáltuk a GreenGot
A Greendex szerkesztősége tesztelte a GreenGo közösségi autómegosztó elektromos járgányát.
Az újragyártás a körforgásos gazdaságnak szintén izgalmas területe, hiszen itt kapnak szerepet azok az elhasznált termékek, amelyeket a fogyasztó már kidobásra szánt. Az újragyártás célja az, hogy az adott eszközt szétszedve, elemenként felújítva, kicserélve, javítva, majd újra összeszerelve késztermék álljon elő. Ez az energia- és nyersanyag-felhasználást, valamint a hulladéktermelést is jelentősen csökkenti. Ékes példája ennek – a fentebb említett Dell mellett – a Canon. Legnépszerűbb elhasznált modelljeiket Európa-szerte összegyűjtik, majd a dedikált utángyártó üzemükbe, a németországi Giessenbe küldik őket. Itt elemeikre bontják az elhasznált darabokat, és megfelelő minőségbiztosítási procedúrák után – mint a LEGO-k – újra a felhasználásra kész, címkével ellátott dobozokba kerülnek.
Reméljük, sikerült betekintést nyújtani abba, hogy miért és hogyan alakulnak át a gazdaságunk folyamatai. A körforgásos modell története azonban ezzel nem ér véget, hiszen hazánkban is számos úttörővel találkozunk, akiknek munkáját hamarosan mi is szemügyre vesszük.
Borítókép – Forrás: Shutterstock
