Elektronikai hulladék / e-hulladék
Elektronikai hulladék / e-hulladék

Az elektronikai hulladék (e-hulladék) olyan elavult vagy működésképtelen elektronikus termék, amely tulajdonosa számára már szükségtelenné vált, és a szemétbe került. Az ilyen hulladékok nagy kockázatot jelentenek a természeti környezet és az emberi egészség számára, mert veszélyes, mérgező vegyi anyagokat tartalmazhatnak (pl. higanyt, ólmot). A környezeti és az egészségügyi károkozás megelőzésére ezeket szelektíven kell gyűjteni, hogy ártalmatlaníthatók és újrahasznosíthatók legyenek.

A kidobott nagy háztartási készülékekből van a legtöbb, ezek teszik ki az összes e-hulladék több mint felét.

Az e-hulladék mennyisége évről évre jelentős mértékben , a leggyorsabban gyarapodó hulladéktípus az EU-ban, amelynek kevesebb mint 40%-át hasznosítják újra. Becslések szerint világszerte 53,6 millió tonna elektronikai hulladék keletkezett 2019-ben, ez öt év alatt 21%-os növekedést jelent.

Ami hazánkat illeti, egyetlen év alatt 138 224 tonnával gyarapítjuk az e-hulladékok hatalmas szemétkupacát. Egy átlagos magyar háztartás évente 32,6 kg elektronikai hulladéktól szabadul meg. Ezzel az értékkel a középmezőnybe tartozunk az európai országok között, Norvégia jár az élen 57 kg-mal.

Az FKF felsorolása szerint az alábbiak számítanak elektronikai hulladéknak:

  • háztartási nagygépek (pl.: mosógép, hűtőszekrény, mosogatógép);
  • háztartási kisgépek (pl.: hajszárító, porszívó, vasaló);
  • információtechnológiai (IT) és távközlési berendezések (pl.: számítógép, nyomtató, monitor, mobiltelefon);
  • szórakoztató elektronikai cikkek (pl.: hifi berendezés, televízió, rádió, videokamera, fényképezőgép);
  • elektromos szerszámok (pl.: elektromos fűrész, fűnyíró);
  • szabadidős és sportfelszerelések, játékok (pl.: elektromos futópad, villanyvonat);
  • orvosi berendezések (pl.: vérnyomásmérő).
További szócikkek
search icon