Amíg valamivel nem szembesülünk nap mint nap, addig nagyon könnyen figyelmen kívül tudjuk hagyni. Így van ez a hulladékkérdéssel, a szegénységgel és tulajdonképpen azzal is, amikor e kettő szorosan összefonódik.
A szemétdombon guberáló gyerekek egy apokaliptikus film valamelyik jelenetéből is előléphettek volna, ám sajnos ez a szörnyű valóság. Számos országban, mint például Indiában, Ghánában vagy Nigériában is megszokott látvány. A napi betevőre valót kell összeválogatniuk a szemétből.
Fotó: apnews.com
Szemétimport Ázsiába
A legtöbb egy főre vetített szemetet Kanada, Bulgária és az USA, míg a legtöbb műanyag szemetet az USA, Németország, az Egyesült Királyság és Japán termeli. Noha a szemét problémája mindenkit érint – hiszen a jelenlegi tendencia szerint 2050-re a népességnövekedési ráta dupláját is elérheti a szemétkitermelés rátája –, a legtöbb negatív hatással a legszegényebbek szembesülnek. Veszélyben vannak az otthonaik a hulladéklerakók miatt, a megélhetésüket a szemét válogatásából próbálják előteremteni, eközben komolyan veszélyeztetik egészségüket, életüket.
Egyre több ország mond nemet a hulladék importálására, ahogy gazdasági helyzetük fokozatosan javul. Ezt tükrözi a Kínában 2017-ben bevezetett hulladékimport-tilalom is, melynek hatására a szemét exportja egyre kevesebb országra összpontosul. A Greenpeace felmérése alapján a kínai tilalom eredményeként például Indiában a szemét mennyisége 2016 és 2018 között 12 ezerről 35 ezer tonna/hónapra emelkedett.
A szemétkérdés továbbra is megoldatlan. A körkörös gazdaság egyre szélesebb körben ismert, azonban elveit nagyon kevesen alkalmazzák. A műanyag újrahasznosítási rátája is csekély: 9% körül mozog. Ráadásul a harmadik világ országaiba rengeteg elektronikai hulladék is érkezik. Ennek jelentős része illegális szállítmány, ugyanis a hulladékot használt áruként adják-veszik, elkerülve így a jogi problémákat.
Kapcsolódó bejegyzések
Gerillák és füstölgő szeméthegyek mobiljaink nyomán
Kisebb bánya lakozik a telefonunkban, amely veszélyes e-szemétként végzi. A készülékeinkben lévő anyagok kitermeléséhez vér tapad.
Szeméthegyen létesült települések
Rengeteg szemét végzi hulladéklerakókban, amelyek kapacitása véges. Ez egyes országokban számos probléma forrása. A legszegényebbek arra kényszerülnek, hogy szemétválogatásból tartsák fenn magukat, ezért egyszerű otthonaikat szeméttelepek mellé építik. A világon körülbelül 15 millió ember él így.
Ezeknek a közösségeknek a tagjai minden egyes napjukat a szeméttelepen töltik, és amikor találnak valamilyen újrahasznosítható vagy eladható tárgyat, átadják a telepet irányító „ügynöknek”, aki kifizeti nekik. Az életkörülmények rendkívül embertelenek, a válogatók naponta legfeljebb 1–2 dollárt keresnek. Az ügynök, aki megveszi és megtisztítja az újrahasznosítható vagy újra eladható tárgyakat, általában sokkal drágábban értékesíti őket, mint amennyit a válogatóknak fizetett értük.
Kilátástalan gyereksorsok
Az ilyen helyeken élő családok élettere egyre szűkül, ahogy ellepi otthonaikat a szemét, és komoly fertőzéskockázatnak is ki vannak téve. Ráadásul nemcsak a fertőzések jelentenek veszélyt, hanem a káros anyagok is – például az ólom –, amelyek az évek során a szervezetben felgyűlnek, és súlyos betegségekhez, akár halálhoz vezetnek. Sok gyerek nem jár iskolába. Azokat, akik mégis járnak, gyakran kiközösítik, hiszen a szaguk és a küllemük elárulja, hogyan élik mindennapjaikat. Olyan ördögi kör ez, amelyből nehéz kikerülni.
Agbogbloshie-ről youtube-on nézhető dokumentumfilm készült, amely bemutatja, hogyan élnek az elektronikus hulladékot válogató gyerekek. Agbogbloshie egy kereskedelmi központ neve, amely Ghána fővárosa, Accra mellett található, és a világ legnagyobb e-hulladék-lerakójának ad helyet. Ha jobban érdekel ez a pokoli hely, ajánlom a Welcome to Sodom című díjnyertes, egész estés filmet, amely körbekalauzolja a nézőt a világ legmérgezőbb helyén.
A Chintan elnevezésű érdekképviseleti csoport szerint Indiában, Delhi területén legalább 550-en, míg egy másik közeli városban 420-an válogatják a szemetet. Indiában a legtöbb szeméttelepre naponta több ezer tonna szemét érkezik. Bár hivatalosan a gyerekek nem dolgozhatnának hulladéklerakóknál, a hatóságok sajnos szemet hunynak a dolog felett.
A 10 éves Imradul Ali 1,30 dollárral járul hozzá a család fenntartásához. A róla februárban készült dokumentációt itt nézhetitek meg.
Forrás: apnews.com
Tegyünk a megoldásért!
Elképesztő mennyiségű szemetet termelünk, és nem látjuk, hogy a hulladék hol landol. Lehet, hogy a tengerekbe kerül, az is lehet, hogy szemetet válogató gyerekek kezébe. Egyre sürgetőbb lenne teljesen áttérni a körkörös gazdasági modellre. A szelektív hulladékgyűjtés nem lehet megoldás, amíg ilyen csekély mértékű az újrahasznosítás.
A hulladék termelésének egy része akár elkerülhető is lenne. Sokkal előrébb járnánk a hulladékmentes jövő megteremtésében, ha a műanyag csomagolást csak ritkán használnánk, ha a fára és a papírra nem mint korlátlanul rendelkezésre álló nyersanyagra tekintenénk, ha az élelmiszer-hulladék jelentős részét komposztálnánk, és ha az elektronikai hulladék csökkentését is szem előtt tartanánk. Vajon mit fogunk kezdeni a bolygónkat jelenleg elborító hulladékkal? Utakat fogunk építeni belőle, esetleg Föld körüli pályára állítjuk?
A legfontosabb, hogy a lehető legtöbben megtegyük azokat az alapvető dolgokat, amelyek csökkentik a keletkezett hulladék mennyiségét. Olyan egyszerű megoldásokra gondolunk, minthogy használjunk saját bevásárlótáskát, vigyünk saját zacskókat, hálókat zöldség és gyümölcs vásárlásához, igyunk kulacsból, és kerüljük a palackozott vizeket és üdítőket. Vásároljunk használt elektronikai eszközöket, hiszen gyakran cserélik le az emberek a laptopjaikat és a telefonjaikat idő előtt, sokszor akár hibátlan elektronikai eszközökhöz is juthatunk. De ezt a listát nagyon sokáig lehetne folytatni, itt és itt olvashattok arról, hogyan tehettek meg minél többet a probléma megelőzése érdekében ti is.
Kiemelt kép: apnews.com
