Egy sokéves kapcsolatnak jó megalapozását jelenti az a pár hónapos időszak, amelyet befektetési folyamatnak hívunk. Az alap még szilárdabb, ha az átvilágítások is megerősítik a tulajdonos korábbi állításait, vagyis az alapkezelő nem szembesül olyasmivel, amivel nem szeretne. Érdemes időt és energiát beletenni, ha már több évig üzlettársként dolgozunk együtt.

A kockázati tőkével való együttműködés hajnalán érdemes tisztázni – elkerülve a téves feltételezéseken alapuló későbbi csalódást – a befektető szerepét: számíthat-e az alapító aktív segítségre a cégépítésben, a nemzetközi terjeszkedésben, a vállalkozás egyéb területének működtetésében, vagy pénzügyi befektetőként pénzügyi és jogi kontrollt akar gyakorolni, és nem szól bele napi szinten az operatív működésbe. Ez az első vízválasztó pont az együttműködésben.

Tekintettel arra, hogy a hazai befektetők jelentős része – beleértve a Kék Bolygó Tőkealapokat is – elsősorban pénzügyi befektető, ennek a működését mutatjuk be.

Kapcsolódó bejegyzések

Milyen szempontokat vizsgál a kockázati befektető a döntése előtt? – 1. rész

Az előző két részben átvettük, hogy mi a kockázati tőke lényege, hogyan működik, és miben más, mint a jól ismert finanszírozási formák (hitel, pályázat). A következő kétrészes cikkben azt mutatjuk be, mi alapján választ a befektető a hozzá érkező lehetőségek közül, az alapítóknak milyen kérdésekre kell tudniuk válaszolni, és hol vérzik el a befektetésre várók jelentős része.

A pénzügyi befektetés sikere

Pénzügyi befektetőként az alapkezelő nem vállal operatív szerepet, nem akar napi szinten döntéseket hozni, és nem fogja az alapító kezét minden pillanatban. Nem – vagy csak nagyon ritkán – nevez ki társügyvezetőt, pénzügyi vezetőt, és nem adja az igazgatóság elnökét. Tagot jelöl a döntéshozó vagy az ellenőrző testületekbe, de azt ritkán kéri, hogy felügyelőbizottságot vagy igazgatóságot állítsanak fel.

A befektetői kontroll ebben az esetben három szinten valósul meg: rendszeres adatszolgáltatás, alapítói és menedzsmenttalálkozók, valamint vétójogok bizonyos döntések esetében. Mindhárom célja az, hogy a befektetőnek – a mindennapos jelenlét hiányában – pontos és hiteles információja legyen a vállalkozásról.

Kötelező az adatszolgáltatás?

Az adatszolgáltatás általában havi vagy negyedéves rendszerességgel, haváriahelyzet, nagyon korai fázisú vállalkozás vagy éppen bizalmatlanság esetén heti, kétheti rendszerességgel kötelező. Ennek tartalma sokrétű lehet: folyószámlák kivonatai, főkönyv, az előrehaladás legfontosabb paraméterei, szerződésállomány, HR-kérdések, a projektcsatorna bemutatása, szükséges esetén ezek kiegészítése szöveges magyarázattal. Ezeket az alapkezelő feldolgozza, visszakérdez, az adatokat összehasonlítja az üzleti tervvel, és az ettől való eltérés mértéke (és magyarázata) függvényében kéri az alapítót korrekcióra. Éves beszámoló esetén pedig a lezárt üzleti év megfelelő dokumentálása a cél. Itt érdemes észben tartani, hogy a tőkealapok maguk is készítenek beszámolót, ezért a portfóliócégeknek még korábban kell ezt megtenniük.

Kapcsolódó bejegyzések

Milyen szempontokat vizsgál a kockázati befektető a döntése előtt? – 2. rész

Múlt heti cikkünkben áttekintettük, hogy a piaci igény és a menedzsment miért meghatározó szempontok egy befektetés mérlegelésekor, és milyen érdeket követve vizsgálja ezeket a tőkebefektető. Lássuk a további szempontokat!

Ezért fontos a menedzsmenttalálkozó

A menedzsmenttalálkozónak két fontos feladata van: egyfelől hitelesíti az adatszolgáltatásban leírtakat, másfelől az alapkezelőnek személyes benyomása is kialakul a valós helyzetről. Az értékesítés és a projektcsatorna alakulása, az ügyvezetői jövőkép, a menedzsmenttalálkozóra elkészített anyagok minősége, mind jelezhetik, hogy jó irányba halad-e a vállalkozás. Itt szemtől szemben egyszerűbben meg lehet fogalmazni azokat a gondolatokat, amelyek nem egy reguláris riportba valók, hanem a befektetők és a tulajdonos(ok), valamint a menedzsment beszélgetése részeként vihetik előre a vállalkozást.

A tulajdonosok találkozásának hivatalos fóruma a tag-/közgyűlés, ahol a kötelező érvényű döntések születnek. Amíg egy menedzsmenttalálkozón csak javaslatok, kérések hangzanak el, addig a legfőbb döntéshozó szerv döntéseit az ügyvezetésnek már végre kell hajtani (ugyanakkor a menedzsmenttalálkozók döntéseinek, ajánlásainak nem végrehajtása hosszú távon okozhat komoly bizalmi válságot). A legtöbb befektető a tag-/közgyűléseken számos döntéshez vétójogot kér. Ezek legtöbbje saját üzletrészéhez és a társaság gazdálkodásához kapcsolódik, védve a feltételezett exitutat és a cég működőképességét.

Mit jelent a befektetői vétójog?

Bár elsőre ijesztőnek hangzik, a befektetői vétójogtól nem kell félni. Tapasztalt befektető ezzel nem fog visszaélni, mert érdeke a cég működőképességének biztosítása, ugyanakkor az ügyvezetőnek is fel kell készülnie arra, hogy minden döntési javaslatáról meg kell győznie a befektetőt. Az üzleti szemlélet itt is fontos. Ha a befektető azt látja, hogy a javaslat a cég javát szolgálja, akkor nem fogja ellenezni saját cégének értéknövekedését.

A fenti három, befektetési szerződésben is rögzített együttműködési forma mellett természetesen ad-hoc jelleggel is találkozik az alapító és a befektető egy-egy konkrét ügylet átbeszélésére vagy közös vízió megfogalmazására. Befektetőként az a tapasztalatom, hogy minél több problémája van egy cégnek, ezek az informális egyeztetések annál sűrűbbek: ez azért van, hogy a döntéshozó szerv előtt már kidolgozott megoldások legyenek, és ne egy tag-/közgyűlésen kelljen végiggondolni az összes forgatókönyvet.

A reguláris és a nem reguláris formák mellett azonban a legfontosabb az alapító és a befektető közötti bizalom. Ha ez elvész, akkor nagyon nehéz lesz a következő pár év. Ennek fenntartása pedig csak azon múlik, hogy az alapító, illetve a menedzsment minden esetben transzparens módon jár-e el a befektető felé, és a befektető nem él-e vissza erős kontrolljogaival.