Válságok, háború és energiakrízis mellett mennyire lehet tartani a fenntarthatósági célokat? Lesz-e valaha hazánk nulla káros anyagot kibocsátó ország? És ha igen, mennyibe fog ez kerülni?
Az első Greendex Szalon fókuszában a stabil energia és ennek fenntartható előállítása állt. A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Áder János, korábbi államfő, a Kék Bolygó Alapítvány kuratóriumi elnöke, Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanára, atomenergia-szakértő, volt államtitkár és kormánybiztos, továbbá Jánoskuti Levente, a McKinsey globális tanácsadócég budapesti irodájának vezetője.
A kerekasztal-beszélgetést a Greendex alapítója, Mihalovics Péter nyitotta meg, aki kiemelte: ő és egész csapata büszke arra, hogy indulása után 2 évvel a Greendex kilépett az online térből, és ilyen mértékadó párbeszédnek ad helyet.
Növekvő világ, növekvő igények
Fontos, hogy lássuk, mekkora kihívással állunk szemben. Áder János hangsúlyozta, hogy 2050-ben – a hazai és az európai klímacélok megvalósítására szabott határidő elérésekor – a világ lakossága előreláthatóan 2 milliárddal lesz több a jelenleginél. A lakosság gyarapodása közel exponenciális, amihez képest az energiaigény háromszor, a vízigény pedig kétszer gyorsabban nő.
Az elnök, aki maga is részt vett a 2015-ös Párizsi Klímacsúcson, arra hívta fel a figyelmet, hogy most rosszabb a helyzet, mint amilyen az aláírás pillanatában volt. A kibocsátás mértéke egyre csak nő. És bár tagadhatatlanul emelkedik a megújuló energia mennyisége, a globális mixben stagnál a részaránya. Az energia körülbelül 80%-ban fosszilis forrásból származik, és csak 20%-ban megújulókból.
Az EU a világ szén-dioxid-kibocsátásának körülbelül 9%-át adja, Magyarország mindössze 0,014%-át. Nagyon fontos, hogy a csúcskibocsátók – Amerika, Kína, India – milyen úton indulnak el, mert ők magukkal húzhatják a világ többi részét is.
Atomenergia nélkül nem lesz zöld átállás
Aszódi Attila atomenergetikai szakértő elhibázott döntésnek tartja a németek 10 évvel ezelőtti politikáját, amelynek következtében leállították atomerőműveiket, és az orosz gáz felhasználására tették át a hangsúlyt. 10 év alatt a német cégek és a német technológiák eltűntek az atomenergia piacáról, ami Európa piacára nézve is nagy visszaesés volt.
A szakértő Magyarország tekintetében egyértelműen az atomenergiában látja a jövőt, és bár elengedhetetlennek véli a naperőművek telepítésének fokozását, szerinte az atomenergia tudja megadni a kellő energiabiztonságot. A nukleáris fűtőanyagot illetően Magyarország tartaléka jelenleg közel 4 évre elegendő, de az világos, hogy ha erre is bevezetnék a szankciókat, az beláthatatlan következményekkel járna.
Aszódi Attila – Áder Jánossal szemben – a gázra már középtávon sem számít bizonytalan ára és az ellátásbiztonság elégtelensége miatt.
A szivattyús energiatárolásnak hangsúlyosabbnak kellene lennie
A legnagyobb problémát a megújuló energia tárolása jelenti. Aszódi kitért arra, hogy az egyik legnagyobb különbség Magyarország és a szomszédai között az, hogy a környező országokban mindenhol vannak szivattyús energiatárolók. Az Alpokban egyszerű gravitációs energiatárolót kialakítani, ugyanakkor Magyarországnak is nyitnia kellene efelé, hiszen jók az adottságaink. Láthatóan hazánkban igen érzékeny téma a vízzel kapcsolatos változtatások köre.
De ne feledjük el, hogy Ausztriának rózsásan kifizetődő üzlet olcsón felvásárolni a paksi éjszakai áramot, ezt a szivattyús energiatárolókban eltárolni, és napközben jó pénzért eladni Magyarországnak.
Mennyibe kerül majd Magyarországnak a zöld átállás?
2022-ben jelent meg a McKinsey & Company Klímasemleges Magyarország jelentése, melyben a világ legrégebbi tanácsadó vállalata pozitív képet festett, és bár kissé techno-pozitivista szemlélettel, de megvalósíthatónak véli a 2050-es célokat.
De vajon mennyibe fog kerülni ez az átállás? Jánoskuti Levente elmondta, hogy a jelentésben felvázolt ütemterv alapján az ország 2030-ra 55–60%-kal csökkentheti a szén-dioxid-kibocsátását, 2050-re pedig elérheti a klímasemlegességet. De ennek komoly költségei lesznek. Magyarország dekarbonizációja 2050-ig várhatóan 150–200 milliárd eurónyi további tőkeberuházást igényel.
A beszélgetőpartnerek számítása szerint 30 év alatt hozzávetőlegesen 1 teljes év összes GDP-jét kell az átállásra fordítani. Tehát minden évben körülbelül a teljes hazai termelés 3–4%-át. Ez nehéz feladat. Különösen azért, mert az elmúlt évek nagy világégései, a határzár megépítése, a koronavírus-járvány, az ebből kialakuló gazdasági válság és az energiaár-robbanás elvitte ezeket a forrásokat.
A hidrogéné a jövő?
A beszélgetésen előkerült a hidrogén szerepe is. Sokat olvasni, hogy ez lehet a jövő megmentője, de sajnos akkor, amikor energetikai szakembereket kérdezünk, hamar felocsúdunk: a hidrogén előtt még megoldatlan akadályok állnak.
Sajnos jelenleg még sokféle technológia hiányzik ahhoz, hogy gazdaságosan és kellő mennyiségben állítsunk elő hidrogént. Az a probléma, hogy a gáztárolók és a gázturbinák nem alkalmasak a hidrogén használatára.
Az IEA szerint az európai hidrogén 75%-át földgázból, 23%-át szénből, a maradék 2%-ot pedig egyéb módszerekkel állítják elő. Vízbontásos elektrolízissel a hidrogénnek mindössze 0,1%-át termelik.
Most is állítanak elő hidrogént, amelyet többnyire a vegyiparban használnak. Ennek mennyisége globálisan körülbelül 75 millió tonna. Viszont hatalmas energia kellene ahhoz, hogy ezt a mennyiséget elektrolízissel érjük el, megközelítőleg 3,6 PWh (petawattóra), ami 1 millió gigawattórának felel meg. A világ áramtermelése jelenleg 26 PWh. (Hogy érzékeltessük, ez mennyi energia: a Golf-áramlat által szállított becsült hőáramlás energiája kb. 1,4 petawatt óránként.)
Kapcsolódó bejegyzések
A zöld hidrogéné a jövő, de az árával még baj van
Az EU-nak nagyívű tervei vannak a hidrogénnel. Jelenleg vajon mekkora a szerepe, milyen potenciál lakozik benne, és mennyiért állítják elő?
Fotók: Greendex / Kliszek Antal
