Az utazók örök dilemmája, hogy mennyire vegyenek részt a pusztító tömegturizmusban és hol van az a határ, ahol még a helyiek és a helyi természet rombolása nélkül lehet felfedezni.
Részben erről szól az egyik legjobb magyar utazósblog, a danielfromhungary legújabb bejegyzése. A szerző éppen a koronavírustól sújtott Kelet-Afrikában kalandozik, ahol számos olyan helyivel találkozott, akiknek a válság tönkretette korábbi, turizmusra épülő megélhetését.
Ahogy írja, egyre többen ismerik fel, hogy a tönkretett környezet nem vonzza már a turistákat, miközben a korábban az utazókból élő helyiek is tönkremennek, mert már nincs mit mutatniuk. Ezért aztán, ha lassan is, de történnek lépések a jó irányban.
Kapcsolódó bejegyzések
A nanoturizmus lehet a fenntartható utazás új hívószava
A fogalmat még 2014-ben alkotta meg két szlovén építész, amivel a hagyományos turizmus hátrányainak kreatív kritikáját és alternatíváját szerették volna megteremteni.
Főleg a fejlődő országokban sokszor az probléma egyik fő forrása, hogy a külföldi befektetőket csak a profit érdekli, így mind a helyieket, mint a természetet gátlástalanul kizsákmányolják. A koronavírus viszont nem várt fordulatot hozott ebben is.
Néhány országban a helyiek elkezdték kiépíteni a saját bizniszeiket, melyek nyilván jóval kisebb ökológiai lábnyommal, sokkal izgalmasabb és eredetibb élményt nyújtanak a kevés megmaradt turistának, ez pedig sok szempontból is reményt keltő.
A bejegyzés ezen a linken érhető el.