A Planet Budapest nyitónapjának első magyar előadója nem egy könnyed témát választott tízóraira: arra kereste a választ, vajon igaz-e az állítás, miszerint Európa versenyképességi problémáit magas energiaárai és a sok feleslegesnek tartott környezetvédelmi előírás korlátozó hatása okozza.
A versenyképességbeli különbségek vizsgálata előtt vegyük előre a versenyképesség, a fenntarthatóság és a növekedés kifejezések nem megfelelő használatából adódó bonyodalmat – pedzegette a kérdés első buktatóját Bartus Gábor, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács tagja, a BME Környezetgazdaságtan és Fenntartható Fejlődés Tanszékének egyetemi adjunktusa.
A növekedés ebből a hármasból a legegyértelműbb: ez a GDP éves változása alapján mérhető. A fenntarthatóságot viszont már értheti valaki csak környezeti szempontból vagy tágabban is. A versenyképesség értelmezése még zűrösebb. Ugyanis nem világos, hogy ezt az eredendően vállalat-gazdaságtani fogalmat hogyan használjuk országokra, régiókra vonatkoztatva. Bartus Gábor rámutatott arra, hogy még konkrétan az EU versenyképességéről szóló több száz oldalas Draghi-riport sem definiálja, mit ért pontosan versenyképességen.
Ki nyer ma?
Az említettek miatt nem egyszerű, sőt szakmailag nem is egészen helyes teljesen más kultúrájú országokat versenyképesség szempontjából összehasonlítani, hiszen belátható, hogy egy feltörekvő ország gazdasága sokkal inkább képes növekedni egy már eleve gazdag országéhoz képest.
Európa és az USA – mivel hasonló fejlettségi szinten állnak – még egészen korrektül összevethetőnek tűnnek. Bartus Gábor figyelmeztette a hallgatóságot, hogy bár sokszor előfordul, hogy vészharangot kongatnak Európa szempontjából, ne dőljünk be a pár egyszerű mutatóból levont következtetéseknek, mert a helyzet ennél jóval összetettebb.
Kapcsolódó bejegyzések
A gazdasági növekedés teszi tönkre a világot?
A gazdasági növekedés oltárán feláldoztuk a természetet. Hogyan találhatunk vissza a fenntartható útra úgy, hogy közben a gazdaság is működőképes marad?
Az amerikai GDP-növekedést az államadósság gyarapodása, a költségvetésből finanszírozott fogyasztásnövekedés és az egészségügyi rendszerük piaci jellege is hajtja. Az USA egészségügye kétszer akkora GDP-aránnyal éri el ugyanazt a szintet, amit az EU alapból tartani tud (és ez természetesen hozzáadódik az USA gazdasági növekedéséhez). Az energiaárak pedig azért magasabbak az EU-ban, mert az európai energiapiac épp átalakulóban van, és ez ebben az átmeneti állapotban természetes. Egyébként a vállalatok költségeit tekintve az energia az egyik legkisebb összetevő, 5% körüli, a high-tech cégek esetében ez csupán 2% (a tőke, a munkaerő, az anyagköltség sokkal magasabb).
Mik tehát az európai és az amerikai versenyképesség különbözőségének valódi okai, és – ami minket leginkább érdekel –, hogyan javítható a helyzet az EU szempontjából?
Kapcsolódó bejegyzések
Hogy maradhat Európa versenyképes a jövő technológiáinak területén?
Hiába jó az irány a tisztaenergia-technológiák terén, nem elég kielégítő az ipari stratégia.
Strukturális gondjaink
A „közepes jövedelem csapdája” nevű jelenség esetében a konvergencia-szabályok alól magukat kivonó országok lassabb gazdasági növekedést mutatnak. Ez például Magyarországra és Horvátországra is igaz, ami rontja az EU-s átlagot is. Megfigyelhető az oktatás és az innováció alacsonyabb szintje, az alacsonyabb termelékenység. A hiány főleg a modern IT-szektorok esetében mutatkozik markánsan.
A széttagolt európai piac sem segíti az EU-t. A vámhatárok lebontásával a szabályok egységesítése nem történt meg, így egy nemzetközi szinten működő cégnek komoly eltérésekkel kell számolnia az EU országaiban (például a csomagolóanyag visszagyűjtésében). Emellett nem elhanyagolható a nemzeti büszkeség és szuverenitás sem, amely például nem engedi egyes cégek külföldi tőke általi felvásárlását. Végül, de nem utolsó sorban említhető az olcsó természeti erőforrások túlhasználata, amivel az EU saját jövőbeli versenyképességét rombolja.
Jólétünk záloga: oktatás, innovációk és természetvédelem
Az említett területek fejlesztésére már számos intézkedés született. Az oktatásba, az innovációkba és a termelékenység javításába történő befektetés részeként EU-s cél lett 2030-ra 45% fölé növelni az egyetemi oktatásba kerülők számát. Az USA-ban ez az arány már ma is 51%, ám jelenleg Magyarországon csak 32% (és ez 15 éve ennyi, 30 és 35% között mozog). Az EU-ban ebben a tekintetben csak egy ország áll rosszabbul nálunk, mégpedig az olaszok.
Környezetvédelmi szempontból üdvözlendő, hogy a teljes anyaghasználat – bár csupán 1%-kal, de – csökkent az EU-ban, miközben máshol mindenhol a világon nőtt. Az üvegházhatású gázok kibocsátása, kifejezetten pedig a szén-dioxid-kibocsátás azzal együtt csökkent az EU-ban, hogy az EU gazdasága viszont igen magasan fejlett (a szén-dioxid-kibocsátás mértéke már a világátlag szintjén van). Ez óriási eredmény. A környezetvédelmi sztenderdek magas szinten tartása és a természeti erőforrások helyes árazása azért is fontos, hogy ne a természeti tőke fogyasztása révén tudjuk csak fenntartani a GDP-nk növekedését.
Kapcsolódó bejegyzések
Vajon tényleg jobb a több? – Anyagiasság, jóllét és fenntarthatóság
Miért hisszük, hogy a boldogság a tárgyak halmozásával érhető el? Ennek mi a pszichés háttere, és a reklámok miként hatnak ránk? Ezeket a kérdéseket járjuk körbe.
A ma fenntarthatósága a jövő versenyképessége – hangsúlyozta Bartus Gábor. Ami rövid távon a fenntarthatóságnak kedvez, hosszú távon versenyelőnnyel jár. Így érhető el a tartósan magas jólét Európában.
A cikk Bartus Gábor „Fenntarthatóság, versenyképesség vagy növekedés?” című előadása alapján készült, amely a Planet Budapest Agrárium a klímaváltozás szorításában szekciójának nyitó előadása volt 2026. február 25-én.
Fotók: Berecz Valter
Kiemelt fotó: Canva
