Közkeletű tévedés, hogy farmerkedni csak vidéken lehet. Igazság szerint még föld sem kell a dologhoz. Mielőtt a vírus miatt vidékre költöztünk volna, budapesti albérletünk ablakpárkányán, a tél kellős közepén termeltünk ízletes és egészséges növényeket, és ha mi meg tudtunk tenni, akkor erre bárki képes lehet.

A járvány sok szempontból megváltoztatta az életet. Az első hullám alatt valami olyan rezgés futott végig a városokban bezárva élő embereken, amilyenre talán még nem volt példa. A korábban kopár erkélyek és gangok kertekké változtak, a tetőkön veteményesek születtek és ezek a tavaszi-nyári hónapokban sok örömet szereztek az embereknek. Sokrétű tapasztalatok születtek, előfordult, hogy szinte semmi sem termett meg, és az is, hogy egész komoly mennyiséget tudtak betakarítani.

De mi az a mikrozöld?
A mikrozöld nem más, mint fiatal növényi hajtás. Számos zöldségféle alkalmas az ilyen módon való termesztésre, az akár 10 nap alatt aratható állapotba kerülő növények pedig rendkívül magas beltartalmi értékkel bírnak, rövid élettartamukra tekintettel semmiféle külső szennyező anyagot nem tartalmaznak, és igen intenzív, az adott növényre jellemző ízzel rendelkeznek.

Erkély sem kell, elég egy ablakpárkány

Arról kevés szó esett, hogy a karanténkertészek mikrozöldfarmokat indítottak volna, pedig ez a legegyszerűbb, leggyorsabb és legtöbb sikerélménnyel kecsegtető megoldás a városiak számára – legalábbis a saját tapasztalataim szerint.

Mi tavaly télen felfedeztük magunknak a mikrozöldeket, és azonnal nagy terveket szőttünk arról, hogy a kisszobai farmról látjuk majd el a környező éttermeket, illetve a termelői piacon áruljuk majd a terményeket. Végül aztán nem maradt idő a megvalósításra, azóta pedig már valódi farmban gondolkozunk, de a lehetőség szinte mindenki számára adott, hogy családját folyamatosan friss zöldekkel lássa el az év bármely szakában.

Régebben is csíráztattam már..

Nagyon fontos kiemelni, hogy a mikrozöldeknek semmi közük nincs a csírákhoz, teljesen más eljárással „készülnek”. Nagyjából úgy írhatjuk le a kettő közti különbséget, mintha a csírát egy fa gyökeréhez, a mikrozöldet pedig annak ágaihoz hasonlítjuk.

Termesztési szempontból egyértelműen az ültetőközeg jelenti a legnagyobb differenciát, hiszen míg a csírának nincs szüksége ilyesmire, a mikrozöldet el kell vetni, illetve utóbbinak néhány nappal többre van szüksége ahhoz, hogy fogyasztható méretűvé fejlődjön, és utóbbi során az ízbéli különbségek is előtűnnek majd.

Bár ritkán fordul elő, de mivel a csírák fejlődéséhez szükséges közeg kiváló táptalaja lehet a különféle baktériumok elszaporodásának, fogyasztása kockázatokkal járhat – ez a mikrozöldek esetében teljesen kizárt.

Ide nekem a kapát-kaszát!

A mikrozöldek külföldön már berobbantak, a youtube roskadozik a termesztés lépéseit, sőt a kisszobai nagyüzemi termelést bemutató videóktól, ahol a lelkes farmerek megismertetnek módszereikkel. Az angolul tudók még podcastot is találhatnak a témában.

Ami kutatómunkánk során rögtön egyértelművé vált, hogy a háztartási méretű termelésnek sem költsége, sem alapanyag-szükséglete, sem helyigénye nem jelenthet akadályt senkinek. Azonban némi ismeretre, praktikus tanácsokra mindenkinek szüksége lehet. Aztán indulhat a kísérletezgetés, hogyan-mitől lesz szebb a mikrozöld, melyik zöldség finomabb, melyik mennyi ideig fejlődik.

Ha másért nem, a földműveslét feelingje és az egészséges kis zöldek miatt mindenképp érdemes kipróbálni a módszert. Saját DIY megoldásaimat, és a tavaly téli kísérleteim tapasztalatait a következő részben mutatom majd be, ezek segítségével pedig bárki könnyedén a lépcsőház aranykalászos nagymenőjévé válhat.

Fotók: canva.com