A kutatás célja, hogy a lehető legnagyobb mértékben tudják csökkenteni a mára az állattartás szerves részét képező ivermektin-tartalmú parazitaellenes szerek használatát. Ez azért lenne kiemelkedően fontos, mert a gyógyszer azonban nemcsak az állatokban élősködő parazitákat, hanem a területen élő ízeltlábúakat is elpusztítja, ezzel ökológiai és egyben gazdasági kárt is okoz
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK), a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, a Debreceni Egyetem és a Dunatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítvány kutatói az Európai Unió LIFE Nature and Biodiversity programja keretében kaptak több mint 2,5 millió eurós támogatást.
Mint az ELKH közleményéből kiderül, az ivermektin-családba tartozó szerek a kilencvenes években terjedtek el Magyarországon, és mára már szinte mindenhol használják őket. Az állattartók azért részesítik előnyben őket, mert széles spektrumúak, tehát sokféle parazitával végeznek. De éppen ez okozza ökológiai kártételüket is.
Az a gond a parazitairtó szerekkel, hogy a trágyával kijutva a legelőre, elpusztítják az ott élő rovarokat. Az ivermektinek lassan bomlanak le, és a koncentrációjuk 30-40 napig olyan magas marad, hogy a trágyába rakott rovarpetéket és -lárvákat is elpusztíthatják.
–mondja Lengyel Szabolcs, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének tudományos tanácsadója.
Ahogy írják, számos rovarfaj életben maradásához elengedhetetlen a haszonállatok trágyája, csak itthon több mint 70 fajt érint a probléma. Ráadásul a gazdáknak is érdeke, hogy ezek a fajok ne tűnjenek el a legelőkről, ugyanis a rovarok fontos szerepet játszanak a trágya lebontásában. A ivermektines trágya lassan bomlik le, amivel a fűhozam is csökken, következésképp romlik a legelő minősége.
A közlemény szerint Európában általános jelenség a rovarpopulációk fogyatkozása, aminek fontos okozója az emberi eredetű méreganyagok kijutása a természetbe. Ebbe a sorba tartoznak a növényvédő szerek mellett a parazitairtó hatóanyagok is. Ha a rovarok elpusztulnak, a velük táplálkozó állatok is fogyatkozni kezdenek, és a teljes táplálkozási hálózat működése felborul.
Olyan legeltetési rendszert próbálunk kifejleszteni, amelyben nem használunk féreghajtó szereket, vagy legalábbis korábban használjuk őket, hogy a legelőre hajtáskor már ne legyenek jelen az állatban.
–teszi hozzá Lengyel
Azt a kutatók is hangsúlyozzák, hogy nem a szerek betiltása mellett érvelnek, hanem azok észszerűbb felhasználása mellett. Például nagyon fontos az, hogy az állatok mikor kapják meg a féreghajtó kezelést. A jelenlegi gyakorlat szerint az állatok éppen tavasszal, a legelőre hajtás előtt kapják meg a féreghajtó kezelést, így trágyájukban éppen a vadon élő rovarok fő szaporodási időszakában a legmagasabb az ivermektin koncentrációja.