Kritikus határidő közeledik a hazai villamosenergia-piacon: február 15-étől ugyanis már nem vételezhetnek áramot a hálózatról azok a mikro- és kkv-cégek, amelyeknek nincs szerződésük. De a magas árak miatt sok leszerződött cég is nehéz helyzetbe került.
Az energiaválság előtt szinte elképzelhetetlen helyzet következtében végső soron számos vállalkozásnak akár a működése is veszélybe kerülhet, kedvezőtlen esetben pedig további súlyos, a lakosság által is érzékelhető gazdasági, társadalmi hatásokkal járó csődhullám is kialakulhat. A mostani piaci állapotok létrejötte ugyanakkor nem nevezhető váratlannak, miután az energiaárak elszállása néhány olyan fontos, mélyre ható változást hozott a szerződési viszonyokban és feltételekben, amelyek az adott keretek között tulajdonképpen teljesen logikusak. De mi is történt, hogyan is alakult ki a jelenlegi szituáció?
Mindenki számára megnyílt a piac
A magyarázathoz érdemes röviden visszatekinteni arra a folyamatra, melynek eredményeképpen európai uniós tagállamként Magyarország villamosenergia-piacát is alapvetően liberalizálták az elmúlt évtizedekben. A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény értelmében a korábbiakban megszokott, a liberalizált villamosenergia-piaccal párhuzamosan létezett közüzemi villamosenergia-szolgáltatás 2008. január 1-jétől megszűnt, és a szabadpiaci villamosenergia-értékesítés, illetve az úgynevezett egyetemes villamosenergia-szolgáltatás váltotta fel. Ez lényegében azt jelenti, hogy a piac mindenki számára megnyílt, így minden fogyasztó az általa szabadon megválasztott kereskedőtől szerezheti be a villamos energiát. Legalábbis elméletileg.
Azoknak az üzleti fogyasztóknak, amelyeknek valamennyi felhasználási helyük tekintetében együttesen 3×63 Ampernél nagyobb névleges csatlakozási teljesítményük van, 2009. január elsejétől kötelezően a versenypiaci kereskedők ajánlataiból válogatva kell beszerezniük a számukra szükséges villamos energiát. Az egyetemes szolgáltatás védettebb keretei között csak a lakossági, illetve az összességében 3×63 Ampert meg nem haladó névleges csatlakozási teljesítményű üzleti fogyasztók maradhatnak. Bár a versenypiacról történő áramvásárlás lehetősége már előttük is nyitva áll.
Az egyetemes szolgáltatás a villamosenergia-kereskedelem speciális módja, amelynek keretében hatósági áron és meghatározott szolgáltatási színvonalon vehetik igénybe az áramszolgáltatást az erre jogosult felhasználók. Ez egyfajta védelmet jelent az áringadozásokkal és a piaci beszerzés egyéb bizonytalanságaival szemben. Igaz, „cserébe” a piac által kínált esetleges előnyök kevésbé érhetők el az ilyen szolgáltatásban részesülő fogyasztók számára. Az egyetemes szolgáltatásban egyebek mellett szerződéskötéshez, ügyfélszolgálatok széles körben történő elérhetőségéhez, jogszabályokban meghatározott feltételek szerinti számlázáshoz, téves számlázás és túlfizetés esetén visszatérítéshez, panaszkezeléshez, tájékoztatáshoz, védendő fogyasztók esetén különleges jogokhoz, bizonyos esetekben (például garantált szolgáltatások esetén) pedig kötbérhez való jogok illetik meg a felhasználót.
Fordult a kocka
A versenypiaci beszerzési lehetőség megjelenése más piacokhoz hasonlóan az árampiacon is azt jelentette, hogy a fogyasztók egymással versengő kereskedők ajánlatai közül választva vásárolhatták meg a társaságuk számára szükséges villamos energiát. Az energiaválság előtti, magas kínálat és alacsony árak jellemezte helyzetben az energiakereskedők valóban versenyeztek a fogyasztókért, akik mai szemmel igencsak kényelmes helyzetben választhatták ki a legolcsóbb ajánlatot, ezzel egy évre fix áron biztosítva áramellátásukat. Ez a helyzet azonban mostanra gyökeresen megváltozott az árak emelkedése és ingadozása, illetve a kínálati szűkösség következtében, a korábban rutinszerű szerződési gyakorlat pedig teljesen átalakult.
Az új körülmények között az energiakereskedőknek már nem az állt érdekében, hogy minden ügyfelet igyekezzenek „megszerezni”, hanem az, hogy alaposan megszűrjék ügyfélkörüket, így a korábbiakkal szöges ellentétben már nem a kereskedők futnak az ügyfelek után, hanem az ügyfelek a kereskedők után. Erre az késztette a kereskedőket, hogy az áremelkedés maga után vonta az energiakereskedői tevékenység pénzügyi, illetve ügyfélkockázatainak megugrását is. Ennek lényege leegyszerűsítve az, hogy miközben az árak megtöbbszöröződése miatt értelemszerűen az energiakereskedők beszerzési, illetve az ügyletek pénzügyi biztosításának (lefedezésének) banki költségei is jelentősen emelkedtek, annak esélyei is nőttek, hogy egyes ügyfelek esetleg nem lesznek képesek fizetni a vásárolt energiát.
E kockázatokat mérlegelve, rájuk reagálva a kereskedők elkezdték szigorítani szerződési feltételeiket és leépíteni ügyfélportfóliójukat, hiszen ha akár csak néhány jelentősebb fogyasztójuk olyan helyzetbe kerül, hogy többé nem képes fizetni a szerződött energiamennyiségért, akkor a kereskedőcégek pénzügyi stabilitása is meginoghat, ami viszont már a többi, stabilan fizető cég ellátására nézve is veszélyt jelent. Minderre tekintettel a megváltozott körülmények között a kereskedők számára létfontosságú lett, hogy az ügyfél a szerződéskötéskor minél pontosabban előre meg tudja határozni a várható fogyasztását. A szerződési gyakorlat a korábban általános halasztott díjfizetési konstrukció felől egyre inkább az előre fizetés felé mozdult el. Ez már egy pár hónapos időtartamú szerződés esetében is jelentős összegű készpénzt vagy bankgaranciát követel meg az ügyféltől. Emellett megjelent az a jelenség is, hogy érdekeiket védve a kereskedők beépítették üzletszabályzataikba és szerződéseikbe, hogy jogosultak egyoldalúan módosítani a szerződés feltételeit, beleértve az árat is.
Kapcsolódó bejegyzések
Rögös úton az energiakereskedelem
Az energiapiacon továbbra is hatalmas a bizonytalanság, az energia árak rekord magasságokban vannak, ráadásul a hazai fogyasztók energia ellátása is veszélybe került.
Sokan maradtak szerződés nélkül
Sok cég az új feltételekkel nem is volt hajlandó elfogadni ajánlatot, míg más, elsősorban a legnagyobbnak ítélt kockázatú kisebb (vagy ilyen szempontból érzékeny szektorba tartozó) ügyfelek esetében – ha erre lehetőségük volt – a kereskedők maguk mondták fel az élő végfogyasztói szerződéseket, és/vagy nem kínáltak számukra új szerződési lehetőséget. Ez azt eredményezte, hogy a korábbi, éves, alacsony fix áras konstrukcióhoz szokott számos cég jelenleg áramszerződés nélkül működik, vagy olyan, a tőzsdei árak csökkenését nem tükröző magas fix árat tartalmazó szerződése van, amelynek fizetése középtávon meghaladja pénzügyi erejét.
Az árampiacon a korábbi „békeévekben” az éves szerződések voltak általánosak, a mostani helyzetben azonban a kisebb cégek jelentős része már inkább néhány hónapos időtávra szerződik, mert erre az időszakra talán legalább havi szinten fixálni tudják az árakat. Az áremelkedés időszakában ugyanakkor a bizonytalanságok miatt lényegében eltűntek a fix áras konstrukciók, és teret nyertek a spot piaci indexálású konstrukciók. A tavaly ősz óta a gázpiacokon kezdődött és az árampiacra is kiterjedt csökkenés miatt azonban az utóbbi időszakban ismét változni látszik a trend.
Az éven belül elvileg bármikor leszerződhetnek a cégek. A gázpiaccal ellentétben – ahol a fűtési szezonhoz igazodóan az úgynevezett gázév októberi indulása jelenti a legfontosabb határidőt – az árampiacon a naptári év kezdetével indul az áramév, ezért itt szerződési szempontból az év vége a kritikus időszak. Ezt tükrözik egyébként a vonatkozó kormányzati intézkedések is. Ezek az egyetemes szolgáltatásból 2022 nyarán a szabályozásváltozás hatására kiszorult kisvállalkozások számára idén januártól tették elérhetővé az úgynevezett vészhelyzeti ellátási konstrukciót.
A villamosenergia-törvény értelmében az ellátási szerződés nélküli cégek a szerződésük megszűnésétől/kifutásától számított 45 napig jogosultak az elosztóhálózatból történő vételezésre, ezt követően azonban kikötik őket a rendszerből. Ez a fenyegető határidő sok cég számára a fentiek miatt az évkezdettől számított 45 nap múlva következik be, vagyis február 15-e vízválasztó lesz nemcsak e vállalkozások, de beágyazottságuk miatt közvetve az egész gazdaság számára. Jó hír, hogy az árak csökkenése miatt a társaságoknak a hírek szerint valamelyest ismét könnyebb áramszerződést kötniük, de több mint kérdéses, hogy ennek kedvező hatásaiból minden nehéz helyzetbe került cég részesülhet-e. Jelenleg a korábban, a magasabb piaci árak idején megkötött fix áras szerződésekbe „ragadt” cégek sorsa is bizonytalannak tűnik.
