Közhelyszámba megy, hogy a lakhatás nehéz kérdés Magyarországon, sokak szerint lakhatási válság van. Akad azonban egy nagyobb lélekszámú csoport, amelynek az átlaghoz képest is nehezebb a helyzete, ha lakhatásról van szó. Ők a fogyatékossággal élő emberek. Az ő világuk nem homogén: más nehézségekkel küzd ezen a téren egy mozgássérült ember, mint egy autizmussal élő, vagy valaki, aki Down-szindrómás.
Ebben a cikkben néhány olyan példát, megközelítést mutatunk be, amelyekben egy dolog közös: a nehézségek ellenére mindegyik előremutat, sikerre érdemes, vagy továbbgondolásra késztet.
Kapcsolódó bejegyzések
„Láss mögé!” Új rovat indul a társadalmi fenntarthatóságról
A társadalmi fenntarthatóság a fenntartható és egészséges élet része. Új rovatunk, melyet a Jamba közösség tagjai készítenek, a társadalmi fenntarthatóság kérdéseire ad választ.
Akik a hátteret kutatják
Azt valószínűleg sokan sejtik, többen pedig tapasztalatból is tudják, hogy egy fogyatékossággal élő embernek olykor komoly nehézségekkel kell szembenéznie, ha meg szeretné oldani önálló lakhatását. Mégis sokáig nem volt senki, aki ezt a véleményt számadatokkal alá tudta volna támasztani. Ezt a hiányt érzékelve öt évvel ezelőtt létrejött egy civil alapokon nyugvó, érintettekből álló csoport, melynek tagjai – a részvételi akciókutatás módszertanával – kérdéseket tettek fel, és válaszokat találtak a témában.
Az Önállóan lakni – közösségben élni csoport ezért közérdekű adatok igénylésével fordult a budapesti önkormányzatokhoz és a fővároshoz. A három évvel ezelőtt publikált kutatás tanulságos eredményt hozott:
A lakásállománnyal kapcsolatban minden fővárosi önkormányzat szolgáltatott adatot. Ez alapján a fővárosban a kerületek és a főváros kezelésében összesen 42 400 ingatlan található. Ugyancsak minden megkeresett önkormányzat adott válaszokat az akadálymentesítéssel kapcsolatos kérdésekre is. Azonban ezek gyakran csupán arra mutattak rá, hogy a településen (kerületben) nincs adat arról, hogy az önkormányzati tulajdonú lakások közül mennyi akadálymentes. Összességében az derült ki, hogy 33 ingatlan akadálymentes. A válaszok szerint az önkormányzatok 2010 januárja és 2016 decembere között 239 ingatlanon végeztek akadálymentesítéssel kapcsolatos munkálatokat – olvasható a kutatást összegző beszámolóban több más elgondolkodtató tény és adat mellett.
Bár a helyzet az azóta eltelt évek alatt nem változott az igényeknek és a szükségleteknek megfelelő mértékben, kétségtelen, hogy pozitív folyamatok indultak el mind a kerületi önkormányzatok, mind a főváros vonatkozásában, ahogy ez a helyi esélyegyenlőségi programokból – például a fővárosiakból – ki is derül. A XIII. kerület kiváló példát mutat más önkormányzatoknak, ugyanis itt létezik települési támogatás lakáskarbantartás és akadálymentesítés költségeihez való hozzájárulás címén.
Kitagolás, a bűvös kifejezés
A fogyatékossággal élők életét közelebbről ismerők sokszor hallhatták a kitagolás kifejezést. Mások számára viszont magyarázatra szorulhat ez a szigorúan hangzó szakszó. Mi tehát a kitagolás, és mi a jelentősége? A szó olyan több évtizedre szóló összetett projektet jelent, melynek az a célja, hogy elősegítse a fogyatékossággal élő emberek élet- és lakáskörülményeinek normalizálását, közelítését a nem fogyatékkal élőkéhez, vagyis a többségi társadalom tagjaiéhoz.
Közismert, hogy Magyarországon – más lehetőség hiányában – nagyon sok fogyatékossággal élő ember kényszerül arra, hogy életét vagy annak egy részét nagy létszámú, többnyire a külvilágtól meglehetősen elzárt intézetben, gyakran zsúfolt körülmények között élje le. Ráadásul gyakran előfordul, hogy olyan helyen laknak, amely másféle akadályozottsággal élő vagy más életkorú lakók fogadására létesült, illetve van felkészülve (pl. ép értelmű mozgáskorlátozottak a súlyos értelmi fogyatékosok intézeteiben, fiatal felnőttek az idősek otthonaiban stb.).
A megfelelő tanulási és munkalehetőségek, a szükséges speciális szolgáltatások és támogatás biztosítása mellett sokan élhetnének önálló lakásban vagy kiscsoportos lakóotthonban családjuk, korábbi barátaik, ismerőseik közelében – állapították meg a témával foglalkozó szakemberek egy évekkel ezelőtti, de azóta is sokat idézett tanulmánykötetben.
Akik soha nem adják fel
A budapesti székhelyű Nem Adom Fel Alapítvány évek óta éppen egy ilyen emberközeli, segítő hátteret adó, az otthon élményét nyújtó úgynevezett „támogatott lakhatási forma” létrehozásán dolgozik.
Projektjük, amely Mikes Lélekközpont néven ismert, azért is tart számot komoly érdeklődésre, mert épp Budapesten tervezik megvalósítani. Itt él a fogyatékossággal élők jelentős hányada, különböző okokból azonban arányukhoz képest nagyon kevés a számukra megfelelő lakhatási lehetőség.
Ezen a helyzeten kíván változtatni az alapítvány, amely a XI. kerületben már megvásárolt egy telket, és most olyan társasház megépítésére gyűjt forrásokat, ahol a tervek szerint 10 fogyatékossággal élő ember élhetne lehetőségeihez mérten önálló, önrendelkező életet asszisztensek, segítők támogatásával. A ház nem csupán egyedülállók, hanem párok számára is nyitva állna.
A 10 fő számára szükséges berendezésen kívül lenne még két üres ágy, amelyeket azok a sérült emberek vehetnének rövid ideig igénybe, akik hirtelen kerülnek lakhatási válságba – derül ki egy nemrég megjelent, róluk szóló riportból.
Ők lennének az új lakásotthon első lakói.
Fotó: 444.hu, Dely Dávid
További jó példák
Természetesen országszerte számos hasonló kezdeményezés segíti a fogyatékkal élő emberek mindennapjait és méltó lakhatását. A teljesség igénye nélkül említhető itt a debreceni Fény Felé Alapítvány támogatott lakhatása, a piliscsabai Summa Vitae Lakóotthon, ahol üdülési lehetőség is van, vagy a hasonló profilú Regens Wagner Alapítvány, amely a Balaton közelében működtet otthont és üdülőt.