A geotermikus energia a fenntarthatóság és az energiafüggetlenség ígéretét hordozza, de vajon képes megoldani a kontinens energiakrízisét?
A Makronóm elemzésében olvasható, hogy 2020-ban az Európai Unió zöld utat adott egy olyan projektnek, amely a geotermikus energia olajkutakból történő kinyerésének megvalósíthatóságát vizsgálja. A terv az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások diverzifikálása a szél- és napenergia mellett.
A Reuters nemrégiben arról számolt be, hogy a blokk 27 tagja olyan dokumentumot fogalmazott meg, amelyben a hűtési és fűtési rendszerekből származó kibocsátások csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalást követelnek, ezzel együtt a geotermikus energiában rejlő lehetőségek feltárását a szénhidrogének helyettesítésére az energiatermelésben és fűtésben.
A geotermikus energia felhasználása hozzájárul az Európai Unió stratégiai céljaihoz az energiafüggőség és a fosszilis tüzelőanyagok importjának csökkentésével.
A dokumentum azt is sugallja, hogy a geotermikus energia hasznosítása csökkentheti a villamosenergia-költségeket. Papíron ez remekül hangzik, azonban a gyakorlatban ez jóval bonyolultabb, amit az is bizonyít, hogy az EU-ban sokat beszéltek a geotermikus energiáról, de keveset léptek a megvalósítás felé – mutat rá az elemzés. A Reuters által idézett dokumentumtervezet nem az egyetlen, amelyben a geotermikus energia az idén reflektorfénybe került. Júliusban az EU energiaügyi miniszterei tettek egy kísérletet, amely nem vezetett konkrétumokhoz, mivel úgy tűnt, hogy nem állt rendelkezésre elegendő finanszírozás.
A geotermikus erőforrások mindenütt bőségesek: a föld magja hőt sugároz ki a földköpenybe és a földkéregbe, így az olaj- és gázfúrókkal minél mélyebbre fúrunk, annál forróbb lesz. Mivel azonban a hő miatt nagyobb mélységben nehezebb a fúrás, a geotermikus megoldás drága vállalkozás – azaz minél mélyebb a kút, annál többe kerül. Ehhez a problémához kapcsolódik, hogy bár a geotermikus energia bőséges, az ahhoz való hozzáférés nem egyformán könnyű. Izlandon például a hő közelebb van a felszínhez, ami olcsóbbá teszi a megcsapolását, a világ más részein azonban sokkal mélyebbre kell fúrni ahhoz, hogy ezt elérjük.
Van egy másik kockázat is, amit a 2021/22-es téli izlandi villamosenergia-hiány is mutat. Az extrém száraz nyarat követően az ország vízenergia-forrásai kimerültek, és ezt a geotermikus energia növelésével sem lehetett ellensúlyozni. Mivel egyetlen energiaforrás sem kockázatmentes, az említett rizikót jól lehetne kezelni, ha a geotermikus energiát szelektíven használnák, amikor és ahol az a legmegfelelőbb.
Az elemzés kitér arra is, hogy a német BASF és az ausztráliai székhelyű Vulcan Energy között novemberben létrejött megállapodás egy ilyen megoldás lehet. A két vállalat közölte, hogy megvizsgálják a geotermikus energia hasznosításának lehetőségét a BASF egyik telephelyén, hogy a vállalatot alapterhelésű, kibocsátásmentes villamos energiával lássák el. A két cég becslése szerint a geotermikus erőforrások a telephelyen elérhetik a 300 MW-ot.
A geotermikus energia minden bizonnyal megfelelő lehet bármely ország energiamixének kiegészítésére, feltéve, hogy a fúrás költséghatékony, és ez utóbbit előnyben részesítik az adott helyen meglévő energiaforrás felhasználásával megszüntethető kibocsátások mennyiségével szemben. Hiszen a kvótakereskedelemnek éppen ez a lényege. A kibocsátáscsökkentés minden más szempont – például a megfizethetőség, a megbízhatóság és a költségek – fölé helyezése tehát nem volt különösebben eredményes az EU számára.
(Makronóm)
Fotó: Canva