Bár már egyre többen tudják, mit jelent a komposztálás, sokan olyan tevékenységnek képzelik, amit csak kertes házban, vidéken lehet végezni. Szerencsére ez egyáltalán nem így van. A NÉBIH „Maradék nélkül” elnevezésű programjának gilisztakomposzt-készítő workshopján a komposztálás egy olyan változatát ismerhették meg a résztvevők, amelyet akár egy belvárosi garzonlakásban is könnyedén lehet menedzselni.

Miért lenne fontos, hogy komposztálj?

A klímaváltozás kapcsán létezik néhány nem magától értetődő összefüggés. Ide tartozik az élelmiszer-pazarlás kérdésköre is, amit talán inkább az éhezéssel vagy a talajok túlhasználatával azonosíthatnánk, valamint a hozzá kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátás is elképesztően magas. Olyannyira, hogy ha az élelmiszer-pazarlás egy ország lenne, Kína és az Egyesült Államok után a harmadik legnagyobb szennyező lenne. Ahogy a workshopot felvezető előadásból kiderült, Magyarországon az élelmiszer-hulladék több mint fele a háztartásokban keletkezik, így aztán nem kerülhető meg az sem, hogy ennek legalább egy részével helyben kezdjünk valamit.

A „Maradék nélkül” program

A NÉBIH által 2016-ban indított edukációs és szemléletformáló program célja az élelmiszer-pazarlás mérséklése. Ennek keretében számos jó gyakorlatot mutatnak be, nyomon követik a magyar háztartásokban keletkező élelmiszer-hulladék mennyiségét, és komoly hangsúlyt fektetnek a fiatalokat megszólító oktatási feladatokra is. Ahogy a program honlapján írják, a háztartásokat figyelemfelkeltő és motiváló üzenetekkel, gyakorlatias ötletekkel és hasznos ismeretekkel segítik az élelmiszer-pazarlás visszaszorításának útján.

Persze nem minden élelmiszer-hulladék, illetve elpazarolt (megromlott, fogyasztásra alkalmatlanná vált) élelmiszer komposztálható. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal szakemberei három nagy csoportba sorolják az otthoni élelmiszer-hulladékot, alapvetően a keletkezésük megelőzésére fókuszálva. Ezek egy részének a keletkezése persze nem kerülhető el, hiszen például emberi fogyasztásra vagy más felhasználásra alkalmatlan alkotóelemekről van szó (ilyen pl. a csont). A szervezet 2022-es felmérése szerint azonban a magyar háztartásokban keletkező élelmiszer-hulladék több mint fele (51,93%-a) komposztálható lenne. Bár az élelmiszer-hulladék átlagos mennyisége már csökkenő tendenciát mutat, azzal is hatalmas előrelépést lehetne elérni, ha a komposztálható hulladékok zöme nem a hulladéklerakókon vagy az égetőkben végezné, hanem a komposztálókban.

Ebben segíthet a tervek szerint jövőre induló, a szerves hulladékok begyűjtését célzó program. Erről azonban egyelőre kevés az információ, vélhetően az eredetileg tervezett januári kezdés csúszni fog. Addig is otthon, akár a lakásunkban is nekiláthatunk a komposztálásnak!

Alábbi cikkünkben már körüljártuk a beltéri komposztálás lehetőségeit.

Kapcsolódó bejegyzések

Komposztálás a lakásban

Körüljártuk a beltéri komposztálók piacát a gilisztakomposzttól egészen a hightech beltéri komposztáló gépig.

Komposztálj gilisztákkal!

A workshopon többen is arról számoltak be, és magam is így érzem, hogy a komposztálás nemcsak feladat – mint amilyen levinni a szemetet –, hanem hobbi. A komposztálás bármely formáját választjuk, egy folyamat részévé válunk, ahol a döntéseinknek súlya van, következményekkel járhat, ha nem figyelünk oda. A gilisztakomposzt esetében ez annyival több, hogy a komposztálást végző háziállatainkért is felelősek vagyunk, akik viszont cserébe lehetővé teszik, hogy akár a legkisebb belvárosi lakásban is komposztálhassunk.

A gilisztakomposzt előnyei:

• kis helyen elfér,
• beltérben működtethető,
• nincsenek kellemetlen szagok,
• hetekre magára lehet hagyni,
• a háztartási zöldhulladék tetemes részét elnyelheti,
• teljesen biztonságos,
• gyerekek számára is szórakoztató, akik bevonhatók a folyamatba
• nincs működési költsége,
• saját bio tápszert állíthatunk elő vele növényeink számára.

A gilisztakomposzt működési elve némileg eltér a kerti komposztálóétól. Itt a giliszták végzik azt a munkát, amit a lassú égés (a korhadás) a kerti megoldás esetében. A végeredmény azonban hasonló: fekete, humuszos közeg, amely ideális növényeink tápanyag-utánpótlására. Ez kiegészül a gilisztateának vagy komposztlének nevezett folyadékkal, mely a folyamat során képződik, és ugyancsak értékes, gazdag tápanyagforrás a növények számára.

Milyen giliszta kerüljön a ládába?

A gilisztakomposztban nem a mindenki által ismert klasszikus földigiliszták dolgoznak, így nem érdemes nekilátnunk eső idején begyűjteni őket. Három másik faj, a trágyagiliszta, a vöröslő giliszta és a horgászgiliszta azok, akiket be tudunk költöztetni a komposztálónkba, hogy elvégezzék a piszkos munkát. A horgászboltokban kapható giliszták az utóbbiak közül kerülnek ki, ott érdemes körülnéznünk.

Így építs gilisztakomposztálót!

Több módon is nekiláthatunk a komposztáló megépítésének, az interneten számos megoldásra találunk példát. Az alábbiakban egy általam már tesztelt és a workshopon is bemutatott technikát mutatok be.

Az építéshez és a komposzt elindításához az alábbiakra lesz szükséged:

• két legalább 20 literes műanyag doboz, láda vagy vödör (fontos, hogy ezek egyformák legyenek), melyek lehetőleg nem átlátszók,
• egy megfelelő fedő a dobozra,
• fúrógép vagy más szerszám, amellyel lyukakat fúrhatunk a műanyagba,
• lebomló anyagból készült textil, amit a doboz aljára helyezünk (használhatunk szúnyoghálót is),
• kartonpapír (például tojástartó),
• virágföld és/vagy kókuszrost,
• kiszárított avar és/vagy bármilyen más hasonló anyag, például szalma vagy épp tiszta faforgács, fűrészpor,
• egy doboz giliszta.

A gilisztakomposzt-építés lépései

1. A doboz alját a képeken látható módon több helyen kifúrjuk; itt távozik majd a gilisztatea. Fontos, hogy kis lyukakat fúrjunk, hogy ne szökhessenek ki a gilisztáink. Hogy ebben biztosak lehessünk, a doboz alját érdemes kibélelni valamilyen lebomló textíliával esetleg szúnyoghálóval.
2. A doboz tetejére is kellenek lyukak, ezek a szellőzésben játszanak fontos szerepet, gilisztáinknak ugyanis éppúgy szükségük van oxigénre, mint bármely más állatnak.
3. A kifúrt dobozt helyezzük a másik dobozba! Hogy a gilisztateának legyen elég helye (elég akár néhány ujjnyi távolság a két doboz között), érdemes valamilyen távtartót alkalmazni. Ahogy a képen látható, a hulladékmentesség jegyében mi a giliszták dobozát használtuk e célra.

4. A felső doboz aljába mehet az „alom”. Előbb a kartonpapír, majd a föld és a többi összetevő. Az avar használata azért előnyös, mert ezzel „beolthatjuk” a komposztunkat, számos olyan élőlényt hozva a rendszerbe, melyek gyorsabbá és hatékonyabbá tehetik a komposztálást.
5. Végül jöhetnek a giliszták. Azért fontos, hogy ne átlátszó dobozt válasszunk, mert a giliszták nem szeretik a fényt, menekülnek előle. Ezt a tulajdonságukat később kihasználhatjuk a humusz „szüretelésekor”.
6. Az elkészült gilisztakomposztunkat „megetethetjük”. Érdemes minél jobban összevágott, esetleg turmixolt formában beletenni a zöldhulladékot, mert így gyorsabb lesz a komposztálódás. Arra viszont ügyeljünk, hogy ne etessük túl a rendszert, de ezt időközben úgyis ki fogjuk tapasztalni.

Ha mindent jól csináltunk, akkor komposztunkhoz hónapokig nem kell majd hozzányúlnunk, az etetést és szükség esetén a nedvesítést leszámítva. Utóbbi létfontosságú, mert a giliszták csak nedves környezetben tudnak életben maradni, de fontos, hogy ne essünk túlzásba: a túl nedves komposzt sem kívánatos!

Mit tehetünk a komposztba, és mit nem?

Ebben a tekintetben lényeges eltérés nincs a gilisztakomposzt és a kerti komposztáló között; itt is ugyanazok a szabályok érvényesek.

A ládánkba kerülhetnek:

• zöldség- és gyümölcshéj, megmaradt részek (ami már penészes, az inkább a kukába kerüljön),
• kávézacc és teafű (ha a filter lebomló, akár vele együtt),
• összetört tojáshéj,
• elszáradt növényi részek, levelek, virágok.

Fontos, hogy a magas illóolaj-tartalmú zöldségekkel (például a káposzta- és retekfélékkel, hagymával) csínján bánjunk, a citrusfélék héját pedig lehetőleg kerüljük el teljesen!

Ne kerüljenek a gilisztakomposztba:

• hús, csont, hal,
• tejtermékek,
• ételmaradék, bármilyen főtt étel,
• csonthéjasok magjai,
• zsír, olaj,
• feldolgozott ételek.

Az esetleges problémákról és ezek megoldási lehetőségeiről hosszasan írnak a Humusz Szövetség oldalán, de szakmai tanácsokért érdemes felkeresni a közösségi oldalukat is.

A „Maradék nélkül” program workshopjának keretében elkészített gilisztakomposztom életéről és eredményeiről, illetve a hosszabb távú teendőkről (a humusz szüretelése, az esetleges problémák és ezek megoldása) egy későbbi cikkben számolok majd be.

Beltéren komposztálni más módszerekkel is lehet. Két éve, a Planet Budapest keretében mutatkozott be a magyar fejlesztésű Compocity, akik az idei, 2023-mas expón is megjelentek kiállítóként. A velük korábban készült interjúnkat ide kattintva olvashatjátok.