Létezik egy rovar, amely kísértetiesen hasonlít a szitakötőre, ezért sokan össze is keverik őket. Hogy ne eshessünk ebbe a hibába legközelebbi találkozásunk alkalmával, megmutatjuk, mik a főbb különbségek a szitakötők és a kissé ijesztő névvel illetett hangyalesők között.
Alighanem sem a hangyászok, sem pedig a hangyászsünfélék nem ismeretlenek a legtöbb ember számára, hiszen ezekkel az emlősökkel az állatkertek jelentős részében találkozhatunk. Azt azonban kevesen tudják, mit is takar a hangyaleső megnevezés, pedig valószínűleg a rovar már sokunkkal szembejött a természetben. Könnyen lehet azonban, hogy akkor tévesen szitakötőnek néztük a hangyalesőt, amely – emlős névrokonaihoz hasonlóan – szintén előszeretettel fogyaszt hangyákat.
Fotó: Canva
De mi is pontosan a hangyaleső?
A hangyaleső egy olyan rovar, amelynek főbb táplálékforrását más rovarok jelentik, így például hangyák. A hangyalesők elnevezésüket elsősorban lárváik életmódjának köszönhetik, a legtöbb hangyalesőfaj lárvája ugyanis homokba vagy laza szerkezetű talajba ásott kis fogótölcsérek révén csalja csapdába áldozatát, hogy aztán kivégezze és elfogyassza.
Fotó: Canva
Bizonyos hangyalesők (például a négyfoltos hangyaleső) biztosra mennek, és több ilyen tölcsért is építenek, amelyeket meghatározott időközönként ellenőriznek, illetve ürítenek, mások (például az óriás hangyaleső) nem vesződnek a tölcsérekkel, inkább magukra szórják a homokot, hogy az álcázza őket a zsákmányállatok előtt. Akadnak olyan fajok is, amelyeknek a lárvái faodvakban élnek, ők a korhadékot alkalmazzák álcázás gyanánt, éppen úgy, ahogy rokonaik a homokot. A hangyafarkas nevű faj lárvája pedig olyannyira harcias, hogy sokszor nem törődik semmilyen előkészülettel, inkább ráveti magát a nála termetesebb rovarokra is, ám ez a vakmerő lépés gyakran az életébe kerül.
Világszerte körülbelül 700 fajta hangyaleső él, ebből hazánkban nagyjából 20-szal találkozhatunk, elterjedésük a homokos, illetve a laza talajszerkezetű területeken jellemző.
Kapcsolódó bejegyzések
Hogyan védekezzünk a hangyák ellen természetes módon?
Megoszlik a vélemény arról, hogy hasznosak vagy károsak-e a hangyák. Néhány ötletet hoztunk természetes elűzésükhöz.
Hasonlóságok és különbségek a hangyalesők és a szitakötők között
A hangyalesők kifejlett példányai igencsak hasonlítanak a szitakötőkre. A szitakötőkhöz hasonlóan nagyobb termetűek, kerek fejjel, összetett szemmel, erőteljes rágó szájszervvel, hosszúkás potrohhal, valamint általában átlátszó szárnnyal rendelkeznek. A két rovarban szintén közös pont, hogy a lárva és a kifejlett példány nemigen hasonlít egymásra, az életmódjukat tekintve pedig ugyancsak megtaláljuk a közös nevezőt. Ahogy ez már fentebb kiderült, és miképp a nevükből is következtethetünk erre, a hangyalesők ugyanolyan könyörtelen, kreatív és eredményes ragadozók, akárcsak a szitakötők. Prédájukat is hasonlóan horrorisztikusan ejtik el és kebelezik be: a csapdába esett rovart megragadják, testét felsebzik, majd pedig kiszívják belőle a testnedveket.
Fotó: Canva
Míg azonban a szitakötők a nappali időszakban aktívak, a hangyalesők ideje alkonyatkor és éjszaka jön el. Nappal is mozognak ugyan egy keveset, ám a táplálékgyűjtést, a párosodást és a peterakást mind éjjel intézik. Emellett azt is megtudtuk róluk, hogy lárváik a homokos talajban érzik otthon magukat, ezzel szemben a szitakötőlárvák az édesvizek, a vizes élőhelyek lakói.
Kapcsolódó bejegyzések
A legszebb légivadászok: a szitakötők különleges világa
Életmódjuk különleges, a víz és a levegő urai. Mégis veszélyben lehetnek a szitakötők.
Ami azonban egyértelműen megkülönböztethetővé teszi egymástól a két rovart, az a hangyalesők csápja. A hangyalesőknek ugyanis rövid, bunkó formájú csápjaik vannak, így ha ilyeneket fedezünk fel egy szitakötőnek nézett rovaron, akkor tudhatjuk, hogy hangyalesővel van dolgunk. Ha azt látjuk, hogy egy szitakötő repülési technikája nem az igazi, szintén kezdjünk el gyanakodni, hiszen a hangyalesők kifejlett példányaira jellemző a gyenge vagy jó esetben közepes szintű repülés, mindezért nagy felületű, ám puha és törékeny szárnyuk okolható.
Felhasznált irodalom:
Mészáros Zoltán, Csiby Mihály: Szitakötők, kérészek, hangyalesők (Búvár Zsebkönyvek-sorozat). Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. Budapest, 1984.
Kiemelt kép: Canva
