Sajnos egyre többször fordul elő, hogy a kertbe lépve nem várt lakótársakba botlunk, és ehhez már nem is kell, hogy az erdő közepén éljünk. Az elmúlt évek során még Budapest belvárosában sem volt ritka az, hogy vaddisznóval, netán szarvassal találkozzunk. Emlékezzünk, nem is olyan rég egy fiatal szarvasbika úszott egészen a Szent Gellért térig, majd sokáig azt rebesgették, hogy a Gellért-hegyen éldegél.
Alig pár hónapja pedig a János kórház területén vígan élő, onnan a városba merészkedő kondát kellett terítékre hozni. A fenntartható együttélés néha bizony szélsőséges eseteket kíván, hiszen nyilván nem irthatjuk ki a Budapest környéki erdőkből a vadat, de azt sem engedhetjük meg, hogy korlátok nélkül velünk együtt „élvezzék” az urbanizáció minden előnyét. Gondoljunk csak bele, ha egy konda beszabadul egy város széli óvoda kertjébe, és „ajándékokat” hagy a homokozóban, ami után a gyerekeket nem győzzük orvoshoz hordani!
Ha viszont már megtörtént a nem várt szomszédság, semmiképp se etessük vagy itassuk a vadat!
Ezzel ugyanis egyre többet fogunk odavonzani. Ne feledjük, akármilyen kedvesnek és aranyosnak tűnik is a süldő, olyan állatról van szó, amely a szó legszorosabb értelmében vad és kiszámíthatatlan. A másik ok, amiért ne édesgessük magunkhoz őket, a különféle, állatról emberre terjedő betegségek, ezekből ugyanis bizony van pár! De ha valaki szeretne galandférgekkel együtt kelni-feküdni, szoktassa a közelébe őket nyugodtan!
Ha a közbiztonság, illetve a saját biztonságunk nincs közvetlenül fenyegetve, akkor a hatósági állatorvost hívjuk! Ha viszont igen, akkor a szokásos 112-t! Előbbi ki fog jönni a helyszínre, megnézi, hogy egészséges-e az állat, és dönt arról, hogy mi a legjobb megoldás. Általában sajnos az, hogy az állat életét kioltják, mert sajnos az altatás nem megoldható. Ahhoz, hogy a vad az altatószert jó dózisban kapja, ismernünk kéne minden egészségügyi paraméterét, ami abban az esetben, ha nincs TAJ-kártyája, igen nehéz. Ha a szert túladagolják, ebbe mindenképp belepusztul, de ha csak egy kicsit is kevesebbet kap a szükségesnél, akkor kapunk egy fékezhetetlen, „bedrogozott”, kába disznót. Ugye mindenki el tudja képzelni, mekkorát „bulizhat” egy élete tripjén lévő 150 kilós megtermett kan a reggeli csúcsforgalomban?
Ezért a megoldás legtöbbször az, hogy kíméletesen és gyorsan lelövik, ami még mindig jobb, mintha akár egy emberben is kárt tenne.
Kapcsolódó bejegyzések
Mennyire környezetbarát a vadhúsfogyasztás?
Az állattenyésztés lábnyomát már ismerjük, de a vadászat vajon mekkora teherrel jár? Mennyire egészséges a vadhús, és hol tudjuk beszerezni biztos forrásból?
